2013. december 15., vasárnap

24. "Takarodj a házamból!"



Sziasztok Bogárkáim!
Végre elkészült a várva-várt rész... Már amennyire az volt :D Na igen, először is sajnálom, hogy csak most tudtam hozni! Most rögtön beígérném, hogy a héten kárpótollak Benneteket, de ez sajnos nem fog menni... :/ A héten tíz dolgozatot írok, ugyanis a tanároknak eszükbe jutott, hogy nincs jegyünk :S Nah nem untatlak Titeket... Köszönöm a kommenteket, és köszöntöm az új feliratkozót is. Természetesen a névtelen olvasókat is :) És már csak egy dolog: Nem szeretnék több blogot nyitni, inkább ebbe olvasztanám bele... Ezért az After Dark is ide fog költözni, amint befejezem ezt a történetet! Remélem tehát, hogy a későbbiekben is velem tartotok majd :)
Ölel, s Csókol Benneteket
Bebyxx
  

    Másnap reggel elég csapzottan ébredtem.. A tegnap esti smink még helyenként az arcomon maradt, a rászáradt könnyekkel egyetemben, a hajam pedig csapzottan, néhol még vizesen tapadt a bőrömhöz. Nem csak a kinézetem, hanem a lelkem is ugyanolyan borzalmas állapotban volt. Az erőm visszatért, bár még nem teljesen. Az éhséget viszont nagyon is éreztem. A gyomrom hangos korgással jelzett, én pedig örömest teljesítettem kívánságát. Miután felkaptam magamra egy lenge köntöst, majd a fürdőbe mentem és rendbe tettem magam, végre leosontam a konyhába is. Lent nem találtam senkit, ami nem is volt olyan nagy baj. Senkivel sem volt kedvem cseverészni a tegnap történtekről. Inkább kinyitottam a hűtőt, valami finomság reményében. Semmi ehető dolgot nem találtam, ezért inkább a mirelit kaja mellett döntöttem. Feltártam a mélyhűtő titkait, amik közt rögtön megakadt a szemem egy doboz fagyin. Csillogó tekintettel nyúltam érte, majd pillanatok alatt kerestem hozzá kanalat is. Felültem a pultra és felpattintottam a doboz tetejét.
    Csodálkozva meredtem a félig kifogyott fagyira és a benne levő kincsre. Nem értettem, miért is van egy ékszeres doboz a fagyiba rejtve... Háromszor vettem ki, majd tettem vissza, azzal az indokkal, mégsem lehetek ennyire kíváncsi, hogy más dolgai közt kotorásszak. Végül is inkább kitettem a pultra és enni kezdtem a csokis finomságot. Nem tehettem semmit a természetem ellen, végül muszáj volt kinyitnom. Egy fehér papír csücsült a tetején, az alján viszont egy gyönyörű nagy gyémánt, nyakláncra fűzve. A szemeim is kikerekedtek, amikor az árára gondoltam. Megint csak nem akartam- vagyis talán még is- kinyitni a levelet, de sikerült.

Kedves Stacy!

Reménykedtem benne, hogy Te leszel olyan éhes, hogy a mélyhűtőben kotorássz... Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap miatt, nagyon elszúrtam, pedig hidd el, nem így terveztem... Remélem tetszenek az ajándékaim, amit Niall- el küldtem. Viseld őket egészséggel, és gondolj rám is... Azt hittem, hogy elég volt az eddigi idő, de ha kell még, gondolj át mindent, nyugodtan. Én tudok Rád várni!

