12. " Igen, akarok, mégpedig téged..."

Hello :) először is szólok, most sokat fogok rizsázni, sok fontos dolgot szeretnék elmondani... kezdjük is a legfontosabbal: Sec.W. szeretnék veled megismerkedni :) nagyon jól esnek a kommentjeid és mivel még nem nagyon voltak ilyen emberkék akiknek állítólag tetszik is, amit írok, így fel szeretném veled venni face-en a kapcsolatot :) ha neked nem gond, akkor Riba Beatrix vagyok :) persze a többiek is- ha vannak- bejelölhetnek :) nah jó sietek... megkaptam a 3. Díjam, ami hihetetlen, de még nem volt időm kirakni :/ sietek :) jah és a következő... valószínű, hogy a következő rész vagy jövő szombaton, vagy pénteken fog érkezni :/ nagyon sajnálom, de rengeteget kell majd tanulnom.. és végül: picit kárpótlásul és nyárzárónak egy számomra kicsit hosszabb részt hoztam, remélem nem baj :) pusszancs 
Beby xx

~ Harry szemszöge ~

   Természetesen az eltelt hetek alatt sokszor, sőt mindig eszembe jutott Stacy... Nem bírtam, még a mai napig sem elfeledni... Minden álmomban, sőt a látomásaimban, gondolataimban is benne volt. Mintha megszállt volna. Leírhatatlanul jó érzés kerített hatalmába, mikor rágondoltam, láttam magam előtt és éreztem illatát. Ugyanakkor megbolondított ez az egész.

   El kellett volna fogadnom, hogy aznap ő úgy döntött nem akar velem találkozni, beszélni. Abban a levélben megígérte Kierá-nak hogy nem fogjuk többé látni és ezt valóban be is tartotta. Régebben reménykedtem benne, hogy egyszer csak megjelenik, de ez a remény már kezdett szétfoszlani...

   A levélről konkrétan nem is tudott, meg akartam magamnak tartani a kézírását, a gondolatait. Tudom, ez betegesen hallatszik, igazából engem is megrémiszt néha... Aznap este emlékszem a könnyimet letöröltem, minden folytatódott, ugyanúgy, Sissy nélkül...

   Azonban ez az élet mégsem tetszett annyira, mint mikor még ő is itt volt. Nem azért, mert akkora rend volt, most pedig minden poros és piszkos, hanem mert ő teljesem önmagát adta, nem játszott. Nem színészkedett, mint Kiera.

   Hát igen, Kiera... Pontosan tegnap vetettem véget a kapcsolatomnak vele. Nem csak Stacy miatt, hanem egyébként sem volt már az, ami régen. Régen lángoltak, tomboltak, most pedig alig pislákoltak valamicskét a kettőnk közti érzések. Bezzeg Sissy-re ha most gondolok, akkor is leírhatatlan... Teljesen az ujja köré csavart, pedig aztán tényleg semmit sem tett... Maga a kisugárzása és az egyszerűsége fogott meg! Nah meg azok a szemek...

   Felpattantam az asztal mellől, mire a fiúk csak néztek. Most is, ahogy újabban a közös házunkban tanyáztam. Niall nagy kék szemeivel ijedten meredt rám. Talán megrémisztette őket a hirtelen reakcióm...

- Hova indulsz?- kiabált utánam, amikor az ajtó fele vettem az irányt.

- Ahova már régen húz a szívem- kiáltottam vissza mosolyogva, majd a kocsikulcsot ujjaim közé kaptam.

~ Stacy szemszöge ~

   Az immár csodálatos és boldog életem újra felborult... A barátom, helyesebben a munkaadóm öccse eltűnt. Timet állítólag még vacsora előtt látták, amint egyedül eredt sétálni a tengerpartra. Azóta többször is hívták, de a mobilja kikapcsolt állapotban van. Mrs. Wood nagyon aggódik a fiáért, ami természetesen érthető. Már a rendőröket is értesítették, de még mindig, pontosan 3 órája nem találják.

   - Úristen!- kaptam szám elé a kezem, mikor a történet végére ért. Abban a pillanatban pattant fel, amint kiejtettem a szavakat. Ujjaimat a kezére fontam, ezzel megállítva, nehogy kirohanjon a lakásból.

- Engedj el, mennem kell!

- Nem, nem engedlek! Repülőjegyet úgysem kaphatsz most, annak meg nincs értelme, hogy reptéren várakozz! Kérlek maradj itt és nyugodj meg, alszunk egy jót és holnap majd meglátjuk mi lesz!- álltam fel én is, majd megöleltem.

   Forró fürdőt készítettem neki, mindenféle nyugtató- illatosított habokkal és kencékkel, majd a szobámba siettem. Én is levetettem magamról a ruháimat és a zuhany alá álltam. Testemet a vízesésként fejemre zúduló H2O cseppek megnyugtatták, nekik köszönhetően egy pillanatra elfelejtettem a szörnyűséget. Igaz, hogy azzal a gyerekkel nem beszéltem túl sokat,- akkor is leginkább lekezelő stílusban szólt hozzám,- de nem kívántam neki rosszat. Ha pedig végleg eltűnt volna, azzal Patrick-ből is leválasztott volna egy darabot, ami ugyancsak senkinek nem lett volna jó.

   A tusfürdőt már a tenyeremben felhabosítottam és úgy kentem szét magamon. Ennek köszönhetően az egész testem málna illatú lett. A mosakodás végeztével elzártam a vizet és kiléptem a függöny mögül, egyenlőre még csukott szemmel. A törölközőmet tapogatózva kaptam kezeim közé, majd az arcomhoz emeltem és kitöröltem belőle a nedvességet, végül mindenemet szárazzá varázsolva tekertem magamra a textilt. Kisasszéztam a szobámba, majd magamra kaptam a halóingem.

   Óh, igen... Amióta itt lakom, teljesen felszereltek engem a cipőtől kezdve a ruhán keresztül a telefonig. Mondanom sem kell, mindent a fizetésemen kívül. Bármelyik holmit is nézem, az mindegyik a legjobb márkából való. Rengeteg áldozatot hoztak értem,-nem csak pénzügyileg- amit sohasem fogok tudni visszaadni. Már maga az kedves volt, hogy befogadtak és nem kérdeztek rólam semmit...

   - Stacy!- hallottam a nevem, fentről, Pat szobájából. Hangja tisztán csengett, ami igazolta az elméletemet, miszerint a hír kijózanította.

Elfelejtkezve arról, hogy mi van rajtam, szaladtam fel a hívásra, egyenesen be, a hálószobába. A szava is elakadt pár pillanatra, de végül visszatalált a szónok énje.

- Csak.. Gondoltam, még beszélgethetnénk... És ha gondolod esetleg itt is aludhatnál.- vállam megrántottam, majd bólintottam. Elvégre mi bajom lesz, ha éppen ebben az ágyban fogom álomra hajtani a fejem.- Amúgy pedig gyönyörű vagy.- hívogatott kezével.

   Leültem a matrac szélére, ő pedig átfogta a derekam. Először rám pillantott, végül fejét az ölembe helyezte. Egy darabig így maradtunk, élveztük egymás hangtalanságát, egymás érintését.

- Nem akarom elrontani a pillanatot, inkább ezekkel a szavakkal szeretném még jobban megkoronázni: Stacy, nagyon szeretlek!- hirtelen nem tudtam levegőt venni, annyira meglepődtem. Csak bámultam rá, gondolom elég értelmes fejjel...

- Természetesen én is, mint barátot, mint főnököt!- próbáltam a témát elterelni, a hülyét játszani, pedig nagyon is tudtam, hogy a szerelemről beszél. Arról a szerelemről, amit én nem éreztem iránta.

   Megcsóválta a fejét, majd megint pár milliméterre voltunk egymástól. Most nem csörgött a telefon, így menthetetlen volt a helyzet. Nem volt tolakodó, csupán egy pici csóknak alig nevezhető, puszit lehelt a számra. Mikor elhajolt pilláimat lesütöttem, arcomat a pír színezte vörösre. Felálltam és már éppen indultam volna kifele, amikor megragadta a karom, természetesen nem erősen. Ugyanolyan lágy volt, ahogy eddig mindenben.

   - Akkor nem alszol itt?- válaszom nélkül csúszott beljebb és megveregette az üresen maradt helyet. Szó nélkül feküdtem be mellé, mire átkarolt és magunkra húzta a takarót. Már lehunytam a szemeimet, az alvásra készülvén, de az ő nyelve még mindig pörgött.

- Kérlek mesélj nekem! Mesélj a gyerekkorodról, vagy az előző életedről, arról ami azelőtt volt, hogy ideköltöztél! Mesélj a testvéreidről, a szüleidről, a családodról! Mesélj az iskoládról, a barátaidról!- fejemmel egy aprót jeleztem, hogy nem kívánok beszélni a múltról. Ennyit arról, hogy szó nélkül hagyják ...

   Ő talán úgy gondolhatta, hogy valami rossz emlék kísért, de az igazság az volt, hogy ennek a bábúnak, amiben lakozom, nem volt múltja... Ezt még sem mondhattam neki, így kerültem a témát.

- Fáradt vagyok, aludjunk inkább, majd máskor!- suttogtam, de amint a mondat végére értem, el is ragadott az álom.

   A reggelem kellemesen kezdődött, ugyanis az éjszaka csodálatos dolgokat fantáziáltam. Harry-vel összejöttünk, nem volt sem Kiera, sem Pat. Egyszerű és meseszép volt minden... Kár, hogy igazából semmi ilyesmi nem történt... 

   Álmosan nyitottam ki a szemem, majd vigyázva Patrickre, szálltam le az ágyról. Meztelen talpaim csak úgy csattogtak a kövön, amint átszeltem a szobát. A sajátomba tartottam, hogy felfrissíthessem magam. Lezuhanyoztam, megfésültem a hajam helyetti szénaboglyát, lófarokba kötöttem, majd magamra húztam egy pink gatyát egy krémszínű felsővel. 

   Végül a konyhába vettem az irányt, mert kedveskedni akartam az ágyba reggelivel Pat-nek. Minden szükséges dolgot összedobtam a tökéletes meglepetéshez, majd a tálcával felegyensúlyoztam a lépcsőn. Még mindig aludt, így az ételt a földre tettem egy pillanatra, én pedig keltegetni próbáltam. Az egyetlen hatásos módszer, a szájra puszi volt, amit mosolyogva fogadott.

    - A legszebb reggelem eddig a földkerekségen...- suttogott két falat között. Én is bemásztam mellé újra, onnan fogadtam a finom falatokat.- Amúgy nagyon csinos vagy szívem...

- Kérlek ne dicsérgess, a bókjaidtól zavarba jövök- magyaráztam meg a pirosodásom okát. Lassan egy almához vagy egy paradicsomhoz is hasonlíthattam volna magam.

- Ez csak az igazság!- érvelt, majd miután befejezte, ő is elvonult. Addig hasznossá téve magam, kezdtem bele a mosogatásba, az ágy megágyazásába.

