2013. szeptember 14., szombat

14. Nyaralás

Törppicúrok! Rossz hír, hogy csak most; jó hír, hogy végre kész van a legújabb részecske... Sajnálom, de tényleg nincs se időm, se erőm írni a suli után! A díjamat még mindig nem sikerült kitenni, amiért mérges vagyok magamra, de nem is igen voltam itthon... Nah nem védem magam... Gyorsan még a lényeg előtt annyit, hogy köszönöm az 1200 oldalmegjelenítést, másoknak lehet, hogy ez kevés, de ne nekem már ez is sokat jelent... Köszönök mindent! 
Beby xx

   Nyaralás... Már csak önmagában is jól hangzik, főleg ha az ember azokkal megy kiruccanni, akiket valóban szeret. Barátokkal, családdal, a szerelmével. A dolgon az is dob, ha a kedvesed csúcs gazdag és a legjobb helyre fog elvinni, mindent meg fog adni neked, kényeztetni fog az ott töltött idő alatt. Na igen, ez így nagyon is jól hangzik, kivéve ha az az ember is elkísér, aki elől menekülsz.
   Nem bírtam feldolgozni, hogy Harry és a kis barátai is velünk fognak tartani... A kócos, akivel landolásom napján váltottunk pár szót, nagyon közvetlennek és szerethetőnek tűnt, de attól még nem biztos hogy vele, velük szeretnék szórakozni, sőt... Amikor Pat kimondta, hogy nyaralni indulunk, egy kettesben eltöltött romantikus hétvégére gondoltam, nem egy nagyobb társasággal végig bulizott napokra.
   Pont azért jött volna kapóra a kis idő, mert legalább elmélyíthettem volna vele a kapcsolatom. Azért is fontos ez annyira, mert ő mégiscsak társasági ember, sok mindenkit ismer. Van rá esélyem, hogy pont egy olyan embernek mutat be, akinek valamelyest köze van a Küldetéshez. Nem mellesleg mégiscsak egy " emberben " élek, aki vágyik az érzelmekre, vágyik egy férfira.
   Értetlenül néztem Pat-re, aki azonnal aggódó tekintettel illetett meg.- Kicsi szívem, nem szereted Görögországot?
- De, de biztosan csodálatos, de Harry-ék hogy-hogy jönnek?- tettem fel finoman a kérdést, de a név említésére is elszorult a gyomrom. Rossz érzés kerített hatalmába, amiért tulajdonképpen elárultam őt, ha jobban tetszik megcsaltam. Becsaptam és lealáztam azt az embert, akinek tulajdonképpen Hazza mellett a legtöbbet köszönhetek.
   Hát igen, már megint a Styles- gyereken jár az eszem. Nem már megint, hanem még mindig. Ugyanis tegnap óta nem sikerült őt kiűznöm a fejemből. Csókját még mindig éreztem a számon, érintését éreztem a karomon.
- Szerelmem, itt vagy? Mi a baj? Most már harmadszorra mondom, hogy Kiera hívott meg minket!
- Ne haragudj, csak elkalandoztam...- motyogtam halkan, miközben elálltam az ajtóból és helyet foglaltam a fotelban. Ránéztem Patrick-re, hogy folytassa.
   - Ugyan, rád nem tudok haragudni!- ajándékozott meg egy aranyos mosollyal. Olyan édesen nevetett és mosolygott, olyankor még a kis szeplői is vigyorogtak.- Kiera felhívott tegnap este, hogy az 1D Görögországba megy kiruccanni, na meg persze dolgozni, ő pedig nem akar egyedül lenni... Ezért elhívott minket, mint barátait Harry-nek. Érted édes Sissym?- becézgetett.
- Kérlek ne hívj Sissy-nek! Stacy, oké?- ez a becézgetés is Harold- ra emlékeztetett és újból felidéztette tegnapi jelenetünket.
   Hirtelen a sajgó fejemhez kaptam és a lehunytam a szemeim, majd hátra dőltem.
- Mi a baj?- ugrott fel azonnal a helyéről a barátom.
- Csak szörnyű fejfájás jött rám! Kérlek segíts le szeretnék feküdni! Amint jobban leszek, összepakolok!- próbáltam mosolyogni, de nem igazán sikerült. Patrick szó nélkül kapott a karjaiba és cipelt be a szobámba, majd fektetett az ágyra.