H.xx

   Egyszerre összeállt a kép... Hát persze! Niall nagyon aranyos, de mégsem árasztana el ilyen mennyiségben drága ajándékokkal... Ez az egész Harry műve volt! Mosoly kúszott az arcomra, mikor rájöttem milyen figyelmes fiúról is van szó... Kivettem a gyémánt nyakéket, majd a tenyeremre fektettem. Csodálatosan csillogott és valóban gyönyörű volt. Kacérkodtam a gondolattal, hogy a nyakamba akasszam, de győzött az eszem. Nemrég még átgyalogolt a szívemen, most pedig elhalmoz ajándékokkal... Nem, ez így nem lesz jó- leugrottam a pultról, visszatettem a fagyisdobozt, a kanalat a mosogatóba dobtam, majd felrohantam a szobámba, kezemben a kis dobozkával.
    Felkaptam magamra az első rongyot, ami a szekrényben volt, majd a vállamra dobtam a táskám. Éppen akkor értem le a földszintre, amikor a bejárati ajtó kisebb zajjal kinyílt. Pont a szöszke ír fiú lépett be, nagy mosollyal az arcán.
- Jó reggelt! Jobban vagy már?
- Kicsit.- válaszoltam elutasítóan, majd mellette elslisszantam az ajtóig.- Most elmegyek, de ezt addig add oda a kis barátodnak... Meg az összes többi ajándékot is... Nem vagyok rászorulva!- mérgesen csaptam be az ajtót, miután a kis dobozt a meglepett Niall kezébe ejtettem.
Kirontottam a napfényben fürdő utcára, majd eltrappoltam a buszmegállóig. A fejem majdhogynem piros volt és füstölgött, mégis próbáltam lenyugodni. A menetrendet hirdető táblához léptem, majd ellenőriztem a célom fele induló buszt. Mérgesen konstatáltam, hogy addig van még minimum egy órám. Fáradtan sétáltam vissza, majd foglaltam helyet.
   Miután felszálltam a buszra és helyet foglaltam a második ülésen, bedugtam a fülesemet és kibámultam az ablakon. A házak és a fák sűrűn váltották egymást, majd mikor beértünk a városba, a nagy betonépületek átvették a zöld helyét. Az egyik megállóban lepattantam, végül fel a metróra. A másik helyen le arról, fel újra a buszra. Csoda, hogy nem tévedtem el, bár így is csak az okos kis telefonom segített. Vagy fél óra utazgatás után értem oda a valódi célomhoz. Miután a jármű elhajtott az orrom előtt, kicsit megszeppenve álltam a kerítés előtt. Rápillantottam az órámra és nagy sóhaj keretében állapítottam meg, Pat még nem lehet itthon. A kaputelefonon becsengettem és ütemesen doboltam a lábammal, amíg meg nem szólalt egy halvány hangocska.
- Wood-ház... Kit tetszik keresni?
- Szia, Stacy vagyok! Beengednél? Itt maradt néhány cuccom...
- Gyere!
    Egy hosszú sípolás után kinyílt a kapu, én pedig gyorsan beslisszantam a keletkezett kis résen. Óvatosan lépkedtem a helyenként még az éjszakai esőtől nedves aszfalton, majd az ajtó előtt megálltam. Kérés avagy kopogás nélkül nyílt ki előttem.
- Dan, köszönöm, hogy beengedtél, ígérem sietek!- szó nélkül bólintott, majd elállt az útból.
A szobám fele vettem az irányt és miután beértem, beszívtam a szoba illatát. Még helyenként érezhető volt az illatom, de leginkább Pat férfias parfümje vette át az irányítást. A szekrényemhez léptem, elővettem az aljából a táskát és beledobáltam mindent. A szívem kihagyott pár ütemet, mikor valakinek a lépteit hallottam meg a szobában.
- Csak én vagyok az! Figyelmeztetnelek kell! Nem maradhatsz itt sokáig... A gyilk... vagyis Patrick hamarosan hazaér... Nem lenne jó, ha találkoznál vele, sőt azt ajánlom, hogy messziről kerüld el!
- Nem értelek... Ne beszélj rébuszokban!
- Csak siess, és kerüld el azokat a helyeket, ahol ott van ő is!- ezzel a mondatával hagyott ott, kételyek közt, összezavarodva.
     Egy szavát sem értettem, de annyit leszűrtem belőle, hogy el kell kerülnöm a legidősebb Wood gyereket. Ezzel azonban nem lettem okosabb, eddig is tisztában voltam vele.
Mindenemet kikészítettem az induláshoz, már a lépcsőn vittem le a csomagjaimat, mikor az ajtó nyílt. A belsőm sejtette, hogy a vendég nem feltétlenül pozitív személy... Mégis tovább sétáltam, egészen az orra elé.