   Patrick első dolga aztán a repülőjegy beszerzése volt, amivel a szülei után fog repülni, megkeresni Timet. Felajánlotta, hogy menjek vele nyugodtan, de én inkább maradtam itthon. Indulása előtt még összepakoltam a ruháit a világoskék-szürke bőröndbe, majd búcsúzóul újra egy puszit kapott ajkaira és egy ölelést. Tudom, hogy ez is még elég messze volt a csóktól, de számunkra óriási előrelépés.
   Mivel a ház már ragyogott, nem volt mit csinálnom. Sokáig gondolkoztam, de inkább beraktam a tegnap esti filmet, úgyis lemaradtam a lényegről. Éppen a legjobb résznél tartott, mikor valaki csengetett. Megállítottam, majd még az éppen szóló dalt dúdolva mentem ajtót nyitni. Legnagyobb meglepetésemre Tim állt az ajtóban. Az ellenszenv ellenére azonnal magamhoz húztam.
   - Úristen.. Te mit keresel itt? Már mindenki halálra aggódta magát miattad, te pedig egyszerűen csak megjelensz itt! Hogy kerültél egyáltalán ide?!- pirítottam le rögtön, miközben beengedtem és becsuktam utána az ajtót.
- Miért szerinted, hogy lehet hazajutni? Repülővel- emelte égnek a szemeit. Megint hozta a megszokott formáját.
- De hogy-hogy felengedtek a gépre vagy egyáltalán hogy jutott eszedbe szó nélkül ide jönni...
   - Nem volt kedvem ott maradni, velük! Jah és amúgy nagyon vigyázz Pat-tel! Egyáltalán nem az az ember, akinek gondolod! Ő egy....- és ebben a pillanatban a mondata további részét elnyomta a csengő visítása.
- Hát ezt nem hiszem el... Kinyitom, elküldöm, utána ezt még befejezed, de most hívd fel a többieket!- szegeztem neki a mutatóujjam, majd újra az előbbi utamra indultam.
   Unottan nyitottam ki újra, lehajtott fejjel álltam és úgy mormoltam a szövegemet, amit az elmúlt hétben már megtanultam- Jó napot, a Wood család jelenleg nem tartózkodik itthon, ha akar valamit, én átad....- amikor felnéztem, nem tudtam befejezni a szövegem, mert Ő állt ott.
    Fehér póló volt rajta, ami láttatni engedte némely tetoválását. Őrjítően sexy volt, az egész gyerek. Főleg az a mosoly és a göndör tincsek... Teljesen lefagytam, a gondolataim összekeveredtek, a szívem erősen dobogott, a lábam és a kezem remegett, egy szóval két másodperc alatt tudta befolyásolni a józanságom.

- Igen, akarok, mégpedig téged... Nem bírom tovább!- mire a szavak eljutottak a tudatomig és mire ellenkezhettem volna, a karjaiba ragadott és magához vont, majd megcsókolt...

11. Szabad este

Hellóka aranybogaraim :) nagyon szépen köszönök mindent, amit eddig tettetek: a díjakat, a komikat, az oldalmegjelenítéseket. Viszont szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebb a megtekintés egy-egy rész esetében. Ha mostanában nem tetszik valami, írjátok meg nyugodtan.

Végül pedig egy remélem jó hírrel búcsúzom- még mindenképpen lesz egy rész suli előtt!! Azután pedig már csak szombatonként valószínű, na de ez már a jövő zenéje... Imádlak titeket

Beby xx

   Pontosan kettő csodálatos, ugyanakkor szörnyű hét telt el. Csodálatos, mert végre neki álltam az igazi munkámnak, ugyanis belefogtam a keresésbe. Rengeteg helyen jártam, rengeteg embert láttam. Egyiknél sem éreztem semmit, így még eléggé az út elején tartottam. Szörnyűek azért voltak, mert hiányzott Harry. Mindennél jobban. Elgyengüléskor volt, hogy a buszmegállónál köröztem, de végül mindig sikerült beparancsolnom magam a házba.

   Ezeken az apró hibákon kívül jól éreztem magam. Patrick nagyon kedves volt és bármit kértem, mindenben segített. A testvérei is jól fogadták a takarító-dada-házvezetőnőt, kivéve persze Timet. Az a gyerek ontotta magából a negatív gondolatokat. Nem csak én nem jöttem be neki, a többiekkel is lekezelően beszélt, bánt. Az édesanyját sokszor késztette sírásra. Ilyenkor Pat próbálta fegyelmezni, beküldte a szobájába, egyik alkalommal egy piros folttal is gazdagodott jobb arcán az ő keze által.

   - Stacy, ne haragudj, nem akarlak zavarni, csak már nagyon éhes vagyok... Mikor lesz kész a vacsi?- jött mellém Pat, majd a konyhaszekrényhez támaszkodott. A család többi tagja nyaralni ment, kihasználva a kora tavaszi frissességet. Csak ő és én maradtunk a házban.

- Hamarosan- mosolyogtam rá, mire magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre.

   Na igen, történt egy s más az itt töltött napjaim alatt. Bevallotta, hogy eléggé tetszem neki. Én sem vagyok közömbös iránta, bár az érzéseim korántsem olyan erősek és olyan vadak, mint Harry-nél. Nem kéne hozzá hasonlítgatnom, de elvégre a Földön az első férfi ő volt, akit megpillantottam és aki teljesen elvarázsolt. Említésére könny szökött a szemembe és ki is cseppent az egyik.

- Mi a baj?- nézett rám aggodalmasan. Megráztam a fejem, majd kezeit levettem a derekamról és tovább kevergettem a szószt.

    Miután felszolgáltam az összes étket, Pat-tel szemben foglaltam helyet. Szedtem egy kis tésztát, majd borítottam rá a sajtos szószból is. Megvártam, amíg a vacsora-társam is elkészül, aztán jó étvágyat kívánva kezdtem a falatozásba.

- Ez igazán finom lett!- dicsérgetett mosolyogva, majd egy jó adagot a szájába tömött. Az én szám nevetésre fakadt, mikor próbálta legyőzni a nagy falatot.

- Kinevetsz, igen?!- hajolt egyre közelebb, mikor lenyelte, de én elhúzódtam tőle és felálltam.

   Ezek alapján észrevehető, hogy az első csók még mindig nem történt meg. Egyenlőre nem nevezem a barátomnak sem, csupán kicsit több van köztünk holmi főnök-beosztott kapcsolatnál. Nekem ez most pont elég, amúgy sem lenne időm vele foglalkozni.

   A nap legnagyobb részében mosok, vasalok, pakolok, törölgetek, főzök, mosogatok, bevásárolni járok. Van olyan, hogy a kisebb gyerekekre is én vigyázom és olyan is, mikor én segítek nekik a házijuk elkészítésében. A fenti kollégáim valószínű igen jó munkát végezhettek, ugyanis a testem több, mint okos volt, tudott minden számomra vagy a srácok számára fontos és kelhető információt.

   A konyhába mentem és a hűtőből elővettem, a direkt erre az alkalomra és ehhez a vacsorához választott üveg bort. Felágaskodtam, majd levettem két poharat és kivittem az üveggel együtt. Az asztalra helyeztem mindent, majd a bontóval ki is nyitottam és a pohárba csorgattam a sötét színű nedűt.

- Nahát, ez a kedvenc borocskám- vigyorgott rám.

- Éppen azért vettem ilyet- viszonoztam a jó kedvét, majd visszaültem a helyemre és koccintottunk. Először csak egy kortyot ittam, majd még egyet és még egyet.

   Végül az este elég jól sikerült, kissé becsiccsentett és persze jóllakott állapotban ültünk le a tv elé. Én választottam a két falnyit elfoglaló dvd-s polcról, majd behelyeztem a lejátszóba. Egy romantikus vígjátékot választottam, amin persze szét fogjuk röhögni magunkat. Ez kellett nekem, a jó kedv. Ha nem a Styles házban, akkor majd a Wood házban.

   Kipattogtattam a kukoricát, majd behúzva a függönyöket mozi hangulatot varázsoltam. Elfoglaltam a helyem az egyik fotelben, szemeimet pedig a képernyőre szegeztem. Pat a kezébe adott popcorn-al a kanapén dőlt el, de miután eljutott a tudatáig, hogy nem fogok mellé ülni, felállt és nem éppen biztos járással közeledett felém, végül az enyém melletti babzsákba huppant bele.

  Kezei nem mindig a sós nasit fogdosták, hanem néha az én combomra is átvándoroltak. Ilyenkor aprót suhintottam felé, majd újra a filmre koncentráltam, ami vele ellentétben engem érdekelt. A nagy filmnézésből egy csörömpölés szerű hang zökkentett ki, amikor is Pat letette a kifogyott tálat, majd visszahuppant eddigi helyére. Fejemet újra a fél falat kitöltő képernyő fele fordítottam, de erős és biztos ritmust diktáló ujjakat éreztem a lábamon, amik egyre haladtak felfele. Hirtelen kezemet köréjük fontam és visszatettem gazdájuk ölébe.

   Ezt a mozdulatsort még eljátszottuk egy párszor és Patrick még mindig nem értette meg, hogy nem igazán szeretnék ilyet játszani.

- Engem érdekel!- mondtam neki komolyan, mire felállt és elém lépett, eltakarva az éppen izgalmas percnél járó filmet.

- Ezt holnap is megnézheted- vigyorgott, majd kezeimet megfogva magához rántott. Pár pillanat múlva már a karjaiban tartott. Ölelésében éreztem fűszeres illatát, ami bekúszott a szaglójáratomba. Harry-é sokkal jobban esett, de nem hasonlíthattam már megint hozzá. A legnagyobb ellentét mégis talán az, hogy Patrick elérhető, Harold pedig közel nincs ehhez a kategóriához.

   Fejemen aprót ráztam, majd újra visszahoztam magam a valóságba. Pat hátrébb húzódott, így látni véltem az arca minden rezdülését. Szemein látni lehetett, hogy nincs annyira magánál, de akkor is szeretet és jóság tükröződött belőle. Újra leült a fotelbe és derekamnál fogva az ölébe ültetett.

- Nah ugye, így kényelmesebb nézni?- duruzsolt a fülembe, mikor én a fejem a mellkasára hajtottam. Hallani véltem szíve dobogását, ami egyenletesen és nyugodtan hangzott. Ujjaimat felfuttattam a hasán keresztül az arcom mellé és köröket írtam le vele, majd le-fel húzogattam.

   A filmből végül a feléről lemaradtam, mert Pat mégiscsak jobban lefoglalt, mint a hisztiző lányok. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy már a készítők nevei pörögnek a fekete alapon fehérrel, mialatt a főcímzene szólt.

- Már vége is?- ültem fel hirtelen, hangomból sütött a feleszmélés, miközben azt-sem-tudom-mi-történt fejet vágtam mellé.

- Öhm...- bólogatott mellé, majd kezével felkapcsolta a mellette halvány pislogással égő kislámpát és lenyomta a távirányító piros gombját.

   Ujjait az állam alá illesztett és felemelte, hogy szemem az övé egyenesébe került. Miután tekintetem eléggé kielemezte, lejjebb csúsztatta és a szám vonalát követte végig. A távolság egyre csökkent köztünk, már csak milliméterek választották el ajkainkat, amikor megcsörrent a telefon.

