2013. december 29., vasárnap

27. Izzás

Hello :)
Újra itt vagyok, s habár még tegnap akartam jelentkezni az új résszel, sajnos nem értem el odáig :/ ha minden igaz, ebben az évben még szeretnék eggyel  jelentkezni :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a 15(!) feliratkozót és sok cserét!
Az 5900 megjelenítéstől pedig egyenesen oda, meg vissza vagyok. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy milyen sokat is jelent ez nekem! Nagyon szépen köszönöm! 
Egy újabb figyelmeztetés, ebben is lesz egy kis romantika, viszont a végén kezd beindulni a fantasy része! A többi fejezetben rengeteg kitaláció és természetfelettiség lesz! 
Amikor látom, hogy írtok vagy feliratkoztok, mindig megered a nyelvem, de ilyenkor nem tudom, hogy is köszönhetném meg igazán... :/ jah és bocsi a helyesírási hibákért, szerintem tele van vele :D
A lényeg, hogy nemsokára jelentkezem, addig is olvassatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel! De ne feledjétek, semmi sem kötelező!
Ölel, s Csókol Titeket,
Bebyxx


   Még sosem éreztem magam így. Teljesen feleslegesen akadtam ki, hiszen Harrynek a lány, a testvére. Hát persze, jobban belegondolva, eléggé hasonlítanak egymásra és még csak nem is csókolták meg egymást. Csak álltak, -na meg ültek- egymás mellett bárminemű érintés nélkül. Valószínű, hogy ha annyira egymásba lettek volna ha szerelmesedve, elválaszthatatlanul csüngenének, még mindig.
- De, akkor kiről beszéltél a színpadon?- kérdeztem, miközben karomat összefűztem a melleim előtt. Bárcsak ne szóltam volna semmit, ugyanis ismételten leégettem magam előtte.
- Hát Rólad! Mégis kiről másról?!- magához húzott, majd homlokát az enyémhez döntötte. Suttogva folytatta tovább, hogy csak én hallhassam. Igaz, hogy mást nem láttunk a környéken, de nem hiányzott a lebukás.- Nem érdekel, hogy honnan jöttél! Beléd szerettem, és ha te ez vagy, akkor így fogadlak el! Oké?!
      Halványat bólintottam, s szinte el sem hittem, hogy valóban igazat beszél. Nem értettem, hogy hogyan fogadhatott el ilyen gyorsan. Valahogy éreztem, hogy Ő más... Teljesen különbözik a többi emberi lébytől... Ha nem kéne elvégeznem a Küldetést, netán ha ember lennék, szinte biztosra veszem, hogy vele élnék. Harry csodálatos ember és szívből sajnálom Kierát, hogy ott hagyta.
- Van valami baj? Kicsit, mintha elvesztél volna a gondolataidban...- simított végig az arcomon.
Megráztam a fejem és a további elmélkedés helyett inkább megcsókoltam.
     Abban a pillanatban eszméltem fel, hogy mennyire is hiányzott. Szorosabban húztam magamhoz, mert vágytam Rá. Teljes mértékben ki tudtam zárni a külvilágot, ha velem volt. Valószínűleg Ő is hasonlót érzett, ugyanis lehunyt szemekkel csüngött rajtam. Nem csak szó szerint, hanem egyébként is... Rám hagyta az irányítást, hagyta, hogy én cselekedjek. Szép lassan haladtunk, de egy idő után megunta a tempót és a korláthoz szorított. Derekamat erősen fogta, mégis gyengéden. Néhol még érzékeny volt a bőröm, de egyáltalán nem fájt, ahogy hozzám ért.
- Ugye még ma éjszaka visszajössz hozzám?- érdeklődött két puha csók közt, én pedig egy szorítással a karján adtam választ.- Akkor ezt majd folytatjuk! Most viszont...
-... vissza kell mennünk, tudom! Nem akarok holnap is a címlapon vigyorogni!- miután elengedett, kiöltötte rám a nyelvét. Nevetve mentem utána, de amint beértünk a hírességekkel teletömt helységbe, kezemet kicsúsztattam az övéből.
     Oda mentünk a többiekhez, akik kissé furán néztek ránk. Feltűnt nekik, hogy mindketten kirohantunk, majd egyszerre visszatértünk. Egy ideig mindenki csak némán meredt ránk, de aztán Niall felbátorodott és rá is kérdezett a dologra.
- Lehet, hogy csak én vagyok ilyen nehéz felfogású, hogy nem értem, de először semmi sincs köztetek, megjelenik egy kép rólatok, de mégsem vagytok együtt az interjú miatt, utána mégiscsak összejöttök, majd egy ismeretlen ok miatt megint nem beszéltek egymással, most meg hirtelen mindketten eltűntök, s egyszerre jelentek meg újra. Szóval most akkor mi van? Együtt jártok vagy sem? Kezdek belefáradni a köztetek levő kapcsolatba!- egy szuszra mondta el az egészet, aminek hangos kacagás lett a vége.
