2014. február 26., szerda

Epilógus


     Csodálatos volt. Az álmomban egy gyönyörű, szőke hajú, zöld szemű lány volt a kedvesem.
Szépségével minden körülötte levő férfit megbabonázott, ahogy engem is levett a lábaimról. Hosszú út volt a miénk, ami alatt összejöttünk, de mindenképpen megérte. A régi barátnőmet elhagytam miatta, de ő először mégsem engem választott. Az idő viszont szépen lassan ráébresztette, hogy a tökéletes fiú mégis csak én leszek számára. Itt már happy endnek tűnik a sztori, de a vége közel sem lett mesébe illő. A lányról kiderült, hogy lakhelyének egy több ezer fényévre levő helyet tekint. Még ez sem tántorított el, segítettem neki, amiben csak tudtam. Megmentettem a fajukat, bár az utolsó időkben eléggé elhanyagoltam. Ez volt az álombeli Harry veszte, ezért áldozta végül fel magát.
       Hirtelen ülök fel az ágyban, homlokomról letörlöm az izzadságot. Hangosan zihálok, hiszen teljesen átéltem a szemem előtt pergő képkockákat. Valóban olyan volt, mintha én lettem volna a főszereplő. Fel kell dolgoznom a történteket, így hát a fürdőbe támolygok. A zuhany alá lépek, s magamra folyatom a közel jéghideg vizet. Szeretek zuhanyozni, ilyenkor nem látszanak a könnyeim. Most is folynak, de nem a megterheltség vagy a való élet fájdalmai miatt. Most Őt siratom. Azt a lányt, aki az álmomban odaadta magát nekem, aki mindent szavamat elhitte, én pedig szívtelenül hagytam magára. Ha rágondolok, s lehunyom a szemem, még mindig látom magam előtt kecses alakját, gyönyörű telt ajkait, és azokat az eszeveszetten, szinte lehetetlenül zöld szemeit, amik rám merednek. Hallom édesen csilingelő hangját, ami a nevemen szólít. Mindenre úgy emlékszem, mintha valóban átéltem volna, csak egyre nem: a nevére. Az sehogy sem jut eszembe, pedig még az is feldereng, hogy saját becenévvel illettem.
       Miután megmosom magam, s jól megtörlöm víztől nedves testemet, kilépek a kabinból és a gardróbba megyek. Magamra öltöm a fekete farmerem, amihez egy kockás inget választok. Vizes hajamat áttúrom ujjaimmal, de nem szárítom meg. Ahelyett inkább a hálószobámba tartok, hogy összepakoljam a feleségem cuccait. Nos igen, itt a probléma forrása. Boldog házasságban élek, immár hat éve. Eddig Bonnie egy fiúgyermeknek adott életet, aki a nyáron tölti a négyet. Ha minden igaz, ma látogatom meg kedvesemet a kórházban, ugyanis a napokban kell megszületnie a második lurkónknak. Imádom, tisztelem Bonnie-t, most mégis egy másik nőről álmodtam. Valószínűleg ebbe nem fogom beavatni, pedig egyébként mindenről beszámolok neki. Rendszerint arról is, ha egy merészebb női rajongó a melleire kér aláírást. Nincs titkunk egymás előtt.
     Amint belépek a narancsos árnyalatú hálóba, szemem megakad egy bőrkötéses könyvön. Még sosem láttam, most pedig éppen az éjjelimen foglal helyet. Rejtély számomra, hogy került ide, talán Cody, a kisfiam huncutkodott. Érdeklődve lépek felé, majd kezeim közé veszem. Az elejére nagy, cirádás aranybetűkkel felirat van rávésve: The World Mission. Egy darabig még ízlelgetem magamban a címet, ami valahonnan nagyon ismerősen cseng. Meghúzom a vállam, majd kinyitom. Semmi bevezetés, ajánlás vagy kiadócím, rögtön a történet kezdődik.
- " - Hamarosan indulnod kellene.- szólt a Mester, majd rám pillantott mind az öt szemével. Lassan bólintottam és tekintetemmel a fémből készült plafont bámultam. Sosem szerettem itt élni, vagyis inkább sínylődni a sötétben. Irigyeltem a Föld bolygón élő boldog embereket, akik gyerekeket nevelhettek, dolgozhattak, finom ételeket ehettek... Ehelyett mi csak lebegtünk ebben a fémszerkezetben és a többi élőlényt figyeltük. "- olvasom hangosan. A szemeim kikerekednek, rémülten dobom le a könyvet. Ezek a sorok túlságosan is ismerősek számomra... Túlságosan is...
     Nincs sok időm feldolgozni a könyv rejtélyét, ugyanis egyszer csak kivágódik az ajtó, s a fiam ront be. Meglehetősen hasonlít rám, ugyanolyan zöld íriszekkel, s göndör fürtökkel rendelkezik, akárcsak én. Emellett belsőleg is csodálatos másolatom. Vékonyka hangja édesen cseng, mikor gyermekdalokat énekel… Sokszor lép fel, saját kis színpadot alakított ki magának, ahol minden szerda és szombat este show-t tart. Már most énekes, színész és rendőr szeretne lenni. Mikor megkérdezem, hogy csinál egyszerre ennyi mindent, meghúzza kicsi vállacskáját, majd kijelenti: " Na, de apa, nekem sok időm lesz! ". Olyan szövege van, hogy a felnőtteket rögtön leveszi a lábáról, ahogy az ovis lányokat is. A kislányok csak úgy bomlanak érte, már most veszekednek rajta. Büszke vagyok rá, hogy ilyen gyermekem született és remélem, hogy a második gyerkőc is ilyen okos, aranyos és jól nevelt lesz.