- Mindig a legrosszabbkor....- morgott, mikor felállt, engem pedig újra derekamnál fogva állított fel. Kihalászta a zsebében rezgő mobilt, majd benyomta a zöld gombot és a füléhez helyezte a készüléket.- Szia anya, jól érzitek magatokat?- Nagy hallgatás után arca komorrá és feszültté vált.- Úristen... Azonnal megyünk!

   Miután kinyomta, felém fordult és csak megölelt. A vállamat lassan eláztatták a szeméből szivárgó könnyek. Nem értettem mi a baja, ezért elhúzódtam tőle és ködös tekintetét vizslattam. Bármit is mondhattak neki, teljesen kijózanította.

- Daniel eltűnt...- válaszolt a még fel nem tett kérdésemre hüppögve, majd újra a vállamra borult.

10. Gondolat zavarok

Sziasztok drágaságaim :) megint most... :D nah de ilyenkor legalább valamennyire jól tudok írni... már amennyire.. jó inkább abbahagyom a dumát, olvassatok és élvezzétek a maradék nyári szünetet... már amennyire szünetnek lehet nevezni azt az egy hetet...
amúgy a suli előtt még megpróbálok egyet, talán kettőt hozni, de most már tényleg puszi
Beby xx

   Szám elé kaptam a kezem, egyrészt a boldogságtól és meglepettségtől, hogy mégiscsak tudok beszélni, másrészt a szégyentől. A szégyentől, mégpedig a mondatom miatt.

- Én, nem úgy értettem.. Csakis mint barát!- próbáltam kimagyarázni magam. Talán elég átlátszóra sikerült, mert még nem igazán tudtam hazudni. Mert igen, ez hazugság volt, ugyanis azt hiszem valóban többet érzek holmi kis barátságnál. Mindez elkerülhető lett volna, ha nem talál meg vagy nem fogad be.

   A hangom egyenlőre még mélyen, rekedtesen működött, de már ez is épp elég csoda volt. Harry is kikerekedett szemekkel bámult rám, ő sem hitte el, hogy az előbbi megszólalásaim valódiak voltak.

- Te, te, te beszélsz...- nyökögött és legalább öt percébe tellett kimondani, amit akart. - És valóban csak barát vagyok neked?- nézett rám nagy szemekkel és talán szomorúságot is felfedezni véltem a szemeiben. De nem, nem lehetett szomorú miattam vagy akár a szavaim miatt.

- Igen, valóban vagyis inkább, mint egy testvér, egy báty, aki megvéd és támogat- Nah jó, talán mégis megtanultam hazudni pillanatok alatt. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. A hangok egymás után, összekapcsolódva értelmes szöveggé, hagyták el számat. Lassan bólintott egyet, majd felemelkedett az ágyról. Nem voltam benne biztos, hogy jól láttam, de talán egy könny is megcsillant a szemében.

   - Tudod mit,- fordult vissza még az ajtóból és semmi nyoma sem volt a nedvességnek a szemében. Egy kemény tekintetű, erős Harry nézett vissza rám.- Legjobb lesz, ha valóban odaköltözöl... És megszüntetünk bármiféle kapcsolatot... Azt sem tudom ki vagy...- a szavakat úgy köpte oda elém, mint aki elfelejtette, hogy az előbb vallott nekem szerelmet. Bólintottam, majd a fürdőbe léptem, hogy ott is összepakolhassak. A könnyek folyamként zúdultak alá szememből, teljesen eláztatva ezzel az arcomon kívül, a ruhámat is.

   Kézfejemmel próbáltam eltüntetni őket, de gyengének bizonyultam. A hideg padlóra rogytam, felhúztam a térdeim, majd ráhajtva fejem zokogtam. Így ért végül az álom, a fürdőszoba közepén aludtam el.

   Reggel a belső órám keltett, már fél hat fele. Már megint száradt csíkok borították az arcomat, így megint csak zuhannyal kezdtem. Ezután magamra tekertem a törölközőt és magamra kaptam egy lenge ruhát. A hajamat copfba kötöttem, cuccaimat még egyszer átnéztem és lepakoltam a földszintre. Reggelit készítettem, aminek körülbelül negyedét elfogyasztottam. A többit a hűtő felső polcára helyeztem, végül az asztalhoz ültem, hogy megírjam a " búcsúlevelemet ".

" Kedves Kiera és Harry!

Nagyon sokat jelentett nekem, amikor befogadtatok, szinte ismeretlenül. Azt sem tudtátok ki vagyok és honnan jöttem... Igaz Kiera, a kapcsolatunk nem volt felhőtlen, de biztosan nem esett jól egy másik nőt a házadba fogadni. Mindegy is, lényegtelen. Harry nagyon szépen köszönöm, hogy munkát szereztél nekem. Nem akarok sokat írni, legfőképpen azért, mert a busz mindjárt itt hagy és mert biztosan erősködnél, hagy vihessél el, de nem így jobb lesz... 

Végül köszönöm a ruhákat, köszönöm a munkát, köszönöm a szobát és köszönök mindent... Ígérem Kiera, többet nem hallotok rólam!

Üdv: Stacy "

   Miközben írtam a levelet a könnyeim potyogtak. Egy ráhullott a papírra is, de nem volt időm újat írni, ezért úgy hagytam. Felkaptam a két táskából álló holmimat, majd a buszmegállóhoz igyekeztem. Kint esett az eső, de esernyőm természetesen nem volt. A tető alatt sem volt hely, végül bónuszban még egy autó is belement a pocsolyába, éppen előttem. Ezeknek, na meg a szerencsémnek köszönhetően csupa vizesen várakoztam tovább, éppen addig, amíg egy fekete és meglehetősen elegáns kocsi gördült elém. Pár pillanat múlva a sötétített ablak megmozdult, majd végül teljesen eltűnt, belátást engedve a homokszínű bőrülésekre, műszerfalra és az ismerős sofőrre.

   - Hello Stacy, hát te? Pont hozzátok igyekeztem, hogy elhozhassalak... - mosolygott, majd a fejéhez kapott.- Tényleg nem is tudsz beszélni, de feledékeny vagyok... Gyere szállj be, elviszlek- vágott aggodalmas fejet, majd újra kedvessé vált. Szinte időm sem volt a tudtára adni, hogy tegnap mégiscsak megeredt a nyelvem, mert másfél pillanat alatt mellettem termett és a táskákat a csomagtartóba pakolta.

   Bepattantam mellé az ülésre, és a biztonsági övet a helyére pattintottam. Nagyon szégyeltem magam, amiért az eddig tiszta berendezés most miattam válik vizessé és mocskossá. Pat talán észrevehette szorongásom, mert mielőtt a gázra lépett volna, még felém fordulva villantott egy százvattos mosolyt, majd beszédbe kezdett, újra.

- Jajj ne aggód, nem baj...- szinte olvasott a gondolataimban, de még mielőtt folytatta volna a semmi-baj-ne-aggódj rizsát, szólásra nyitottam szám, készen voltam arra, hogy ne csak Harry hallja a hangom.

   - Patrick, - már a megszólításnál kigúvadt szemekkel meredt rám, aminek köszönhetően majdnem elcsaptunk az úton éppen áthaladó macskát.- Tegnap este valahogy mégiscsak sikerült beszélnem- vigyorogtam rá, majd folytattam tovább- És tényleg restellem, hogy ebben a gyönyörű járműben engem kell szállítgatnod, koszosan. - hajtottam le a fejem.

- Ugyan, kérlek- nézett rám mosolyogva, mikor megálltunk a házuk előtt. Eszméletlen, milyen gyorsan értünk ide. Ha a buszra vártam volna, még mindig ácsoroghatnék a szakadó esőben. - Amúgy nagyon örülök, hogy mégiscsak tudsz beszélni... Így minden sokkal egyszerűbb lesz!- ugrott ki, majd pakolászni kezdett hátul. Én sem voltam rest, kikászálódtam az ajtón, végül egy pocsolyába érkezve.

    Legszívesebben káromkodtam volna, de inkább türtőztettem magam és csak egy dühös berregés hagyta el a szám. Kihúztam az immár teljesen elázott vászoncipőt a vízzel teli gödörből és Patrick-hez mentem. Nevetve csóválta a fejét, mikor a lábamra pillantott, majd végül elindult előttem, kinyitotta a kaput és betessékelt maga előtt. 

- Gyere, megmutatom a szobádat!- vette át újra a vezető szerepét. Miután beértünk, az ajtóban lehúztam a cipőm és a szintén elázott zoknimat is.- Ne aggódj, nincs itthon senki... Anya a cégnél, a tesóim iskolában- ismertette velem a családtagok hollétét. Az édesapját nem említette, így nem is akartam tapintatatlanul rákérdezni. Fejemet előre hajtottam, így jelezve, megértettem amit mondott. 

   A továbbiakban megmutatta a helyiséget, amiben a közeljövőben lakni fogok. A szoba egyszerűen volt berendezve, de így is ízléses volt. A fehér falakat a sötétbarna bútorok dobták fel, így igazi otthonos kis kuckó kerekedett ki belőle. A cuccaimat letette az ágy mellé, majd magamra hagyott. Nem sokkal később egy listával a kezében kéretőzött be újra. Nekem nyújtotta, majd bejelentette, hogy neki be kell mennie segíteni az édesanyjának.
- Rendben, én addig ezeket megcsinálom!- lobogtattam meg a szeme előtt az előbb tőle kapott papírt és a szekrényekbe kezdtem el pakolni a ruhákat. Nem sokkal később hallottam, ahogy becsukódik a bejárati ajtó, amint a kutya ugat és a kocsi berregését is. Az egyik ajtót kinyitva rátaláltam a saját fürdőmre, így használatba is vettem. Elképesztő, hogy itt még az alkalmazottnak is saját fürdőszobája van...
  Miközben a konyha felé vettem az irányt- mivel a főzés is rajta volt a kicsiny listán és az éhség is mardosott már megint- azon elmélkedtem, hogy hová is kerültem tulajdonképp... Annyit tudtam, hogy négy testvér van, de az apjukról semmit... Na meg azt is, hogy dúskálnak a pénzben... Elképzelhető, hogy az apja börtönben van, a pénz lopott?? Komolyan valami baj ütött a fejedbe Stacy- figyelmeztetett újra a hangocska. Valóban, igaza volt. A gondolataim teljesen kuszák voltak, ha nem éppen Harry Styles körül forogtak, akkor valami hülyeségen elmélkedtek.
  Tényleg, Harry! Vajon elolvasta a legfőképpen neki hagyott levelet? Vajon az érzelmek átmentek és talán meg is könnyezte? Te egyre hülyébb leszel- szólt újra.
- Te pedig lassan önálló életre kezdesz- ordítottam neki vissza. Elég félő, hogy hangosan, mivel a hátam mögül valaki sóhajtását hallottam. Megpördültem a tengelyem körül és újra azt a fiatal fiút láttam karba font kezekkel magam előtt.
- Most már tudsz beszélni vagy csak magadban gyakorlod?- röhögött szemtelenül.
- Te pedig tudsz kedves is lenni vagy csak ilyen bunkó?- vágtam vissza, majd újra a lábosban fortyogó szószhoz fordultam.