- Tulajdonképpen...- kezdtem bele- számunkra is bonyolult, ne aggódjatok, egyelőre még mi sem tudjuk, hogy mi van... De arról biztosíthatlak Benneteket, hogy amint lesz valami, Ti lesztek az elsők, akik tudni fognak róla!- zártam le egy mosollyal az ügyet.
- Akkor megyünk ünnepelni?!- szólt Harry, mire mindenki nagyot bólintott.
      Mivel tulajdonképpen Niallel jöttem, muszáj volt vele is távoznom. Az igaz, hogy legszívesebben Harold karján lépdeltem volna az autóba, de mindenkinek jobb volt így. Nem volt rá szükségem, hogy a média megint a szájára vegyen. Nekem éppen megfelelt a legjobb barátnő és lelkitárs szerepe.
Az autóban valahogy véletlenül a bongyorka mellé kerültem, amit jelenleg nem bántam annyira. A limuzin lassan rákanyarodott a négysávosra, majd elrepített minket London egyik legnevesebb pub-jába. Ott már nem voltak kamerák, nem kellett annyira a protokol szerint viselkedni. Persze számítani kellett a szemfüles újságírókra is, épp ezért parkoltunk le a hátsó bejáratnál. A fiúk kiszálltak, amíg a lányok átvedlették az estélyi ruhát. Először aggódni kezdtem, hogy nekem nem lesz lazább ruhám, de Perrie biztosított róla, hogy rám is gondolt.
     Mikor mi és a fiúk is készen lettek, a hátsó ajtón osontunk be. A biztonságiaknak még csak be sem kellett mutatkozni, mert látszólag elég jól ismerték Hazzát. Az első utunk a fülledt szórakozóhelyen a pult megközelítése volt. Még csak most léptünk be, de máris melegünk lett. Hálát adtam a barátnőmnek, hogy egy nyakba akasztós csillogó felsőt és egy rövid szoknyát aggatott rám. Eddig is bíztam, de most megfogadtam, hogy ezután is megbízom benne.
- Szívem mit iszol?- duruzsolta a fülembe Harry.
- Amit te!- üvöltöttem, hiszen a zene miatt nem lehetett nagyon kommunikálni a helyiségben.
Mi helyet foglaltunk addig, amíg a fiúk kihozták nekünk az italokat. A sarokban üresedő hosszú asztal székeit hirtelen elfoglalta tíz hangos, bulizni vágyó fiatal, akik nem kevéssel támogatták az italfogyasztást.
     Először koccintottunk valami borzalmasan erős löttyel, majd mindenki a saját kis innivalóját választotta. Liam az "üdvözlőitalon" kívül nem ivott semmit, míg a lányok leginkább koktélt, a fiúk pedig sört fogyasztottak. Egy ideig beszélgettünk -ordibáltunk-, majd Harry bemutatta hivatalosan is a nővérét. Egyértelműen Styles vér csörgedezik benne, hisz amellett, hogy gyönyörű, nagyon kedves és szerethető. Nem sokáig élvezhettem azonban a társaságát, mert amint megszólalt egy elég jó ritmussal rendelkező szám, Harry felhúzott és a táncparketre húzott.
     Az első tíz számnál még normálisan, velem szemben tombolt, de egy viszonylag lassabbnál, már belém csimpaszkodott és erősen ölelt. Addig a pillanatig állta a sarat, de ott elszakadt a cérna. Ajkával az enyémhez közelített, s végül megtalálva azt, falta fel. Reménykedtem, hogy egy rajongó sincs a közelben, aki mindezt rögzíthetné. Szerettem Hazzát, na de mégsem akartam, hogy a mi kis titkunk egy ilyen baki miatt, csakúgy hipp-hopp kiderülne. Ha majd esetleg komolyabbra fordul a dolog, mindenképp közöljük a Directionerekkel, de addig sem fájdítjuk a szívüket holmi kis fellángolással.
      Az én kis hajasbabámon már láttam, hogy fárad, ezért visszahúztam az asztalhoz és vártam, hogy igyon. Ő ahelyett, hogy szépen leülve megtette volna, inkább az ölébe vont és szorított. Szorított, mint aki fél, hogy ott hagyom. Pedig sosem tettem volna meg, saját akaratomból. Átkarolta a derekamat, amíg magába döntött valami színtelen, szagtalan folyadékot. Utána ajkával a fülemet puszilgatta, harapdálta. Na ezt meg végképp reméltem, hogy nem látja senki sem.