     A könyvet gyorsan felkapom, a fiókba dobom, majd leguggolok és széttárom a kezeim. Akár egy bomba vetődik a karjaimba. Kis kezecskéivel átkarolja nyakamat, én pedig felülök vele az ágyra.
- Apa, apa! Mit csinálunk ma? Megnézzük anyát és a pocakját?
- Igen drágám! Összepakolok egy- két cuccot és bemehetünk édesanyádhoz! Csak engedj el sózsák, gyorsan kész leszek és már indulhatunk is.- rakom le az ágyra, majd a nagytáskáért megyek. Beledobálok pár ruhát, szükséges kiegészítőt, meg amit Bonnie mondott. Visszamegyek a fiamhoz, aki még mindig a franciaágyon ül, s a mackóját ölelgeti.
- Mehetünk fiam, nehogy elaludj most!
      Tenyerét az enyémbe csúsztatja, én pedig rázárom ujjaimat. Így indulunk el, de még mielőtt kiléphetnénk, a házvezetőnő ront be a szobába. Sosem zargat minket, csak ha valami fontos és halaszthatatlan mondanivalója akad.
- Uram! Jó reggelt kívánok! Elnézést a zavarásért, de a kórházból telefonáltak! Mrs. Styles - nál beindult a szülés!
- Jaj! Uramisten, Cody, siessünk! A pocaklakó hamarosan megszületik! Nemsokára megtudhatjuk öcsid vagy hugid lesz!- kapom fel a jelenleg legkisebb Styles-ot, majd rohanok vele le a lépcsőn. Hogy ne tűnjek bunkónak, még visszakiáltok a hírt hozó nőnek.- Köszönöm!
      Még a városi forgalom is ki akar velünk cseszni, az utakon rengeteg ember közlekedik. Sietni próbálok, de ilyen tempóban aligha fogok odaérni a nagy pillanatban. Mérgesen dudálok, mikor egy nő a zebrán pont előttem fut át. Még az kéne, hogy balesetet csináljak... Végül húsz perc múlva gördülünk be a parkolóba. Elfoglalom az első helyet, amit látok, gyorsan leállítom az autót, kikapom Cody- t a gyerekülésből, majd berohanok az ajtón. A recepción kígyózó sor vár információra, én mégis a legelejére megyek. A tömeg felháborodva szisszen fel, amiért nem a jogos, leghátsó helyet foglalom el.
- Na de uram! Kérem, várja ki a sorát!- szól szám a vörös hajú recepciós...
- Sajnálom, sietek! A feleségem most szül... Kérem, tájékoztatna Bonnie Styles tartózkodási helyéről?! Nagyon szépen kérem!
- De...- először még nem akar belemenni, de amint meghallja a nevet, örömmel adja meg a címet.
     Harmadik emelet, kettes műtő. Harmadik emelet, kettes műtő. Csak ez kattog a fejemben, miközben átvágok a fél kórházon. Mikor odaérek a megadott helyre, Bonnie szülei köszöntenek. Gyorsan üdvözlöm én is őket, Cody- t a mamája kezébe adom, majd bemegyek a műtőbe. Természetesen nem jogtalanul, az egyik közelben levő orvos juttat be. A szívem hangosan kalapál, amint meglátom a feleségem. A műtőasztalon fekszik, s erősen erőlködik, hogy életet adjon gyermekünknek. Hozzálépek, kezemmel megsimítom a homlokát és egy csókot nyomok rá bíztatásképp. Egy pillanatra rám mosolyog, majd folytatja tovább feladatát.
- Gratulálunk a kislányukhoz! - szólal meg az egyik zöld ruhás orvos. Mosolyogva fordulok felé, mikor meghallom a baba nemét. Direkt nem akartuk tudni, szerettük volna, ha teljesen meglepetésként ér minket.- Elvágja a köldökzsinórt?- néz rám, én pedig boldogan bólintok.
      Vagy fél óra múlva, már a kórteremben vagyunk. Az egész család körbeállja az immár kétgyerekes édesanyát. Nemsokára belép a nővér és hozza magával a lányomat is.
- Jó napot, gratulálok ehhez a gyönyörű kislányhoz! Teljesen egészséges! A helyzetre való tekintettel, miszerint nem tudták előre a baba nemét, adtunk egy kis időt, hogy eldöntsék a nevét! Sikerült választani?- mosolyog ránk kedvesen. Ekkor eszembe jutott, hogy eddig még elfelejtettünk nevet adni a gyermekünknek.
- Szívem, dönts te!- szól Bonnie, ezzel rám bízva a feladatot.
- Én?- egy pillanatra elgondolkodok, hogy mi is lenne a tökéletes választás az én kis hercegnőmnek, de aztán beugrik a név, amin már reggel óta gondolkoztam- Stacy! Legyen Stacy Styles! 