~ Harry szemszöge ~

   Az éjszakámat egyedül töltöttem, mert a barátnőm, akit hangsúlyoznám, nagyon-nagyon imádok, még mindig távol volt. Sokáig forgolódtam éberen az ágyban, egyre csak a szomszéd szobában tartózkodó Stacyre gondolva. A fejemben a gondolatokkal együtt, az érzelmek is kavarogtak. Szerettem Kierát, kötődtem hozzá, talán a közös ház miatt is, de a nemrég megismert lány is eléggé közel került a szívemhez. Sőt, mi több azt hiszem meg is tetszett. Végre összeszedve magam tegnap be is vallottam neki az iránta érzett vonzalmamat, amit naivan úgy éreztem viszonoz is, de nem, ő csak barátként, bátyaként gondol rám. Ez elkeserítő és szomorú, ezért inkább én is visszavontam volna a szavaim, de ezt mivel nem tehettem meg, csak elküldtem.

   Azért is viseltem ilyen nehezen és rosszul a visszautasítást, mert ez korábban még nem történt meg velem. Egy csettintésre lányok százai sorakoztak előttem, csak azért hogy boldoggá tegyenek, akár egy éjszakára is. Most a legtöbben azt mondanák, - maguknak is hazudva -, hogy sosem használták ki a magukat felajánló csajokat, de nekem az igazat megvallva, nem is egy ilyen barátnőm volt. Főleg mióta híresek lettünk, a " járások " közül a legtöbb marketing fogás volt... Ez más volt viszont Kieránál... Először... 

   Amikor megláttam, máris tudtam, hogy nekem ő kell, első látásra beleszerettem. Aztán az idővel a szerelem átváltott szeretetté és tiszteletté, már nem lángolt annyira, mint addig. Ő még szeretett, most is, így nem szakíthattam vele. Ezzel nem is volt probléma, jó volt nekem így, de aztán jött Sissy,- akinek a becenevét én adtam magamban, mert így még édesebb- aki felborította az általam létrehozott egyensúlyt. Nála is éreztem, ugyanazt mint Kieránál, de valahogy ez nála erősebb és jobb....

   Kiszálltam az ágyból és első utam révén a fürdőbe mentem, felfrissíteni magam. Felvettem egy fekete bokszert, a térdig érő fehér gatyámat, de a pólóval már nem vesződtem. Jó volt nekem így is, Stacy előtt meg nincs kedvem takargatni magam....

Amint lassan haladtam lefele a lépcsőn egy hangos ajtócsapódást hallottam. Gyorsabban szedtem lábaim, és az ablakhoz siettem. A lehető legrosszabb látvány fogadott: Sissy vitte a táskáit. A szívem utána küldött volna, de a lelkem marasztalt, a hasam pedig az illatok felé, a konyhába küldött. Végül a szívem sanyargatva a pocakom küldetését hajtottam végre.

   Miközben a reggelit eszegettem,- amit a hűtőben találtam- észrevettem egy borítékot, benne egy levéllel. Az asztalt díszítő vázának volt hozzá döntve. Egy nagy adag omlettet tömve számba nyitottam ki, majd futtattam végig szemeim a sorokon. Nagyot nyelve leküldtem az ételt, végül eltoltam a tányért, mert görcsbe szoruló gyomrom miatt elment az étvágyam. Elolvastam még megszámlálhatatlanul sokszor, de már a másodiknál nem bírtam.... Zokogva ültem a konyhában, egészen addig, amíg nem nyílt a bejárati ajtó, és nem lépett be rajta Kiera...

2. Díjam

Hú, hát nemsokkal az 1. után, megkaptam a 2. díjamat is :) eddig azért nem tettem fel, mert nyaraltam, meg sok minden közbejött... De nem is ez a lényeg, ezúton is szeretném megköszönni beliectioner.♥ - nek. Nagyon-nagyon örülök neki :)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek


1. Írj magadról 11 dolgot

1. Directioner vagyok.

2. Imádok olvasni.

3. Imádok blogolni, és egyáltalán nem vagyok magammal elégedett.

4. Kicsi az önbizalmam.

5. Kitűnő tanuló voltam és remélem leszek ezután is.

6. Most megyek 9.-be.

7. Imádom a páratlan számokat.

8. Mindig sikerül összevesznem mindenkivel.

9. Zöld szemem van és a kedvenc színem is a zöld.

10. Rollerezek.

11. Mindig képes vagyok magam összetörni.

2. Válaszolj 11 kérdésre

1. Szoknya vagy gatya? - gatya, vagy attól függ milyen szoknya :D
2. Fiú vagy lány barátnő? - fiú, mert vele sosem tudsz összeveszni egy pasin, amúgy nem egy lány barátnőm is van ♥
3. Hány tesód van? - sajnos egy sem :(
4. Ki a kedvenced az 1D-ből? - természetesen Harry ♥
5. Big Time Rush vagy The Wanted koncert?:DDD (mindkettőt utálom, ezt muszáj volt xD) - egyértelműen Big Time Rush ♥

6. Taylor Lautner vagy Robert Pattinson? - régebben Robert, mert imádtam, most már annyira nem vagyok oda érte, úgyhogy Taylor :D

7. Kedvenc film? - Kellékfeleség, Nagyfiúk 1,2, és szinte az összes vígjáték :D
8. Kedvenc filmből kedvenc szereplő? - Kellégfeleségből a doktor úr, vagyis Adam Sandler :)
9. Kedvenc női énekes? - azt hiszem olyan nekem nincs :D
10. Kutya vagy Macska? - kutyus ♥
11. London vagy New Yorkban élnél? - Londonban, Harryvel ;) amúgy tényleg London :D

3. Kérdéseim:

1. Mi a kedvenc idézeted?

2. Az olvasottak közül melyik a kedvenc blogod?

3. Mi a kedvenc színed?

4. Hányadikas leszel/ hol dolgozol?

5. Olvasod a blogom? Ha nem, fogod? :D

6. Nappal vagy éjszaka?

7. Roller vagy bicikli?

8. One Direction vagy The Wanted? xd

9. Kedvenc színész?

10. Szoktál színházba járni?

11. Mi volt az utolsó film, amit moziban láttál?

4. Akiknek küldöm:

            Disaster Henriette

            A Race whith Levin írója

            Vivi      

            Kántor Karii     

            Benczi Dórika

            Mırāndā Smıth 

            Török Boróka

            Vivi, Flóraa

            Perra Fulop

        DreamerGirl

            georgia rose♡

        

9. " Szeretlek, érted?! "

Sziasztok, igaz nemrég, pontosabban tegnap hoztam részt, de nem tudtam a képzeletemnek parancsolni! :D és igen, megint most, egykor jött el az idő, amikor írni tudok :D amúgy már hihetetlen, hogy ez a 9. rész :) és természetesen az is, hogy van még egy rendszeres olvasó :) köszöntelek itt, remélem tetszeni fognak a részek :) puszilok mindenkit és jó éjt olvasóim 
Beby xx 

   Felébredésem pillanatában elmondhatatlanul éreztem magam... Igaz az ágyban, mégis szörnyen festve feküdhettem. Testem még mindig a törölközőbe voltam csavarva, hajam még mindig vizesen tapadt a fejbőrömhöz. Rosszul éreztem magam, amit az arcomra száradt könnycseppek is igazoltak. Amint eszembe jutottak a tegnap este történései, gyomrom összeszorult... Amint a göndör, zölden szikrázó tekintetű fiúra gondoltam, tekintetem újra homályossá vált. El sem bírtam képzelni, hogy szerethettem bele, amikor jóformán még nem is ismerem. Főleg, hogy barátnője van és én ezelőtt még csak ezt az érzést sem ismertem... Most meg tessék, teljesen megbolondított és a gondolataimat is megfertőzte egy hímnemű.

   Kiszálltam az átmelegített és puha takaró alól, majd a zuhany alá álltam és újrakezdtem a tegnap esti eléggé elszúrt tevékenységet. Erősen dörzsöltem testem, majd masszíroztam a fejemet, annak érdekében, hátha sikerül kikergetni Harryt a fejemből. Nem szabadott szeretnem, legfőképpen a küldetés miatt, de Kiera miatt sem.

   Miután testem egésze átvette a kókuszos illatot, elzártam a melegen csordogáló vizet és kiléptem az immár nedvessé vált padlóra. Másik törölközőt vettem ki a kis szekrényből és azzal töröltem szárazra a testem, a hajammal egyetemben. Kerestem fehérneműt, majd egy egyszerű pólót és nadrágot mára, végül magamra kaptam őket. Megfésültem a loboncom, végül megmostam a fogam. Az ezekhez szükséges eszközöket is tegnap vette nekem Harold. Na tessék már megint hozzá fűzöm, bármelyik gondolatomról is essék szó.

   Lerobogtam a lépcsőn, de az egész ház üresen állt. A konyhában találtam müzlit az asztalon kikészítve és tejet is. Kiöntöttem egy jó adagot mindegyikből, majd falatozásba kezdtem. Az étkezés végeztével, a tányérommal a mosogatóhoz léptem, kiöblítettem, eltöröltem, végül visszahelyeztem a többi közé. Abban a pillanatban vettem észre a cetlit, amire sietősen firkantott rá valaki pár mondatot, később mint kiderült, Hazza. " Mikor elmentünk, még édesdeden aludtál és nem volt szívem felkelteni. Pat 3-ra vár, a sarokról induló busz éppen előttük áll meg. A tv mellett találsz buszjegyet, használd nyugodtan, de mielőtt elmész zárd be az ajtót. A kulcsokat vidd magaddal, majd hazafele bemegyek érted. Harry " 

  Örömmel szorítottam magamhoz az immár összegyűrt papírfecnit. Boldogságot éreztem, amiért nekem írt egy üzenetet. Na meg nemsokkal később szánalmat is, amiért ilyennek örülök... Na de abban a percben eszembe jutott a tegnapi, amikor csak pár milliméter választott el a csóktól... Ajkaimhoz érintettem az ujjaim, az emlék hatására, majd végül megráztam a fejem, annak érdekében, hogy kiűzzem belőle a bongyorkát.

  Sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint rajta agyalni- szólt a belső hangocska, aki egyre többet zaklatott. Sajnos igaza volt, így inkább az órára pillantottam, ami az előttem álló falon függeszkedett. Az óramutató egyre sebesebben közeledett a déli tizenkét óra fele, ami annyit jelentett, 3 órám van a találka előtt.

  A maradék időben sem unatkoztam: felsepertem, felmostam, letörölgettem a porlepte bútorokat, kimostam a szennyessé titulált ruhákat- gondosan szétválasztva a színeket, félve a kígyó haragjától - és végül főztem is, a szakácskönyvből ötletet nyerve. 2 után egy picivel fáradtan rogytam le a fotelbe majd kissé lehunytam a szemhéjam. Ebből végül csak egy kis elszundikálás és Harry- ről fantáziálás lett. Belső órám épp időben riasztott fel, hogy elérjem a tömegközlekedési eszközt.

