2013. október 28., hétfő

20." csak Ő volt és Én "

Sziasztok :) igaz, hogy ezelőtt héten több részt is ígértem, de sajnos nem tudtam teljesíteni... Nagyon nagyon sajnálom.. :/ Pont ezért nem akarom húzni a szót, jó olvasást 
Bebyxx


    A földi létem alatt sokszor határoztam akképpen, hogy inkább abbahagyom ezt az egész badarságot. Nem vagyok képes végigcsinálni a Küldetést. Egyszerűen képtelen vagyok megtalálni a megfelelő embert. Talán sokkal könnyebb lenne minden, ha a földieknek nem lenne ennyi befolyásoló érzésük. Ezek közül talán a legbonyolultabb a szerelem. Azt gondolnánk, hogy én ezt nem érezhetem... Nos sokáig így is gondoltam, de túl jól kapcsolódtam össze a robotommal. Meglágyultam és rengeteg emberi tulajdonsággal lettem felruházva.
    Az is hihetetlen, hogy egy fantasztikus és tündéri fiú egy UFO-ba szeret bele... Még gondolni is szörnyű, hogy mi vagyok, nemhogy beszélni róla. Nem is szeretnék többet... Valójában igazából még nem döntöttem el, mit is csináljak. Az opció közül két véglet jöhetett szóba: vagy itt élek tovább, teljesen beleolvadva a lakosságba vagy visszamegyek az igazi otthonomba Lenézettnek. Lenézettnek nevezik azokat a lényeket, akikben csalódtak, akik nem végeztek el, valami rájuk szabott feladatot, akik a társadalmukat és közösségüket semmibe vették. Ha valóban visszamennék, ez lennék én. Ha maradnék, szenvednék attól a csodálatos mégis kegyetlen érzésről, a szerelemtől.
    Sehogy sem lenne jó, vagy mégis... Ha jól elvégezném a Küldetést és időben megtalálnám a Kiválasztottat. Vagyis, ha sikerülne elvégeznem a lehetetlent. Kevesebb, mint másfél hónap alatt képtelenség több millió szóba jöhető ember közül kiválasztani egyetlen egyet. Én már megtaláltam a saját Kiválasztottamat, a szívemét, azonban ő már foglalt. Soha nem lehetne az enyém, főleg a származásom miatt. Nem élhetné le velem az életét, mert vagy ő jönne rá vagy jobbik esetben nekem kéne előadni neki, mi is vagyok igazából. Akkor viszont hülyének nézne és elmegyógyintézetbe küldene.
     A szívem legmélye folyton-folyvást hajtogatta, hogy ne menjek el, viszont eszem az ellentétét szajkózta. Érdekes módon "eszemnek" Kiera", "szívemnek" Perrie hangja volt. Egyre jobban éreztem, hogy meg fogok őrülni...
- Nem tudsz lebeszélni! Eldöntöttem és már meg is van a jegyem!- tettem el a telefonomat, majd a mosdóba mentem, összeszedni a cuccaim. A kisebb táskákat beletettem a bőröndömbe, végül nagy erőlködés árán húztam össze.- Ne!- mutattam fel ujjam, mikor már láttam, hogy szája újból beszédre nyílik.
    A repülő, melyre sikerült helyet foglalnom, pontosan egy óra múlva indul. Igaz, hogy affajta "borravalót" kellett fizetnem, de a legfontosabb cél a gyors hazautazás volt. Nem érdekelt hogy mennyiért... Megfogtam a holmimat, majd elindultam a nemrég rendelt taxim felé. Az üvegajtón kiérve visszafordultam és megöleltem az én kis barátnőmet, aki az egész hotelen keresztül követett.
- Örülök, hogy újra találkoztunk! Zayn-nek majd mond meg, hogy ne haragudjon! És a fiúkat is üdvözlöm... Sajnálom, de ezt nem bírom... Elegem van Kierából!