~ Harry szemszöge ~

   Rosszul esett a szöveg, amit az én drága Sissy-m intézett felém. Barátja, szerelme, kiegyensúlyozott... Amióta csak haza értem ezek a mondataiból kiragadott szavak keringtek a fejemben. Minden percben visszaemlékeztem a puha bőrére, érzéki ajkára, jóleső csókjára. Első pillanatban szerettem volna megtenni, amit tegnap sikerült. Éreztem rajta, hogy ő is akarja, viszont utána beszéde nem erről árulkodott.
   Megbántott, vérig sértett, immár harmadszorra. Először a kocsiban, majd a szobában,végül pedig most, Wood-éknál. Nem kellett volna felajánlanom neki a segítségem a munkakeresésben, sőt meg sem kellett volna engednem, hogy elmenjen.
   Már megint... Már megint rajta gondolkodom, esküszöm ez az állapot megőrjít... Belemászott a fejembe, és ő uralja a gondolataimat. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mikor tudnék találkozni vele.
- Drágám, nem ízlik a főztöm? Pedig direkt neked készítettem ezt a finom ebédet!- finom... Nah persze. Értékelem Kiera igyekezetét, de szegény pára igen gyatrán főz, sőt mi több, borzalmasan...
   A villámmal turkálgattam a kaját, olyan részt vagy falatot keresve, ami nem égett el teljesen, bár ez igen nehéz, sőt lehetetlen feladatnak tűnt. Rizses húst készített, amiben a rizs egyik része szürke volt, a másik fele viszont fehér és egyszerre zörgött, meg ragadt. A szószban szénné égett darabok úszkáltak, a hús rágós volt. Egyszerűen el sem tudom képzelni, egy kaját hogy lehet ennyire elrontani... Egyszerre égett el és egyszerre lett félig kész.
   Ez a nő tiszta rejtély! Pluszban a lakás is úgy néz, ki mint egy disznóól.. Minden poros, a ruhák, cipők, kiegészítők mindenhol szétdobálva árválkodnak... A kuka tele lenne, ha nem vittem volna ki, a mosogatógépben egymás mellett állnak a mosott és mosatlan edények. Szörnyű milyen állapotok uralkodnak itthon!
- Hát... Érdekes... Az, hogy finom, erős kifejezés!- próbáltam egy visszafogott mosolyt küldeni a finoman kifejtett kritikám mellé, de csak azt értem el, hogy felkapta a vizet és otthagyott.
   - Egyáltalán nem finom, sőt borzalmas!- kiáltottam, mikor már nem hallotta. Nem szabadott volna megbántanom- vallottam be magamnak, úgyhogy feltápászkodtam és utána iramodtam.
   Az este nem kis részében voltunk fasírtban, de egy kis kényeztetés után megenyhült, így kellemesen és nem utolsó sorban eseménytelien töltöttük az esténket, helyesebben éjszakánkat. Az egyetlen probléma az volt, hogy sokszor Kiera helyett Sissy hangját hallottam és őt véltem látni, a mellkasomon is feküdni... Ez a dolog esküszöm, egyre betegesebb...