Nos sziasztok! 
Direkt nem az elejére akartam írni Nektek, félve attól, hogy netán elárulnék valamit... Tudom, a legtöbben nem szoktátok elolvasni a beköszöntő szöveget, ezért sem tudtok olyan információkat, amit már egyszer leírtam, mégis most remélem ezt elolvassátok.
Nem is tudom, mit kéne írnom... Azt nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire köszönök mindent... Most mégis megpróbálnám!
Köszönöm, Édesanyámnak, aki kibírt, amikor csak pötyögtem és pötyögtem, nem figyelve hívó vagy épp parancsoló szavának.
Köszönöm Dorinának, aki a mindkét fejlécemet és a trailer-emet gyártotta.
Köszönöm Julcsinak, aki anno megbeszélte velem a történet tartalmát, és az elsők közt olvasta a prológust.
Köszönöm Reginek, aki a prológus megírásának éjszakájától nyomon követi és olvassa a blogot, holott eddig egyáltalán nem érdekelték az interneten keringő olvasmányok. Akinek ráadásul ma van a szülinapja! Boldogot neki! <3
Köszönöm Adrinak, alias Chassy-nek, aki bár nem pontosan az elejétől, és kisebb kihagyásokkal, de mindenben támogatott. 
Köszönöm SecondWay-nek, alias Katának, aki az első, számomra ismeretlen olvasó volt. Kihangsúlyoznám a volt szót, ugyanis a blognak köszönhetően nagyon jól megismerkedtünk.
Köszönöm Marikának, akivel ugyancsak itt ismerkedtem meg, és a blog miatt beszéltünk... Neki üzenném, hogy ügyesen kitalálta a végét, bár remélem azért volt neki is meglepetés...
Köszönöm Alice- nek, aki bár nem olvasta a blogot egészében, mindenben segített és támogatott.
Köszönöm a kritikaíróknak, akik elmondták a véleményüket és általában - kettő kivételével - agyondicsérték a blogot.
Köszönöm azoknak, akik kommenteltek, és akár két szóval a szívembe zárták magukat és örömöt csaltak az arcomra.
Köszönöm a rendszeres feliratkozóknak, szám szerint annak a 25 embernek, akik nyomon követték a blogot.
És végül köszönöm minden Olvasómnak, hogy itt volt velem, Stacyvel, Harryvel és nyomon követték ezt a hosszú, rögös utat. 
Talán a vége nem az lett, amire számítottatok, de az író feladata, hogy meglepetést okozzon! Nagyon jól esett, mikor az utolsó résznél kicsit kiakadtatok vagy éppen pityeregtetek, ez talán azt jelenti, hogy volt értelme elkezdeni, majd befejezni...
Nem húznám tovább az időtöket, a The World Mission blogot hivatalosan is lezárnám, 10 587 oldalmegjelenítéssel, 25 feliratkozóval, 45 bejegyzéssel, 107 kommenttel(az enyémmel együtt) és pontosan 200 nap működéssel! Reményeim szerint ez a szám még nőni fog!
És végezetül még annyit mondanék, hogy NE MENJETEK EL!!, ugyanis UGYANEZEN A BLOGON közzé fogom tenni, ha kész vagy az új bloggal! 
És akkor utoljára a TWM blogon, 
Ölel Benneteket,
Bebyxx

8 megjegyzés:

  1. kedves Bebi,
    nagyon jo lett imádom végig olvastam az egészet ..és még mindig ez az egyetlen ami olvasok <3
    *Regi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádlak, de ha mégegyszer pontos i-vel írod a nevem... Szóval pusziii :D
      Ölel,
      Bebyxx