- Én azt sajnálom, hogy elmész! Biztos nem maradhatsz még?! Ne érdekeljen már ez a kis vipera!- némán ráztam a fejem, mire újra magához rántott és megszorongatott.- Vigyázz magadra!- mondta végül, majd utamra indított.
    A taxisofőr mindenemet a csomagtartóba pakolt, én pedig a hátsó ülésen foglaltam helyet. Integettem a barátaimnak, ugyanis az ajtóban megjelent a semmit sem értő és furcsa ábrázatú Louis kedvesével az oldalán.
- Majd egyszer mindent elmagyarázok!- kiáltottam ki nekik az ablakon és visszahúzva kezem letöröltem az arcomon galádul végigfolyó könnyet. Lehunytam a szemeimet, annak érdekében, hogy netán jobb lesz, de megint csak Kiera vigyorgó ábrázatát láttam magam előtt, ráadásul nagy pocakkal.
    Nos igen, talán ez a tudat térített ki a legjobban a hitemből, hogy gyermekük lesz. Ezek után nem bírnék Harry-vel lenni. Egy apukával, aki csak miattam hagyta el a családját. Még a gondolat sem tetszik, undorodnék magamtól, ha képes lennék elvenni tőlük.... Az egyre elkeserítőbb és felzaklató gondolatokból a telefonom csörgése ébresztett fel.
    Nem érdekelt, hogy ki és mit akar. Figyelmen kívül hagytam az idegesítő dallamot, ami ráadásul Harry-ék egyik száma volt. Pont Mr. Tökély szólójánál maradt abba, amit egyfajta égi jelnek tekintettem. Gyorsan végighúztam ujjam a képernyőn, majd kikapcsoltam. Sejtettem, hogy ki kereshetett és őszintén nem volt humorom a vele folytatandó csevegéshez. Lehunyt szemekkel dőltem hátra, majd élveztem az autó ütemes haladását. Lenyugtatott es ellazított, ahogy a motor egyenletes berregő hangokat adott ki. Talán sikerült elaludnom, ugyanis a hirtelen megállás elszomorított és felébresztett. Kissé kómásan vergődtem ki a kényelmes ülésről, majd a csomagtartóhoz léptem.
    Közben a sofőr is úriember módjára jött utánam, majd vette ki a bőröndöket és rakta a betonra. Mosolyogva köszöntem meg a fuvart, miközben jelentős borravalóval ajándékoztam meg. Egész arcára mosoly ült ki, ami láttatni engedte, hogy szüksége van minden fityingre. Intettem egyet, de sietnem kellet, úgyhogy futóléptekkel indultam meg becsekkolni. Minden rendben ment, így még maradt fél órám a repülő indulásáig. A nagy üvegablakhoz lépdeltem és kibámultam rajta. Abban a pillanatban szállt le egy óriási gépmadár. Vigyorogva konstatáltam, mennyivel kisebb sebességgel érkezhettek meg, mint én a Földre.
    Megint csak elbambultam- úgy látszik ez a nap ilyen- mert csak a határozott és sietős léptek hoztak vissza, amik mögülem hangzottak. Biztosan siet valaki- gondoltam, miközben az órámra pillantottam. Nagy szemekkel bámultam a mutatóra, ami igencsak gyorsan közeledett a felszállás időpontjához. Már éppen megfordultam volna, hogy elinduljak a repülőhöz, mikor valaki megfogta a derekamat. Kisebb szívroham kerülgetett, de halálosan megnyugodtam, mikor megéreztem az illatát. Tudom, hogy el kellett volna szakadnom tőle, de valami láthatatlan erővel tapasztott magához.
    Lehunytam a szemeimet, majd a könnyem is kicsordult. Tenyeremet az ő erős kezéhez illesztettem és nagy nehezen lehámoztam magamról.
- Kérlek! Miért viselkedsz így? Miért hagytál ott mindent? Miért nem szóltál? Miért? Miért?- hangja lágy volt, mégis egyszerre mély és választ követelő.