     Pár erotikusabbra sikerült tánc, jó pár pohár alkohol és óriási mennyiségű önmegtartoztatás után, a csapat úgy döntött, hogy haza indul. A sofőr a közös házhoz szállított minket, ahová Gemma viszont már nem tartott velünk. Ő még viszonylag a buli elején hagyott ott minket, Harry szerint azért, mert ő már kinőtt ebből. Hát nem tudom, szerintem inkább nem ez az ő társasága, biztosan jobban feloldódna egy hozzá hasonló korú banda p
körében. Meg amúgy is, az ember sokkal jobban szeret bulizni a legjobb barátaival, mint ismeretlenekkel vagy éppen a testvéreivel, s annak baráti körével.
- Hova mész?- kapta el a kezem a göndör hajú szívtipróm, mikor megindultam a vendégszoba felé.- Te, ma éjszaka, ahogyan a jövőben mindig, velem alszol!- kacsintott, majd felkapott és elvitt a saját hálójába.
     Nem sok kellett neki, ledőlt az ágyra és máris aludt, ahogyan volt. Igaz, bennem is volt egy kevés, de legalább eljutottam a fürdőszobáig. Lezuhanyoztam, rendbe tettem magam, majd kilépve a szobába egyenesen a szekrényhez mentem. Harrynek itt is voltak ruhái, ezért kiválasztottam egy pólót és egy boxert, majd magamra kaptam őket. Lefeküdtem a bongyorka mellé és lehunytam a szemem. Mielőtt még elnyomott az álom, végiggondoltam a mai napot. Mosoly kúszott az arcomra, ahogy a bulira gondoltam, majd valamikor az elmélkedés közben elvesztem a fekete ködben.
       Immár harmadik reggele sem a nap sugara ébresztett fel. A hajasbaba puha csókokkal halmozott el, miközben halkan énekelt nekem. Elmosolyodtam, amivel elárultam magam, pedig szívesen hallgattam volna még az ébresztőt.
- Kérlek folytasd!- susogtam. Nem kaptam meg a dal folytatását, viszont kárpótlásul rengeteg kicsi puszit.
- Jó reggelt! Már a hasadra süt a nap álomszuszék!- végigsimított az arcomon, majd segített felülni. Kézen fogott és úgy kísért le a földszintre.- Skacok, mi elmennék Niallhöz Sissy cuccaiért...
- Oké, odaadom a kulcsokat!- állt fel az említett, majd egy zörgő csomót nyomott a kezembe. Elköszöntünk, majd bepattantunk a közös furgonukba, ami a garázsfeljárón árválkodott.
      Gyorsan dobáltam a motyómat a nagytáskába, miközben Hazzát a föld nyelte el. Majdnem megállt a szívem, amikor megfogta a derekamat.
- Te bármikor képes vagy rám hozni a szívbajt?!- nevettem, mert elkezdett csikizni és nem volt képes abbahagyni, még kérlelésre sem.
- Stacy, szeretnék valamit kérdezni tőled!- a hangja hivatalossá és komollyá vált, amitől kissé megijedtem. Maga elé fordítotott, majd a szemembe szökő hajszálat a fülem mögé tűrte.- Lennél.... Lennél hivatalosan is a barátnőm?
- Igen!- mosolyogtam és biztosításul megcsókoltam. Eléggé egymásba gabalyodtunk, de aztán megcsörrent a bongyorka telefonja.
       Muszáj volt elmennie próbára, így visszavitt a házhoz, ahol felvette a többieket. Kihasználtam a fiúmentes időt, kipakoltam a ruhákat, lezuhanyoztam, átöltőztem, végül pedig nekiálltam kaját készíteni. Mire haza értek, szörnyen jó illatok terjengtek a levegőben, amit meg is jegyeztek rögtön. A vacsoraidőnél jóval előbb álltunk neki az evésnek, mert már nem bírtak magukkal. Az étkezés végén mindenki megköszönte a kaját, majd ott hagyott a mosogatnivalóval. A lányok elköszöntek, s hazamentek, de Perrie itt maradt. A tányérokat szedte le, amíg én a konyhába mentem, hogy mosogatóvizet engedjek. Nem akartam azt a mosogatómasinát használni.
    A bongyorka egy pillanatra sem bírt leszakadni rólam, máris megtalált újra és magához húzott, majd megcsókolt.
- El kéne mosogatnom!- vigyorogtam, de sokkal szívesebben voltam Hazza karjaiban, mint a piszkos mosogatólében.
Hirtelen az enyelgésünket egy csörrenés zavarta meg. Azonnal szétugrottunk, és a nappali-ebédlő választónál Perrie állt ledöbbenve. Körülötte minden csupa üvegszilánk volt, a poharak miatt. Rémülten bámult, hol Harryre, hol rám, mi pedig vissza rá.
-Perrie, Perrie! Mi van?! Mi történt?- szólongattam, mert teljesen olyan volt, mint aki szellemet látott.
- Ti, ti, ti... Az előbb... Izzottatok!- próbálta kinyökögni a mondandóját.