  A kulcsot kétszer fordítottam el a zárban, majd az éppen a megállóban tartózkodó járműhöz futottam és ugrottam fel rá. A jegykezelő gépbe dugtam a jegyem, ami egy szabályos környi papírt szaggatott ki belőle, majd leültem az egyik ülésre. Az ablakon kibámulva és a lábammal a padlózaton dobolva ütöttem el az időt, amíg a busz általam ismerős környékre nem tévedt.

   Harrynek igaza volt, valójában a Wood- rezidencia előtt álltunk meg. Ott hipp-hopp leugrottam róla, majd megvártam amíg odébbáll. Mikor körbenéztem, átsiettem az üresnek és biztonságosnak tűnő úton, végül a csengőre helyeztem a tenyerem. Nem sokkal később a múltkorihoz hasonló csippanást hallottam, ezután nemsoká a kapu magától elhúzódott.

  Kissé félve, lehajtott fejjel sétáltam, egyre közelebb érve az ajtóhoz, ami ugyancsak szempillantás alatt nyílt ki. Egy még ismeretlen tizenéves fiú állt előttem, akinek nagy és természetellenesen kék szemei világítottak a szemgödreiben. Bólintással üdvözöltem, mire száját szólásra nyitotta.

- Pat megjött a néma takarító csajod!- féloldalasan a fordult hátra, majd abból az irányból lépések zaja hallatszódott.

- Nem a csajom és bánj vele kedvesen! Oh szia Stacy, ő itt az öcsém Daniel! - először leszidóan és megnevelően ejtette ki a szavait, majd mikor felém fordult, egyszeriben átváltozott és kedvesen beszélt.

   Kezemmel intettem, majd mosolyogva figyeltem, ahogy kiosztja a feladatokat. Mindent szívesen csináltam. Megint csak mostam, törölgettem, mosogattam és egyéb feladatokat végeztem el, amíg csak nem csengettek. A falon függő képernyőre pillantottam, amire a kinti kamera képe vetült. Ahogy megláttam a kis tv- n a kapu előtt topogó személyt, a szívem erősen dübörgött a torkomban. Nagyot nyeltem, majd magamat kényszerítve, elfordultam, nehogy eláruljam a bennem kavargó érzelmeket.

   Inkább visszatértem a még mindig nagy halomban rám váró vasalatlan ruhákra. Megragadtam a vasalót és tovább folytattam a munkámat. Egészen addig, amíg Hazza hangját meg nem hallottam, ugyanis akkor majdnem elégettem a forró eszközhöz vészesen közel álló hasamat.

- Hello, nah hogy dolgozott? Eddig megvagytok vele elégedve?- mély hangja még a köztünk levő 2 falon is áthatolt és a fülembe kúszott, mosolygásra késztetve.

- Nagyon ügyes és szorgos... Ugye nem akarod most elvinni?- hallottam meg Patrick kétségbeesett szavait, miközben vendégét a nappaliba vezette. Én is letettem a kezem ügyéből mindent, elpakoltam magam után, majd hozzájuk mentem.

  A foteljében terpeszkedő Pat mellé álltam, magam előtt összefont ujjakkal, mosolyogva. Pillantásomat a szőnyegről lassan Harry-re emeltem, akinek ugyancsak mosolyra szaladt a szája. Talán ő is örült nekem egy picurit, bár lehet hogy a képzeletem játszadozott velem.

- De igen Pat, kellene a lakáskulcs...- vigyorgott még mindig. Igaz, hogy a leendő munkaadómhoz beszélt, de tekintetével még mindig engem ajándékozott meg. Szemeit az enyémbe fúrta, nem tudtam másfele nézni, bárhogyan is akartam.

  - Ne aggódj, ilyen problémád hamarosan nem lesz, mert nagyon tetszik a munkád, szeretnénk ha a próbaidőt inkább kihagynánk és holnap máris ideköltöznél - pillantott fel mosolyogva rám Patrick. Szavainak egyrészről nagyon örültem, másrészről pedig rettenetesen bántam. Bántam, mert az azt jelenti, hogy nem látom minden nap a göndörkét. Talán soha azután. Igaz, hogy nem lehet az enyém, de legalább egy- egy pillanatra megcsodálhatnám zöld szemeit, barna göndör haját, csodás mosolyát és eszméletlenül szexi alakját, pólója alól néha kikandikáló tetoválásait.

   Illemtudóan bólintottam, majd nem sokkal később haza indultunk. Egy papír segítségével Patrick- kel tudattam, hogy ma összepakolok és holnap reggel máris munkába állok. Miután bepattantam a kocsiba, Harold- al egyetemben, nem szóltunk egy árva szót sem, egészen az egyik piros lámpáig.

- Sajnos Kierától nem tudsz elbúcsúzni, mert ma délelőtt külföldre szólította a munkája- próbáltam örömömet palástolni egy szomorú bólintással, de alakításom Hazza szavai szerint nem sikerült- Áh, szóval úgy látom nem bánod..- nevetett fel harsányan- Tudod sokan vannak ezzel így mások is! Régebben kiálltam érte és nem értettem az emberek ezen véleményét, na de mostmár kezdem meglátni az igazi énjét!- magyarázott nekem még akkor is, amikor már csak pár ház választott el minket a célunktól.

   Egyrészről megértettem, sőt örültem az érzéseinek, másrészről viszont nem értettem a gyors hangulatváltozást. Megint csak bólintottam, majd az autó megáltával kiszálltam és amíg beállt a kocsival a helyére, én kinyitottam a bejárati ajtót. Első utam a szobámba vezetett, el akartam pakolni mindent, készen akartam lenni a holnapi " költözésemre ". A szortírozást egy kopogás szakította félbe, hazatértünk után körülbelül negyed órával. Mikor kinyitottam az ajtót, Harry állt ott, kissé szorongva. Kezemmel beljebb hívtam, majd megragadtam a füzetet és a tollat. " Mesélj, mi a baj? Nem voltál túl boldog ma... Csak néhány elvétett mosolyt láttam, abban sem vagyok biztos, hogy igazi volt... Csak nem Kiera bánt?! " Miután elolvasta, ő is leült mellém, az ágyra és beszédbe kezdett.

   - Egyrészről igen, Kiera is bánt, de van még nagyobb gond is, mégpedig te! Azért vagyok szomorú, mert ugyan még csak pár napja ismerlek, máris itt hagysz engem, minket. Nem csak azért, mert gyönyörűen tartod a háztartást.. Nem, nem a munkád, hanem Te fogsz nekem hiányozni. Kiera is csak azért bánik így veled, mert féltékeny Rád... A csodás zöld szemeidre, a lobogó szőke hajadra, a hibátlan alakodra! És lehet, hogy nem szabadna, mert barátnőm van, de azt hiszem beléd szerettem... Igen, jól hallottad, szerelmes vagyok Stacy, még pedig beléd! Szeretlek, érted?! És nem akarom, hogy itt hagyj engem! - a kis monológra, amit leadott nekem, kigurultak a könnyeim. Hogy miért?! Mert a híres Harry Styles most vallott nekem szerelmet... Pont NEKEM! El sem tudtam hinni, hogy ő is éppúgy érez, mint én. Lehet, hogy nyálasan hangzott, de nekem eltalált a szívemig.
- Én is szeretlek!- suttogtam lehajtott fejjel, mire ő csak nézett. Igen, tényleg beszéltem, mert ez a nagy érzelemáradat segített elindítani a szavaimat. És most valószínű, annak kéne következnie, hogy mindenki boldog, de a mi életünkben a pici bibi Kiera, aki még mindig "Harold barátnője" szerepet foglalja el, velem ellentétben...

8. " Abban a pillanatban tudtam, ő más..."

Hű hát először is sziasztok éjszakai baglyocskák :) szívesen hoztam volna részt, de Erdélyben nyaraltam, persze bármilyen internetkapcsolat nélkül... Viszont az itteni levegő jó hatással volt rám, az ihlet elkapott :D még mielőtt abbahagynám a rizsát, nagyon szépen köszönöm a díjaimat. Igen többes számban, mivel eljöttöm előtt megkaptam a másodikat is :) hamarosan ki is fogom rakni, puszi minden olvasómnak
Beby xx

   Az út egésze alatt idegesen szorítottam a kilincset. A gyomrom liftezett és nagyon féltem ettől a találkozótól. Legfőképpen azért, mert még nem ismertem Kierán, Harryn és barátain kívül senkit. El sem tudtam képzelni, vajon milyen lesz, mit fog gondolni rólam. Szorongásomat az is növelte, hogy szerettem volna megkapni azt az állást. Nem a vagyon vagy gazdagság miatt, hanem az egyedül élés érdekében. Nem akartam Hazzát zavarni a kis megszokott életében és legfőképpen nem szerettem volna összeugrasztani a barátnőjével.

   Az autó lassan megállt, a bongyorka pedig kiugrott a vezető ülésről. Én sem tétlenkedtem, így őt utánozva kiléptem a meglehetősen hűvös és párás londoni levegőre. Az eső ebben a pillanatban állt el, de az illata még mindig ott lebegett körülöttünk. Még új volt nekem a város ezen arca, de a hallottak alapján nem is olyan ritka errefelé a zápor. Hazza a csengőhöz sietett, majd megnyomta. Barátja megígérte, hogy azonnal beenged minket, csak elzárja a vendégeket  nem éppen jól viselő kutyákat. Az a pár perc jól is jött, le tudtam magam nyugtatni kissé. A maradék időben felmértem a terepet. Kívülről a házikó nem éppen tűnt kicsinek, de lepukkantnak sem, bár hatalmas kerítés nem sokat engedett láttatni az udvarból és a ház nagyobb részéből sem.

   Végül egy csippanás után kinyílt a kapu és megláttuk Harry barátját, Patrick-et. Barna haját a szél fújta, miközben összefonta maga előtt a zöld dzsekijét. Ugyancsak barna szemét arcomra emeltem, mire furcsa érzés fogott el. Abban a pillanatban tudtam, ő más mint a többi lény. Azonban azt még nem sejthettem,  hogy miért is gondolom így...

    - Szervusztok... Ő itt a kis barátnőd?!- gondolatmenetemből a mély hang ugrasztott ki. Haroldétól még mindig magasabb hangzású, ugyanakkor csodálatos szavak hagyták el száját.

- Igen Patrick, ő itt Stacy!- mutatott felém a kis göndör. Csak bólintottam, mire kísérőm bocsánatkérő hangnemben beszélt tovább- Néma... Amióta rátaláltam, nem beszél....

- Oh... Ez esetben gyertek beljebb- rántott vállat a leendő munkaadóm. - Csak a dolgát tudja, akkor nincs gond, amúgy én vagyok Patrick, de csak Pat- mutatkozott be hivatalosan is, miközben a kis ösvényen tartottunk befelé, a bejárati ajtóhoz.

   A házba belépve ugyanaz a visszafogott elegancia fogadott, mint a külseje esetében. Szögletes és modern bútorok terpeszkedtek mindenfele, akárcsak Kieránál és Harrynél. Tátott szájjal bámultam körbe a nagy és rendkívül tágas térben, majd magamhoz térve észrevettem hogy a fiúk már elfoglalták a helyüket a kanapén. Gyorsan én is belesüppedtem az egyik fotelbe, majd a beszélgetésüket figyeltem.