- Nocsak- nocsak, kit látnak szemeim… Köszöntelek az otthonomba... Most, hogy összevesztél Harry babával, újra könyörögsz a pénzemért?!
- Nem erről van szó... Csak a cuccaimért jöttem!- feleltem gyorsan, és megkerültem. Az ajtóhoz akartam eljutni, mégpedig minél előbb, azonban elkapta a karomat és erősen megszorította.
- Nah persze! Elviszed azokat a ruhákat, amiket én, a saját pénzemből vettem neked... Azok után, hogy már a híres Harry Styles ágyba rángatott, még van képed elvinni az általam adott dolgokat! Egy kis riherongy vagy Stacy, tudod?!
- Patrick, hagyd elmenni!
- Maradj ki ebből Daniel! Semmi közöd sincs hozzá!
- Valóban, maradj ki ebből, majd mi elintézzük.... Kérlek Pat, engedj el! És amúgy sem igaz egy szó sem abból, amit mondtál..- amint kimondtam a szavakat, meg is bántam. Erősen szorította a karomat, egyre birtoklóbban és vadabban. Kezdtem félni tőle, és egyre rosszabb ötletnek éreztem ezt az egyedüli pakolást. Meg kellett volna várnom vele Niallt.
  A csomagokat kiejtettem a kezemből, mikor magához rántott. Átkarolta a derekamat, először gyengéden, majd később körmei a húsomba vájtak. Legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól, de nem akartam gyengének mutatkozni. Távolodó lépéseket hallottam a lépcsőn és tudtam, hogy az ifjú Wood ott hagyott vele egyedül. Hirtelen mérges lettem rá.. Még ő mondta, hogy vigyázzak, most pedig egyedül hagy vele?! Nos mit ne mondjak, igen kedves húzás volt tőle...
    Ezek után óráknak tűnő percek következtek. A hajamat először még ugyancsak finoman simogatta, majd egyre durvábban akasztotta bele az ujjait és tépni kezdte. A könnyek kiserkentek a szememből, akaratom ellenére vándoroltak le az arcomon.
- Csak nem fáj?! Most legalább érzed, mit jelentett nekem téged vele látni... Azt hittem bízhatok benned, két napra hagytalak egyedül, te akkor is félrekeféltél.
- Nem igaz Pat! Nem csináltam ilyet!- a sírástól alig jött ki hang a torkomon, mégis próbáltam erősnek mutatkozni.
- Még mindig van kedved ellenkezni?!- ordította, miután megajándékozott pár pofonnal. A csillagokat láttam, szó szerint. Miután a kanapéra döntött és a fejemre sózott egy nagyot, valójában a saját nevemet is elfeledtem.
    Egy isteninek tűnő hang és durva léptek hoztak vissza a földre. Nemsokára az addig a hasamon térdelő Pat-et lehúzták rólam én pedig védtelenül feküdtem. Csukott szemmel vártam az újabb csapást, de csak a hangját hallottam. Megijedtem, hogy valójában miért nem érzem, de megkönnyebbültem, mikor rájöttem, nem is rám mérték a csapást. Két kéz ölelt át hirtelen, amik nagyon ismerősek voltak. Főleg, mikor az illető feljebb húzott magához, jöttem rá, valóban egy angyal mentett meg: Harry. Sietős léptekkel indult meg kifele velem a szabad levegőre és próbált megmenteni Pattől na meg a kábulattól, de annyit még kivettem a kissé elmosódott szavakból, amik valóban a lényeget jelentették.
- Takarodj a házamból a kis pincsikutyáddal együtt! Utállak mindkettőtöket és tönkre fogom tenni az életeteket! Ne feledjétek: mindkettőtökét!

6 megjegyzés:

  1. Hajaaaaaaj! Ezz ez naggyon izgalmasra sikerült! Harry az angyal. :) ez tetszik ;) és egyébként is nagyon jóra sikerült a rész és kíváncsian várom a kövit! Siess vele!!! Illetve valahogyan juttasd el hozzám a GIMP-et mert... mert tudom hol laksz! :) De puszil és ölel: Adri xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi, köszönöm :) megpróbálom eljuttatni drága :) megpróbálok sietni, de nem ígérek semmiit :) és köszönöm, hogy írtál :)
      Csók,
      Bebyxx

      Törlés
  2. Nemtelen vagyok mert lusta vagyok nevet irni. Nagyon jo volt nagyon tetszett ugyeees:)))))) es most nem felejtettem el hozzaszolni ^^ remelem sietsz:)
    S.W.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon szépen köszönöm :) már így is örülök, hogy írtál :) próbálok, holnap-holnapután jön is :) remélhetőleg ;)
      Bebyxx

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Jajj, hát nagyon szépen köszönöm :)

      Törlés