      Törlés
  2. Imádlak és a blogodat is... viszont már nem írhatom azt hogy „kövit!" Nagyon jó blog lett közben 1D fan lettem:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Renélem a továbbiakban is Velem maradsz! :)
      Ölel,
      Bebyxx

      Törlés
  3. "Hit me so hard I'm on my way (...) grab me grab me.. "
    Ja hogy most hozzaszolok! Bocsesz.. Szoval... nem is tudom hogy mit mondjak... mit erezzek... utaljak mert vege lett vagy imadjak mert olvashattam. Ugy erzek most, mint amikor S.K. A mobil c. regenyet olvastam vegig... csalodott vagyok hogy vegetert. Legszivesebben olvasnam ujra es ujra csakhogy idohianybol nem megy... na ezert szoktam en este olvasni mindig van idom ilyenko kiveve mikor almos vagyok :D
    Tulajdonkeppen orulok hogy elkezdtem hozzaszolni es nem lustultam amit sokszor teszek mert igy megismerhettelek Teged! Mikor olvastam csodalkoztam hogy miert nincs millio es egy hozzaszolas ezen a blogon... a tortenet nagyon jo a fogalmazas szinten.. vegul rajottem hogy keves ember olvassa azt ami igazan jo ugy altalaban. Orulok hogy kibovult az olvasogardad! Komolyan!
    Es most ugy erzem eletem egyik leghosszabb hozzaszolasat irom.. de Stacy megerdemli!
    Az epilogussal kapcsolatban, hogy temahoz is szoljak, igazan meglepett... en nem erre szamitottam es ott volt az a bizonyos szoritas a mellkasomban, gomboc a torkomban. Viszont igazad volt tenyleg nagyon szepen megirtad. Melto befejezes a The World Missionnak!
    Apropo majd valamikor egy komolyabb interjut szandekozom kesziteni veled, amennyiben bele egyezel. Valamint a segitseged is szeretnem majd kerni egy nem tul nagy dologban de en nem ertek hozza!
    Arra szamithatsz hogy en maradok sot ugy kell majd letiltani a blogrol! Meg ha nem is mindig szolok majd hozza amit sajnalok!
    Gratulalok, hogy ilyen szepen es sikeresen befejezted!
    Kovetkezo tortenet alatt meg hallasz rolam valamint facen is.
    Puszi,
    Kata.^^.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága SecondWay, Drága Kata!
      Valóban ez lett a leghosszabb hozzászólása nem csak Neked, hanem a blognak is! Örülök, hogy tetszett a történet és annak mégjobban, hogy köszönhetően Stacynek és Harrynek, mi beszélhettünk, "találkozhattunk" egymással.
      Én nem vagyok szomorú, bhogy befejeztem, ugyanis még mindig nem tudom felfogni... Tegnap is elgondolkodtam, hogy akkor most írok egy részt... De aztán rájöttem, hogy vége, nincs tovább.... Attól még remélem, hogy velem és a történeteimmel maradsz majd!
      Köszönök mindent,
      Ölellek,
      Bebyxx

      Törlés
  4. Drága Beby!
    Nem tudom mit is mondhatnék. Azt hiszem ez volna az pillanat, hogy egy hosszú kommentel ajándékozzalak meg! :)
    Szóval el is kezdeném.
    Az első pillanatokban megtudhattuk milyen egy teljesen más világból úgy belépni egy másik bolygóra, hogy magad se vagy arra a világra való. Ráadásul néma.
    Aztán találkoztunk azzal a fiúval aki arra hivatott, hogy megmentse a faj jövőjét.
    No meg persze, az a lány aki a főhősünk életének megkeserítője....
    Itt a történet még kerek is lenne a sztori, de várjunk. Ott van Patrick.
    Aztán a végén már csak arra eszmélsz rá, hogy vége... ennyi... a küldetés sikerült mindenki boldog s neked is annak kéne lenned de nem megy. Könnyezel mert ilyen gyönyörű vége lett... Aztán másnap felkelsz, és várod a kövi részt. De nincs tovább. Vége, és mégis mosolyogsz.

    Csak ennyit tudtam mondani... ne haragudj... több nem megy, mert azok szavakkal leírhatatlanok... :')

    Chassy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chassy!
      Néha meg tudnálak folytani, mikor nem kommentelsz, ne de úgyis megbánnám, ezért inkább nem teszem.,.
      Remélem tényleg tetszett a blog, majd személyesen jobban is kifejthetnéd... Remélem hamarosan talizunk,
      Addig is imádlak,
      Ölel,
      Bebyxx

      Törlés