6 megjegyzés:

  1. Szia! Rendszeres olvasód vagyok és nagyon szeretem a blogodat! De azt hogy értette Perrie, hogy izzotak? Nem értem! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm! Perrie úgy gondolta, hogy ahogyan egymáshoz érnek, különös fény ragyogja őket körbe, tehát izzanak. Ezt ők nem érzékelik, csak a kívül álló emberek... De a következő részben meg fogod érteni!
      Puszil,
      Bebyxx

      Törlés
  2. Egy ilyen ébresztőnek én is ezerszer jobban örülnék, mint a telefonoménak... de hát Harry mindennél jobb ;) siess a kövivel! Utána meg irány az After Dark! De a részhez térve... I-M-Á-D-O-M!! Sajnos mostanában nem fogom azt mondani, hogy siess -most hallottad utoljára- mert leginkább azt akarom, hogy tovább tartson.
    Puszi: Adri xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adri!
      Kérlek még ne sirasd a blogot... Még van addig egy hónap, hogy vége legyen! Ne aggódj ennyire, ezt már megbeszéltük! :) örülök, hogy tetszett :)
      Ölel, s puszil,
      Bebyxx

      Törlés
  3. Kataaaa/SecondWay2013. december 29. 11:31

    Kkdsfhbgv oifsb!
    Heyhó! Itt vagyok, nem mondhatod hogy nem! ^^ Most gépről, kivételesen. ^^
    És úúh ez olyan... én tudnám olvasni a végtelenségig... és tényleg.. nincs kedved addig írni? :D na jó csak vicceltem... Tényleg nekem nagyon tetszik:)
    Úgy várom már a következőt:))))))
    Hasta la Vista!
    Itt járt: Kataaaaa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól van na, tényleg itt vagyok :D
      Sajnos ha végtelenségig írnám, az már nem lenne érdekes :/ neked is csak azt tudom mondani, hogy ne sirasd őket előre...
      Köszönöm a kommentet :)
      Ölel, s puszil,
      Bebyxx

      Törlés