   - Dehogyis Hazz, az nem baj, csak tudjon dolgozni, az a lényeg, de már mondtam is, nem zavar-  szólt Pat. Gondolom ismételten rólam volt szó. - Az az igazság, hogy 3 kisebb testvérem van, elég nagy a család, így mindig totális káosz uralkodik... Mindennap szükség lenne a segítségedre, amit meg is fizetnék, ne aggódj- fordult immár felém az elsőre szimpatikusnak tűnő férfi. Csak bólintottam egyet, mire folytatta tovább- Harold barátomék túl messze laknak ahhoz, hogy mindennap bejárj, de ha gondolod adok neked szállást! Sőt, ragaszkodom is ehhez a megoldáshoz!

   Vállrándítással válaszoltam Patrick feltevésére, bár legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Számomra ő egy menekülési útvonalnak számított. Elsődlegesen Kiera elől, másodlagosan a bennem kialakuló érzelmek elől. Elővettem a kis füzetem, amit a vállamon lógó táskában tartogattam, - ugyanis a ruhák között ráleltem egy valamikor sokat érő darabra- majd írni kezdtem rá a kacskaringós, szépen kanyarított betűimmel. " Nagyon szépen köszönök mindent, előre is és szívesen költöznék ide, ha nem jelentene személyem túl nagy problémát Önöknek"

- Eszméletlen, milyen udvarias és szerény vagy... - csóválta meg a fejét, mikor a lapot felé mutattam.- Holnap akár kezdhetnéd is a munkát, ha édesanyám is meg van veled elégedve, akkor egy hét múlva teljes állásban dolgozhatsz és lakhatsz itt nálunk.- boldogan bólintottam, majd a kissé elkenődött és szomorú göndörkére néztem. Nem tudtam mi lelhette...

    Nem időztünk túl sokat a Wood- éknál, megbeszéltünk mindent, majd visszaültünk a kocsiba és haza indultunk. Útközben még mindig ölemben fekvő papírra emeltem tollam. " Harry, mi a baj? Annyira elkeseredettnek tűnsz... Tán valamit Pat vagy én követtem el? Mond csak nyugodtan! " Az egyik piros lámpánál, mikor alkalmasnak véltem rá az időt, felé mutattam. Tekintetével követte az általam írt szavak kavalkádját. Halványan elmosolyodott, majd a zölden világító szemeit rám emelte.

- Rád nem haragszom, ugyan... Csak azt sajnálom, hogy máris elmész - húzta el a száját. Tudom, hogy talán nem is gondolta komolyan és nem is szabadott volna, de nagyon jól estek szavai. Ezalatt a két nap alatt, amit náluk töltöttem, helyesebben a Földön, nagyon megkedveltem, mint barát. Bár talán ha nem lett volna a vipera, szívesen kerültem volna vele közelebbi kapcsolatba is... De ez butaság, miket is beszélek, eszembe sem szabadna jutnia ilyen dolognak...

   " Nem szeretnék zavarni, így is nagyon sokat tettél értem, meg sem tudom neked köszönni " - a toll szinte felszántotta az eddig sértetlen felületet, miközben megérkeztünk a bevásárlóközponthoz. Mikor bongyorka leparkolt, újra megmutattam neki a még tőle kapott füzetem, ami ha ilyen tempóban haladok, lassan be fog telni.

- Nem is várom el tőled, hogy megköszönd és felőlem nyugodtan maradhatsz- hangját egyre jobban halkította le, amíg végül a suttogásig nem jutott. Arca lassan enyémhez közeledett, annyira, hogy éreztem lélegzetvételét. Szívem hevesen kalapált, majdnem kiugrott a helyéről. Nem értettem miért vált ki belőlem ez a fiú ilyen reakciókat, egyszerűen nem értettem.

   Elhajoltam előle, mielőtt még olyat tett volna, amit később sajnálna. Nem mondom, hogy nem élveztem volna, ha ajka az enyémre tapad, na de nem ezért érkeztem ide, hanem a küldetés végrehajtása érdekében. Újra a papír felé hajoltam " Inkább menjünk vásárolni, ma este én szeretném megfőzni a búcsú vacsorám"

- Menjünk- bólintott Hazza, majd kiszállt az autóból és a bevásárlókocsik felé vette az irányt. Látszott rajta, hogy azt a jelenetet nem ott és akkor akarta befejezni.

   Rengeteg élelmiszert vásároltunk, konkrétan 2 órát töltöttünk bent. Ebbe az időbe beleszámít az is, amíg a göndörke fotózkodott és autógrammot adott. Miután bepakoltunk, már tényleg haza indultunk. Egyetlen szót sem váltottunk, a csendet az előbbi visszautasításnak köszönhetem.

   Az ajtóban már a boszi várt minket, akinek ezek szerint sikerült felkelnie délután kettő fele. Teljesen ki volt akadva, amiért csak úgy itt hagytuk, egyedül, s védtelenül, bár nem tudom, lehet azt gondolta testőröket hívatunk a védelme érdekében. Ez a nőszemély roppantul irritált és idegesített. Nem éreztem már korábban ilyen ellenszenvet más iránt.

- Jaj drágám, foglalkoznál velem is végre?! - kérdezte fennhangon, miközben én már a konyhában sürgölődtem, Harold pedig kipakolt.

- Ne haragudj, csak kiraktam, amiket vettünk.- húzta magához derekánál fogva, majd szenvedélyesen megcsókolta, előtte még rám pillantva. Rezzenéstelen arccal néztem őket, bár belülről szétszaggatott a fájdalom. Végül, mikor még percek elteltével is egymáson csüngtek, a pulthoz fordultam vissza és nekiláttam a vacsi elkészítésének.

   Az étel állítólag megint finomra sikerült, aminek teljes szívemből örültem. Azt hiszem nem csak a takarításhoz, hanem a főzéshez is konyítok valamicskét. Letettem a villám és a késem majd felálltam, hogy elmosogathassak.

- Hagyjad, ma már sokat dolgoztál, menj és pihenj le - tolta be a székét a ház egyetlen férfitagja és kezdte összeszedni a piszkossá vált tányérokat. Feltrappoltam a szobámba, majd a zuhanyzáshoz kezdtem készülődni, de eszembe jutott a táskám. Újra lerohantam, de ekkor olyat láttam, amit nem kellett volna. A magukról megfeledkezett szerelmes párt, akik csókolózva, egymásról a ruhát tépve álltak a konyhapultnak támaszkodva.

   Felkaptam a keresett cuccost, majd zokogva visszafutottam a fürdőbe. Egész testem rázkódott a sírástól, ezért álltam be rögtön, a göncöket leszabdalva magamról, a zuhany alá. Magamra folyattam a vizet, majd a tusfürdőt, ami némiképp segített a fájdalmamon, de nem tudta kiűzni a fejemből Harry Styles képét, mert tagadhatatlanul beleszerettem.

1. Díjam

Köszönöm szépen a díjamat Dórának, szavakba sem tudom önteni, mennyire jól esik ez nekem! Nagyon, de nagyon szépen köszönöm ezúttal is :)




Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot

2. Válaszolj 11 kérdésre

3. Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek.

11 dolog magamról
1. 14 éves múltam.
2. A csillagjegyem rák.
3. Imádom a kék vagy zöld szemű emberkéket.
4. Imádok becézgetni, bárkit.
5. 3 hónapja blogolok.
6. Azért kezdtem a blog írásba, mert sosem bírtam elviselni, ha írtam valamit senki sem mondott róla semmit.
7. Nagyon sokat olvasok és imádok.
8. Directioner vagyok és megvédem őket bárhol, bármikor.
9. Kedvencem Harry.
10. Hiszek a fiú- lány barátságban.
11. Bárhol, bármikor, bárhogyan képes vagyok összetörni magam.

11 kérdés: 
1. Könyv vagy film? - Könyv *-*
2. Kedvenc idézet? - " Nem az a lényeg hogy MI vagy, hanem az hogy KI vagy! "
3. Melyik volt az a könyv, ami a legnagyobb hatással volt rád? - Nightsade és a Twilight
4. Melyik filmet tudnád a végtelenségig nézni? - Kellékfeleséget <3
5. Melyik zene jár most a fejedben? - Best Song Ever *-*
6. A zebra fekete alapon fehér vagy fehér alapon fekete csíkos? :D - Fogalmam sincs xd
7. Felelsz vagy mersz? - Merek ;)
8. Van bakancslistád? - Képzeletben van :))
9. Mi volt az ovis jeled? - Alma :D
10. Mi az amire eddig életed során úgy gondolod, hogy örökre emlékezni fogsz? - A tegnap látott 12 hullócsillagra :D
11. Kedvenc előadó? - Kedvenc előadó(i)m a One Direction <333

Kérdéseim:
1. Milyen színű a szemed?
2. Directioner vagy?
3. ( előző kérdéshez ) Ki a kedvenced?
4. Könyv vagy film?
5. Kedvenc film?
6. Kedvenc könyv?
7. Mióta blogolsz?
8. Hány blogod van?
9. Hányat olvasol?
10. Ki a legjobb barátod/barátnőd?
11. Hiszel a fiú- lány barátságban?

Akiknek küldöm:
Julcsi
Poppi
1wolfgirl1
ѕoρнιε τ.
Shimaa
Dorina Nagy
W. Susan
Bri
Brigi
Pez
Dodo

7. Égi üzenet

Sziasztok :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam meg a következő részt, de az elmúlt napokban elfoglalt voltam :/ Most szeretném bepótolni, egy tőlem megint csak hosszú résszel :) Puszilok mindenkit, legyetek jók, napozzatok és fürcsizzetek, használjátok ki a visszamaradt időt...
Beby xx

   A pillanat tört része alatt pattantam fel, eddigi helyemről. Harry is hasonlóan cselekedett. Mielőtt mindketten a hang irányába indultunk volna, rám nézett, mire vállhúzással jeleztem, nem nem tudom mi történhetett. Aztán a kiabálás sírássá, pontosabban hisztivé alakult át. Mikor beléptünk a helyiségbe, egy még vizes ruhadarabot szorongatott, ami inkább volt rózsaszín, mintsem fehér. Ahogy beléptem, felém fordult, szemei kidülledtek, mutatóujját felém nyújtotta, majd elkezdett ordítani:

- Te idióta... A színes ruhákhoz tetted a vadonatúj fehér toppomat.. Tudod milyen drága egy ilyen?! A gyönyörű fehér ruhámból csináltál egy ilyen színű vacakot... Te idióta...- hajtogatta, akárcsak egy megszállott ideg vagy agybeteg, aki a klinikáról szökött meg ebben a minutumban.