- Mintha nem tudnád... Nem itt kéne lenned, hanem Kierával és a babával!- fordultam felé lehajtott fejjel. Próbáltam eltűntetni a könnyeim, de azok megállást nem ismerve zuhogtak alá.
- Miről beszélsz?!- felemelte a fejem, ezáltal láttam, hogy szemei tudatlanságról és zavarodottságról árulkodtak.
- A gyerekedről, akit Kiera vár, tőled!- próbáltam erős maradni, de nem sikerült. A hangom elcsuklott a mondat végére, majd rázkódtam a sírástól. A karjaiba húzott és a hátamat simogatta.
- Én nem tudok semmiféle gyerekről! Biztosan csak kitalálta! Ne hidd el, amiket mond! Kérlek szépen, inkább azt hallgasd meg amit én mondok! Végre kitálaltam mindent Kierá- nak! Most már nem kell félned senkitől és semmitől, én megvédelek!
     Tudtam, hogy komolyan gondol mindent, mégsem bírtam hinni neki. Hogy nem kell félnem?! És Pat? Ő majd' szét fog pukkanni, ha rájön, hogy megcsaltam, hogy becsaptam... Nem beszélve a lelkiismeret furdalásról, amit én éreznék, ha Harry-vel lennék. Nem, nem enyhülhetek meg, muszáj végeznem ezzel, visszamegyek Lenézettnek.
- Engedj el!- húzódtam el tőle, de ő megfogta a karom és nem engedett.- El fog menni a járatom!
- Nem érdekel... Maradj itt velem! Kérlek, szerelmem!
- Nem, nem maradhatok, értsd már meg! Pat-et szeretem, nem téged!
- Nem hiszek neked!- szólt erőteljesen, majd magához vont és erősen tapasztotta ajkát az enyémre. Próbáltam ellent parancsolni a számnak, de a testem miután éreztem érintését, külön utakat járt. Teljesen megőrültem tőle, amint nyelve bebocsátást kapott és megtáncoltatta az enyémet. A könnyeim lecseppentek, majd belefolytak az összetapadt szánkba.- Én megmondtam! Érzem, hogy te is engem szeretsz, érzem ahogy kívánsz, érzem ahogy epekedsz utánam, érzem, hogy minden érintésed engem akar, utánam kiált!
      Újra szerettem volna külön válni tőle, de nem tudtam. Ő sem engedett volna, de a testem sem. Belemosolygott a csókunkba, végül elvált a szája az enyémtől. Homlokunkat összeérintette, én pedig nem akartam abbahagyni. Kívánkoztam a telt ajkai után, még többet szerettem volna belőle. Még mindig vigyorogva adta meg a szó nélküli kívánságom. Csókja először ugyancsak lassú és lágy volt, majd vaddá és tüzessé fokozódott. A külvilágot teljes mértékben kizártam, csak Ő volt és Én. Talán éppen emiatt az óriási hiba miatt nem vettem észre az egyre szaporább felénk haladó lépteket.
- Stacy, Harry mi a fészkes fenét csináltok ti itt?- egyszerre, tökéletes összhangban váltunk szét, majd fordítottuk fejünket az illető fele, aki nem más, mint Patrick Wood volt.

4 megjegyzés:

  1. VÉGRE MEGHOZTAD!! IMÁDOOOM! Mikor a végére értem az a bizonyos "Adris" fejem volt és csak annyit tudtam mondani, hogy huhuhuuuuu! Nagyon tetszik de mielőtt felszólítanál a blogbejegyzésre holnap valószínű fennt lesz :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziii :) Akkor ezek szerint sikerült végig elolvasnod?! :) Remélem te is sietsz :)
      puszi,
      Bebyxx

      Törlés
  2. "- öö izé csak... kért egy rágót de nem akartam adni és ki akarta szedni a számból... Igen, a szájával! "
    Jaaaj szavak nincsenek rá mennyire várom már a következőt :3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öö okéé :D megpróbálok sietni :)
      Bebyxx

      Törlés