II. évad - Prológus

Sziasztok Édeseim!

Amint látjátok, megújult a blog kinézete, új információk kerültek ki és satöbbi :) Most meghoztam a II. évad prológusát. Nos, remélem, hogy nem fogtok csalódni bennem és sikerül visszahozni egy picit a TWM érzést. Bár hozzátenném, ez már HAÉ lesz :D Ez elég hülyén hangzik, de ez a rövidítés, na :DSzóval! Most tartunk 12 991 megtekintésnél, kíváncsi vagyok, hova jutunk ezzel az évaddal. Remélem duplázunk! Na nem szaporítanám tovább a szót! 

Köszöntelek Benneteket újra!

Jó olvasást!

Ölelek Mindenkit,

Bebyxx

A szürke fémszobámban ültem az ágyon, s elmélkedtem. Már régóta láttam az álmomban vissza-visszatérő alakokat. Mindig ugyanazok voltak, egy szeplős barna és egy zöldszemű göndör férfi. Amikor viszont magamra tekintettem, én is ember voltam. Egy szőke, kék szemű lány. Ha egyszer láttam volna, azt mondom oké. De szinte kísértettek az emlékképek. Olyan volt, mintha velem történt volna meg minden. Pedig az egyszerűen lehetetlen volt.

Az volt a legjobb ötletem, hogy felkeresem a Bölcset. Ő majd magyarázatot ad a képekre. Reményeim szerint.

Amint a lakhelye felé sétáltam, magamban egy dalt dúdoltam. Mégis ezt hol hallottam? Úgy éreztem, mintha megőrültem volna.

Jó napot! Zavarhatnálak pár percre? Kopogtam, majd benyitottam. Odabent ugyanaz a berendezés fogadott, mint nálam vagy akár az összes szobában, annyi különbséggel, hogy itt  minden tele volt a különböző bolygókról származó dolgokkal. Persze! Mondd csak mit szeretnél! Leültem egy igen kényelmetlen székbe, miközben összefoglaltam neki az eddigi álmaimat röviden.

Nos ez igen érdekes… Mivel még igen fiatal vagy, nem járhattál azon a bolygón. Még úgy sem, hogy esetleg elfelejtetted. És amúgy is tilos, szóval ez kizárva. Csak egy ésszerű magyarázat van. Ugyebár hallottad, hogy a legutolsó Anya Kémlény volt, azaz Stacy. Tehát te is az ő élete feláldozásából születtél. A többi lény nem panaszkodott még ilyen dologról, ezek szerint pedig te vagy az, aki az emlékeit örökölte. Mindent tudsz az Anya életéről, minden perce el van raktározva a fejedben, csak elő kell jönnie. És szépen elő is fog, csak apránként. Ne aggódj, nem őrültél meg, semmi bajod nincs. Fogd fel inkább affajta áldomásnak. Ha van hozzá kedved, máskor is szívesen meghallgatlak. Érdekel, hogy a híres Stacy hol nem járt és mik nem történtek vele. Sajnos nem volt alkalma megosztani senkivel. Te vagy az utolsó reményünk!

Hirtelen nem akartam már mesélni az álmaimról. Ez csak az én ajándékom, a Sors is így akarta, hogy csak én tudjak róla. Nem adom. Senkinek sem. Gyorsan megköszöntem mindent a Bölcsnek, majd visszasiettem a szobámba. Elnyúltam az ágyon és lehunytam a szemem.

Ma szabadnapom volt, ezért nem kellett dolgoznom. Amúgy barkácsmester voltam, testeket gyártottam a különböző bolygókra igyekvő lényeknek. Sajnos embert az álmaimon kívül még nem láttam, ahogy emberrobotot sem. Amióta Kémlénnyel, azaz Stacyvel történt azaz eset, tilos volt a Földre mennünk. Az emberek érzelmei kifogtak az ilye kis lényeken, mint mi vagyunk és még a robot nélkül is uralkodtak rajtunk. Ez pedig semmi jót nem jelentett, így velük együtt a világuk tabu volt számukra.

Eddig engem sem érdekelt, de miután ilyen valósághű emlékeket örököltem az Anyától, ki ne vágyott volna egy kis látogatásra azon a bolygón?! Hirtelen gondolatként robbant be a fejembe, de egyre jobban akartam. El akartam menni a Földre.