  Bármennyire is elszomorodtam és bármennyire is rosszul estek szavai, tudtam hogy nagyon is igaza van. Nem tudtam, hogy a két színt nem lehet egybe tenni. De mentségemre szóljék, nálunk nemhogy mosógép, ruha sem volt. Szemeimből a heves vita ellenére, amit a belsőmmel vívtam, kifolytak a könnyek. Gyorsan letöröltem, majd felrobogtam a szobába, pedig Harry utánam szólt, nem is egyszer. Ölembe vettem a füzetet, majd gyorsan ráfirkáltam mondanivalómat. " Kérlek ne haragudj, hogy elszíneztem a ruháidat, nem direkt csináltam. Sajnálom." Viszamentem a még mindig zokogó Kierához, aki Harry ölében ült. Hazza körkörösen simogatta a hátát, amitől látszólag lenyugodott. Bár egyáltalán nem értettem, miért kell ekkora patáriát csapni pár ruhadarabért. Ahogy a göndörke karjaiban csücsült elfogott egy rosszul eső érzés, amit fejlett agyam féltékenységnek hívott. Igaz nem értettem ezt miért érzem, de nem volt jó, annyit tudtam. A kitépett lapot a göndörke felé nyújtottam, majd megfordultam és visszavonultam a szobába.

   Éppen az ágyon ültem, mikor egy halk koppanásra lettem figyelmes, ami az ablak felől hallatszott. Odasiettem, majd kinyitottam a műanyaggal szegélyezett üveget. Egy piciny csomag kuporgott a virágos láda mellett a párkányon. Magamhoz vettem, s az ágyhoz siettem vele. Először végig mértem a fém szerkezetet, végül győzött a kíváncsiságom és kinyitottam. Egy levél szerű égő valamit láttam magam előtt, amelyen a betűk szinte izzottak és amint elolvastam egy szót, az elporladt. Rögtön tudtam, hogy ezt a fenti barátaim küldték nekem.

" Kémlény, avagy Stacy

A chiped szerint épségben megérkeztél! Már ennek is nagyon örülünk, de ne feledd, nincs sok időnk! Neki kell látnod a keresésnek, méghozzá azonnal! Ha megtalálod a megmentőnket, érezni fogod! Ő más, mint a többiek! Viszont ő valószínű, nem tudja a képességeit, neked kell rávilágítanod arra, ki is ő valójában! Ha van valami híred, használd az " erőd " Addig is sok sikert

Mester "

  Bólintottam egyet, annak igazolásául, hogy tudomásul vettem a levélben leírtakat. Fogalmam sem volt, hogyan fogom megtalálni a mi emberünket. Úgy biztos nem, ha itt ülsz- figyelmeztetett egy hangocska a fejemben. Igaza volt, valamit tennem kell. Azt sem tudhattam, hogy ezen a földrészen van- e a kiszemeltünk... Mindenesetre itt kell nekiállnom a kutatásnak. Legjobb és legegyszerűbb módja tán, ha munkát találok. Egy forgalmas munkahelyen sok emberrel találkozhatok.

    Újabb papírt szakítottam ki a füzetből, majd megint csak írni kezdtem. Gondolataimat próbáltam úgy megfogalmazni, ahogy egy földi tenné. " Nagyon köszönöm az eddigieket is, de mégsem élősködhetek rajtatok... Harry, te mégis csak jobban kiismered magad erre fele, kérlek segíts nekem munkát találni! Mielőtt le akarnál beszélni, döntöttem! Ha nem segítesz, egyedül teszem meg!" Újra leszáguldottam a lépcsőről, a nappaliba siettem, de már senki nem volt ott. Végül a kertben leltem rá Harryre, a medence mellett. A perszóna nem volt sehol. Hozzá sétáltam, majd a kezébe nyomtam a lapot.

- De tényleg nem szükséges, sőt...- nézett fel a fehér felületről, a szemembe. Az ő szivárvány hártyája is zöld színben pompázott, az enyém jelentéktelennek tűnt mellette. Halványan intettem fejemmel ezzel jelezve, dehogynem.- És mégis mire gondoltál?- meghúztam a vállam, miszerint fogalmam sincs. - Akkor máshogy kérdem, mihez értesz?

   Az eddig magam mögött összefont kezemet előre tettem, a füzettel együtt, majd Harry mellé ültem a napozóágyra.

A papír felé emeltem a tollat, végül rajzolni kezdtem a betűket. "Azt hiszem a takarításhoz, de ezek szerint még ahhoz sem. "

- Majd mosást nem vállalsz - kacsintott, és erős gondolkodóba esett. Végül megígérte, hogy segít nekem.

   Vacsorára Harry főzött, ami a megnyugvásra adott okot. Nem volt semmiféle ragacsos állag vagy szörnyű íz. Húst és salátát készített. Mesés íze volt mindegyiknek. Sokkal jobban értett a kotyvasztáshoz, mint a barátnője. Bár egyre jobban hiszem, hogy a vipera nem ért különösebben semmihez, a parancsolgatáson és magamutogatáson kívül. Az étkezés csendben zajlott, amíg el nem fogyott a salátámról az öntet. Ekkor ugyanis valami a szörnyűséggel egyenlő történt. Megfogtam az öntetet, majd csepegtetni akartam a zöldséghalomra, azonban nem jött belőle. Kissé megráztam mire kifröccsent belőle a várt trutymó, egyenesen a terítőre.

   - Te igen idióta, nem látod, már megint mit csináltál?! Az új terítőm... Mondanám, hogy takarítsd most el, de inkább nem bízom rád a mosást..- hangja merő gúny és megvetés volt, ismételten. A sors pedig neki kedvezett, mindig befolyásolta a tetteim, a rossz irányba. A mellettem levő széken nyugvó íráskészlethez kaptam, majd ráfirkáltam " Rettenetesen sajnálom, ezt is, próbálok eltűnni, minél előbb"

- Nah látod, azt értékelném.. Számolom a napokat! Köszönöm a vacsorát Harry szívem, nagyon finom volt, de elment az étvágyam ettől a disznótól- ezzel felállt, majd felemelt fejjel elsétált az asztaltól, ott hagyva az elképedt Hazzát és engem.

- Én, nagyon, nagyon sajnálom.. Mostanában Kierának rossz napjai vannak, de amúgy sokkal kedvesebb.

   " Ugyan, én vagyok itt a vendég és amúgy is igaza van... Mindent elrontottam és elszúrtam, így mindenképpen szeretnélek itt hagyni titeket, hogy folytathassátok a megszokott életeteket" - kezeim eszeveszett tempóval száguldtak a papíron, ujjaim görcsösen szorították a tollat, ami lassan majd' szét porladt a kezemben. A bongyorka megint próbált tiltakozni, de nem hagytam magam, eltökéltem, hogy elmegyek innét.

  Mivel a bevásárlólista a hűtőn túl hosszúnak bizonyult, beszerzési körútra szántam magam, miután sikerült nagy nehezen rávennem Harryt, hogy elengedjen egyedül. Kicsit ezzel is szerettem volna meghálálni nekik, az eddigi - ugyan nem sok, de nekem sokat érő - segítséget.

   A göndörke viszont meggondolta magát. Csak annyira, hogy ő akart elfuvarozni engem a plázához. Mivel éjnek- évadján nem mehettünk, az időpontot másnapra tettük át. Miután elmosogattam, figyelve a törékeny tányérokra, a szobámul használó szolgáló helyiségbe mentem. Egy kicsit lepihentem, az ágyamra ültem és kezemben szorongattam a nyugtató hatással bíró teát. Lassan kortyoltam a forró löttyöt, majd tevékenységemmel végezve, gyors zuhanyzásra szántam magam. Levetettem magamról a perszóna ruháit, majd beálltam a zuhanyrózsa alá és folyatni kezdtem a kissé meleg vizet. Patakokban folyt végig testemen, lemosva a piszokkal együtt, a sértő tetteket és megjegyzéseket is. Se perc alatt mostam át testem minden szegletét, végül leöblítettem magam, s kiléptem a csúszós kőre.

  Vizes lábamnak és szerencsétlenségemnek köszönhetően kis híján elestem. Azonban egyetlen gátló tényezőként a mosdókagyló és annak pereme szolgált. Fújtatva sétáltam ki az ágyhoz, magam után vizes lábnyomatokat hagyva. A mai nap ruházatomként szolgáló, de leginkább portörlő rongyra emlékeztető göncöt az egyik székre hajtogattam, majd visszahúztam a bokszert és egyszerű pólót. Befeküdtem az ágyba, majd talán még abban a percben el is nyomott az álom.

  Mindenféle álomkép nélkül aludtam végig az éjszakát. Energikusan és kipihenten ébredtem nyolc óra körül, magamtól. Nem kaptam semmiféle ébresztőt, sem Kierától, sem mástól. Talán még túl korán van ahhoz, hogy a kis hercegnő felkeljen. Leosontam a földszintre, vigyázva, nehogy valakit felverjek. Nem találtam senkit, egészen addig, amíg a nappalihoz nem értem. Hallottam a tv tompa zajait, majd meg is láttam Harry-t a kanapén terpeszkedni. Szemei csukva voltak, sejtésem szerint itt érte tegnap az álom, ugyanis ugyanabban a ruhában is volt. Inkább bementem a mosókonyhába, hogy kivigyem a szemetet. Egy " szemét " címkével ellátott zsákban ruhadarabok voltak. Nem volt szívem kidobni, főleg hogy nekem pont egyezett a méretem Kierával. Felvittem " magamhoz", majd az igazi szemetet pedig a járda mellé.

   Kiválasztottam egy barna felsőt és egy farmer sortot. Hozzáillő barna tutyit is találtam a ruhák közt. Nem is értem, miért nem feleltek meg a kisasszonynak ezek a ruhadarabok.. Talán már tavalyi kollekció volt... Dolgom végeztével a fekete zsákot a szekrénybe helyeztem, végül újra lefele vettem az irányt, ezúttal a konyha felé.

   Talán nem lehet olyan nehéz főzni...- gondoltam, miközben a " Reggeli receptek a világ minden tájáról " címmel ellátott könyvecskét lapozgattam. Végül maradtam a palacsintánál. Összekevertem a leírtak alapján a tésztát, majd ki is sütöttem az egész adagot. Megterítettem három személyre, aztán megkerestem a tároló szerű helyiségben a juharszirupot.

- Micsoda finom illatok... Erre jó kelni! - mosolygott az ajtóban Harry. Ijedten kaptam fejem az immár félmeztelen alakjára. Végig néztem kidolgozott, kockás és tetoválásokkal tarkított felsőtestére és a szívem nagyot dobbant, a testem elfogta egy különös borzongásos, ugyanakkor jóleső érzés. Belepirultam, így gyorsan elkaptam róla tekintetem, inkább leültem az egyik tányérhoz.

    Ketten kezdünk neki a palacsinták elfogyasztásához, ugyanis Kiera még aludt. Harry szerint nagyon finomra sikerült és bár nem magamat akarom dicsérni, sokkal jobb lett, mint a boszi ragacsos sárga trutymója. Miután befejeztük, a maradékot a hűtőbe raktam a viperának és elmosogattam. A bongyorka a falnak támaszkodva állt, miközben ténykedésem nézte végig.

- Nagyon jól főzöl és ügyesen is takarítasz... Egy főnyeremény lennél, bárkinek is... Áh...- csapott a fejéhez- Van egy jó barátom, aki házvezetőnőt keres... Beajánlhatnálak neki! Tudod mit, fel is hívom- mosolygott, majd sarkon fordult és a telefonjával a kezében kiviharzott.