~ Stacy szemszöge ~

    A boldog és csodálatos álmaimat megint csak a Harry Styles-ról szóló képkockák színesítették meg.... Patrick mellett aludtam el, miközben a meleg, nagy és nem mellesleg biztonságot nyújtó kezei öleltek magukhoz. Normál esetben felvillanyozott volna egy nőt a gondolat, hogy az igaz szerelme karjaiban fekszik, de az én szerelmem jelenleg teljesen mást húzott magához... Ez szomorúsággal töltött el...
   A könnyeim hullani kezdtek már csak a szörnyű gondolatra is, de mivel nem akartam a sírás zajával felébreszteni a barátomat, gyorsan eltüntettem őket és a lélegzetemet visszafojtva próbáltam elnyomni, a belőlem éppen előtörő zokogást. Kikeltem a kényelmes takaró és kényelmes karok közül, majd a szekrény felé vettem az irányt, hogy összepakolhassak.
   Mindamellett, hogy az összes szükséges ruhát bőröndökbe tuszkoltam, reggelit készítettem, majd bekopogtam először Tim-hez, végül feltrappoltam barátomhoz, aki még mindig édesen szuszogott az ágyban. Mellé ültem, simogatni kezdtem az arcát és egy puszit is nyomtam a szájára.
   Naivan azt hittem, hogy még mindig alszik, de a csókomat viszonozva kért nyelvével bebocsátást a számba. Tehetetlenül hagytam magam, majd egy perccel később azt vettem észre, hogy karjaimat megfogva húz magára és csókol hevesen. Feleszmélésem pillanatában húzódtam el tőle, és pattantam fel álló helyzetbe.
   - Patrick, én... Ö...- nem tudtam megszólalni, mert a gondolataim is kuszák voltak... Ez az előbbi már valóban igazi smárolásnak számított és őszintén nem éreztem magam késznek rá. Attól függetlenül csodálatos volt, de a Harry-vel történtet így sem lehetett felülmúlni...
- Ne haragudj, nem akartam olyat amit, nem szeretnél, csak nagyon... Kívánlak és szeretlek, mindennél jobban!
   Pillantása megbánást és kedvességet sugárzott, aminek persze nem tudtam ellenállni. Mosolyogva bújtam az ölelésébe, miközben bokszerében lépett közelebb hozzám.
   Kusza gondolatok keveregtek a fejemben, amíg várakoztunk a reptéren. Már csak a szőke bandatag hiányzott, aki a többiek szerint valószínű a büfé körül császkál. Harry a lehető legmesszebb ült tőlem és látszott rajta, hogy kerül. Bár én sem szívesen cseverésztem volna vele, azok után ami, helyesebben amik történtek...
   - Stacy, ugye?- huppant le mellém a Liam nevű srác.
- Igen..- mosolyogtam, majd felé fordultam, hogy jobban láthassam. Őszintén szólva rohadt jól nézett ki, de Harry-nél azért nem volt helyesebb...- Már megint!
- Tessék?- nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- Ne haragudj, csak hangosan gondolkodtam- próbáltam elnézést kérni.- Tulajdonképpen mit is fogunk mi csinálni Görögországban?
   - Nyaralunk... Állítólag csodálatos a táj és a tenger is!
- Azt hittem koncertetek is lesz... Mintha Kiera ezt említette volna...
- Nem, ez csak egy csodálatos kirándulás lesz!- húzott magához és megölelt. Nagyon közvetlen és aranyos volt, ahhoz képest hogy nem is ismer... Lehunytam a szemem és élveztem a férfias illatát, miközben arcom elveszett a puha kardigánja gyűrődéseiben.
   - Szívem, van egy rossz hírem! Nem tudok veletek menni!- lépett hozzánk Pat. Valami telefonhívásra hivatkozott, hogy a cégnél nincs minden rendben vagy valami hasonló kifogása volt... Természetesen rögtön felálltam és megfogtam a bőröndömet, hogy én is indulhassak vele..- Nem cica, menj csak nyugodtan, nem szeretném a te hétvégédet is elrontani! Majd utánatok repülök, ha minden rendben van!
   Örültem, hogy mégsem kell mennünk, de aztán Patrick elrontotta a hangulatom, rögtön... Többször próbálkoztam, de nem engedett vissza. Végül beletörődtem, így hozzá bújtam és szenvedélyesen csókoltam meg. Magamon éreztem a göndörke pillantását és mikor elszakadtam a barátomtól, valóban megbizonyosodtam róla, tényleg engem figyelt, ráadásul nemigen tetszett neki a jelenet.
   A repülőn Liam és Niall mellett foglaltam helyet. Az ír gyerek folyamatosan evett valamit, őszintén csodálkozom, hogy nem hányta össze magát. Liam pedig magyarázott, az egész úton! Nagyon közvetlen volt a csapat, pedig csak másodjára találkoztunk.
   - Harry annyit mesélt rólad!- szólt Niall tele szájjal. Tátott szájjal meredtem rá, mire inkább az ablak fele bámult és motyogott valamit... Harry mesélt rólam... Úristen, de aranyos... Nem igaz, már megint rajta jár az eszem... Ez tényleg lassan betegessé fog válni, én pedig diliházba kerülök, vagyis inkább kipusztul a fajunk, mert Mr. Bongyorka eltereli a figyelmem a Küldetésről.
    Elnézést kértem, majd én is másfelé fordultam, hogy lehunyhassam a szemem, mert újra megfájult a fejem és legfőképpen csak az alvásra, a pihenésre, feledésre, regenerálódásra vágytam. Mivel a One Direction affajta magángépével mentünk, nem kellett attól tartanom, hogy egy idegen felébreszt az ordításával vagy az idegesítő hangjaival... 
    Sötétség és léptek zaja... A legrosszabb párosítás akkor, ha az ember egyedül van a lakásban...       Márpedig a család nincs itthon... A szobámban ülök, és a zene lágyan dübörög a fülemben, miközben háttal vagyok a bejáratnak... A falon bámulom két pók csatáját... Aztán az ajtó kivágódik mögöttem, amit a hangerő ellenére is elég élesen és jól hallok... Aztán ott van Ő az ajtóban... Kapucni van a fején, ami megijeszt, megint, vagyis még mindig.
- Mit is mondtál Stacy-nek?- szól reszelős hangján.
- Semmit!- adom rögtön az ártatlant.
- Ne hazudj!- ordít mennydörgő hangján, majd két lépéssel átszeli a szobám, megragad a pólóm szegélyénél fogva és a falhoz vág.
   - Stacy, Stacy... Ideértünk!- hallottam meg mély hangját a Zayn nevű fiúnak. Fáradtan nyitottam ki a szemem és próbáltam magamhoz térni. Az álom, leginkább látomás szerű valami, ami az előbb még elmémet uralta, a szörnyűséggel volt egyenlő... Teljesen olyan volt, mint otthon... Mintha megint beleláttam volna valaki fejébe, csakhogy ez a valaki egyáltalán nem lehetett űrlény, csakis EMBER!

2 megjegyzés:

  1. Sziaaaa! Lám csak most jutottam oda hogy hozzászóljak... viszobt nagyon jó nekem bagyon tetszik igyekezz!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig imádom olvasni a kommentjeidet... :D ma ha minden rendben lesz, akkor ma felkerül a következő rész... :)

      Törlés