   Nem sokkal később, mikor már visszamentem a szobámba és épp a füzetbe írtam- " Harry, a szemétként feltüntetett ruhákat megkaphatnám?"- halk kopogás zökkentett ki a gondosan megformált betűk világából. Mivel még mindig nem tudtam mások tudtára adni a gondolataim, muszáj volt ajtót nyitnom. A bongyorka izgatottan lépte át a küszöböt.

- Beszéltem Patrick- kel, bemutatlak neki és holnap kezdhetsz is! Egy hét próbaidő után, akár már rendesen dolgozhatnál is nála! - újságolta a hírt, amitől én is boldog és vidám lettem. Felmutattam neki a nemrég a papírra firkantott szöveget, mire bólintott és folytatta mondókáját.- Persze, nyugodtan, Kiera- nak úgysem felel meg akármilyen ruha... Amúgy pedig készülj, most indulunk... Hazafele pedig bemehetünk vásárolni is.- húzta meg a vállát, majd kiment, engem egyedül hagyva, hagy készüljek a találkozóra.

6. Az új élet nehézkes kezdete

  Reggel nem magamtól ébredtem, hanem valami gépzaj keltett fel. Álmosan nyitottam ki szemeimet, majd még lustiztam egy kicsit az ágyban. Szívesen aludtam volna vissza, de a csörömpölés egyre hangosabb és hangosabb lett, már- már kibírhatatlan. Egyébként sem volt túl fényes éjszakám, ugyanis különböző álomképek törtek rám. Talán az emberek rémálomnak neveznék, ha azt élték volna át, mint én. Megálmodtam, amint a küldetés nem éppen a legjobban sikerült és a fajunk kihalt, mégis a legrosszabb az volt, hogy én túléltem. Egyedül maradtam... Ez volt a leges legrosszabb, mert mindig is társasági lény voltam.

  Már nem bírtam tovább, így felkerekedtem és elindultam le a lépcsőn, a hang után. A konyhából jött, így gyorsan beléptem. Az orromat megcsapta valami eszeveszetten jó illat. Háttal állt nekem a hárpia és egy turmix géppel berregett. A meztelen talpam huppanása a padlón felébresztette a kábulatból, így gyorsan felém fordult.

- Oh, ne haragudj... Felébresztettelek?!- egy pillanatra láttam szemében az őszinte megbánást, de aztán helyét átvette a harag és a gonoszság. Ajkai is csúfos mosolyra húzódtak. Gyönyörű nő lehetett valójában, de a természete kissé elcsúfította. Csak legyintettem és mosolyogtam, teljes nyugodtsággal. Ez még jobban felbőszítette és elvörösödve fordult vissza a rózsaszín masinához. - Csináltam tojásrántottát! Ha kérsz, ehetsz... De a turmixomból nem adok, mert az kell nekem, hogy jó erőben legyek a mai fotózásomra- közölte velem a programját, majd egy pohárba öntötte az ugyancsak lilás- rózsaszín italt és kivonult vele a teraszra.

   Ott álltam egyedül és elveszetten a konyha közepén. A hasam megmordult, én pedig ijedten nyúltam hozzá. Visszagondoltam Kiera szavaira és még a nyál is összefutott a számban. Tojásrántotta... A fejemben egy belső hang tompán sugallta felém az " evés, éhség, étel " szavakat. Ebből meg tudtam állapítani, hogy igen, én most éhes vagyok, ezért ételt kell ennem. Kierához fordultam, aki éppen visszajött valamiért.

- Jajj...- fogta meg a fejét. Kinyitotta az egyik kis ajtót, kivett egy tányért, majd mert rá a sárga ragacsból.- Meg is etesselek vagy még ma ide jössz érte?!- förmedt rám, mire elvettem a kezéből a kaját. A piros asztalhoz tartozó ugyancsak piros székre ültem, majd letettem a tányért és falatozni kezdtem.

  Nem tudom itt mi számít finomnak, ez biztosan az, bár nem volt túl ízletes. Nekünk nem volt szükségünk táplálékra, ahogy levegőre sem. Teljesen máshogy és egyszerűbben működtünk, mint bármelyik másik fajhoz tartozó élőlény. Sokkal könnyebb volt odafent az élet, mint itt. Nem törődve a ragadóssággal és egyéb problémákkal, tovább tömtem magamba a sárga maszlagot, kézzel.

- Te szerencsecsomag, a villa mire való?! - dobott le elém a nőszemély egy hegyes evőeszközt. Felvettem, majd egy ideig néztem, végül egy falatot tűztem rá és bekaptam. Az íze így sem volt jobb, bár sokkal tisztább maradtam.

  Reggelim végeztével a piszkos edényt a mosogatóba helyeztem, majd ráfolyattam egy kis vizet és mosószert, utána pedig erős súrolásba kezdtem. Tevékenységem végeztével a boszihoz mentem, aki újra a kerti széken foglalt helyet.

- Nah, ha másra már nem vagy jó, legalább takaríthatnál.. Azt tudsz??- a beszédéből sütő gúnnyal és megvetéssel, na meg persze azzal a tekintettel ölni tudott volna. Bizonytalanul bólintottam, mikor agyam bemérte a szót.- Legalább valamire használható vagy... Adok neked ruhát és akkor legalább nem a pasim ruháiban kell ácsorognod... Bár ez úgyis a szemétben landol... Már összefertőzted...- ugyancsak egy fejdöntéssel válaszoltam, majd követtem a gardróbig. Annak ajtajában illemtudóan megálltam, mivel nem volt szükségem mégy egy csetepatéra vagy vitára. Őszintén szólva hálás voltam, amiért mégiscsak megtűrt. Biztosan nehéz lehetett neki...
   Felém dobott egy virágos felsőt, amin leginkább a zöld és narancssárga színek domináltak, majd egy kék gatyát is. Igaz, nem értettem a divathoz, de ez a párosítás még nekem is meredek volt. Mivel nem voltam abban a helyzetben, hogy veszekedhessek, szó nélkül cseréltem át, majd az eddigi ruhadarabokat szépen összehajtva vettem bele az ágyba. Kiera mindent elmondott, hogy mit kell megcsinálnom, mire hazaér a fotózásról. A listán szerepelt a mosáson és a vasaláson keresztül az ablak pucolásig minden. Nem is tudtam hol kezdjek neki, de mivel a kiosztásom idején a konyhában álltam, úgy gondoltam jó lesz az kiindulási pontnak. Először mosogatni kezdtem, majd törölgetni, végül felmostam.
   - Hé, te takarító lány... Most nekem el kell mennem a stúdióba, de mire haza érek minden ragyogjon, világos?! Kaját rendelek, azzal nem kell vacakolnod... Jah és Harrynek ne említsd meg a ma délelőtti programot, oké?!- közölte velem a feltételeket, majd a frissen mosott padlón átgyalogolt, csak azért hogy a hűtőből narancslevet vegyen elő. Egy kortyot ivott és válaszomat meg sem várva, kirobogott a lakásból. Hát ez remek... Kezdhettem újra az egész munkámat, mert őnagysága szomjas volt. És amúgy is, miért nevezett engem takarítónak?! Teljesen kihasznált engem, pedig csupán egy délelőttöt kellett vele eltöltenem, de már ez is sok volt.

  Az egész házat végignyaltam, az utolsó morzsától, a legvégső porszemig, mindent eltüntettem. A tiszta ruhákat vasalva tettem a gardróbba, amin először bemenve nagyot csodálkoztam. Tele volt a drágábbnál drágább cipőkkel, ruhákkal, táskákkal, ékszerekkel. Harry, vagyis a férfi cuccok alig fértek el a sarokban. Már éppen mentem volna a mosókonyhába, hogy kivegyem az utolsó mosást, mikor csengettek. Lélekszakadva futottam le a földszintre, hogy fényt derítsek a vendégre. Csak Harry volt az. Biccentéssel üdvözöltem a mosolygós és kócos bohém fiút.
- Szia, felébresztettelek?- gyorsan megráztam fejem, majd elálltam az ajtóból hogy bejutást nyerhessen.- Mit csináltál ma?- megrántottam a vállam és gyorsan emlékeztettem magam a boszi kérésére.- Ez így nem lesz jó...- csóválta a fejét, majd intett, hogy maradjak itt, de ugyanakkor ő eltűnt az egyik helyiségben. Betettem az ajtót és mosolyogva álldogáltam ott, amíg vissza nem tért.
   Pontosabban kikukucskált a nappaliból, majd újra intett, hogy kövessem. Eleget tettem kérésének, pontosan vele szemben foglaltam helyet, a másik kanapén. Egy nagy füzetet és egy tollat nyomott az ölembe, mire kérdőn vizslattam, hol a fehér és tiszta papírt, hol őt.
- Így tudunk beszélni... Kérlek... Csak ez az egy kommunikációs lehetőségünk van...- aprót bólintottam, majd egy szót firkantottam a lapra " Rendben" - Nah ez így működik... Csodálatos... Elmondod nekem, honnan jöttél?!- vágott bele a megismerkedési téma közepébe. Nah erre még igazán nem készültem fel. Ezt a sztorit, még nem találtam ki, bár a fejemben gyorsan összeállt a kép. " Ausztráliából, magángéppel, de lezuhantunk."- Oh, sajnálom...- motyogta, majd még látszott rajta, hogy mondandója van, de nyílt a bejárati ajtó.
   Remek... Kiera mindig bezavar... Hallottam amint leveszi a cipőjét és mezítláb csattog ide hozzánk.
- Megcsináltad, amire kértelek te idió... óóó Harry, hát te?! Előbb végeztél? Hogy- hogy nem csörögtél, szívem? Régóta vársz? Akkor siettem volna, mert el tudom képzelni, hogy szét unhattad magad, ennek a társaságában- bökött felém, miközben Hazza ölébe fészkelte magát akár egy kismadár. Körülbelül a viselkedése is egy szárnyashoz hasonlított; ugyanúgy pipiskedett. Szenvedélyesen csókolta meg, mire nekem reflexből arrébb kellett néznem. Azt hiszem a legjobb szó talán az lenne, hogy fájt az, amint őket kellett néznem.

- Igen, előbb jöttem és ne aggódj remekül szórakoztunk, amúgy pedig nem ennek, hanem neki... És mire is kérted?
   Nah Harry most valóban megfogta a libát... Gondolom nem akarta elárulni, hogy még takarítani sem tud... Ezek után biztos vagyok benne, hogy nem tőle ragyog így a ház... Egyetlen szerencséje az volt, hogy hallotta a mosógép kattanását, ami a kör lejáratot jelezte.
- Jé, és megcsináltad... Biztosan megerőltető volt számodra már ez is, úgyhogy mindjárt berakom a szárítóba a ruhákat.. Egy pillanat és máris itt vagyok.- duruzsolta, majd adott még egy csókot Hazz-nak, végül elindult a mosókonyhába. Egy ideig a csöndbe burkolóztunk, majd mikor Harry épp szólásra nyitotta volna száját, nagy fülsüketítő és meglehetősen éles kiáltás töltötte be, az amúgy is kissé visszhangos teret.