Jah és ezt részt Reginának szeretném küldeni, mert mindig nyaggat hogy siessek, remélem velem ellentétben neked egy picit tetszik majd ;)Jó olvasást cukorvirágszálaim ;)
Beby xx
~ Harry szemszöge ~
Annyi csodálatos dolog történt velem az elmúlt hónapban, hogy az már szinte hihetetlen. Sokszor gondolom azt, talán mégsem a földön, annál is inkább a mennyországban vagyok. Az egész sorozat ott kezdődött, hogy megtaláltam azt a lány az út mellett, aki később a szerelmemmé vált. Szám szerint háromszor utasított el, de egyszer sem vette el a kedvem, inkább fokozta. A szívem legmélyén éreztem, hogy nem közömbös irántam. A nagy áttörés mégiscsak a Wood házban elcsattant csók volt, annak ellenére, hogy a pasijának nevezte Patrick-et. Onnantól már nem volt megállás.
Lavinaként, affajta láncreakcióként csattantak el a csókok, sorban egymás után. Nem mintha ellenemre lett volna... Egyre jobban bebizonyosodott, nagyon is tetszik nekem ez a lány, sőt mi több fülig belezúgtam. Egy ideje már gondolkozom a Kierával való szakításom, de félek a reakciójától. Elég érdekes természettel van megáldva, a legkisebb neki nem tetsző dolgon képes kiakadni és hisztizni egy sort. Sokáig képes voltam eltűrni, de most már elegem van belőle és amúgy is a szívem Stacy felé húz...
Az elviselhetetlen sipítozó hangra pillanatok alatt váltunk szét. Megfordulva észre vettem a hisztitől pattogó forrást is. A barna haja vörösödő fejét hullámosan keretezte, miközben ide-oda követte gazdáját. Kiera nagy léptekkel haladt, helyesebben trappolt felénk. Szemei szikrákat szórtak, engem is megijesztett, Sissyről nem is beszélve. Szegény lány úgy remegett a karjaimban, mint a kocsonya.
- Szóval?- állt meg előttünk csípőre tett kezekkel. Hangja számon kérő volt, ugyanakkor hallottam benne egy kis csalódást is.
- Miért, minek látszik?- a fejemben biztatott egy hang, hogy most szakítok vele és kitálalok mindent, de valahogy mégsem volt hozzá elég erőm.- Sissy majdnem megfulladt, felhoztam őt a szobájába.- utolsó szavamnál lehajtottam a fejem és elszégyelltem magam.
Egy bátortalan, félős nyúl vagyok, ez már bizonyítást nyert számomra. Nem hiszem el, hogy az én barátnőm ilyen hülye... Ugyanis számomra nem várt reakciót produkált. Megfogta a kezem, felhúzott és szájon csókolt, nem fogva vissza magát.
- Egy hős vagy szerelmem! Azért jól vagy, ugye?- fordult Stacy felé, majd nem várva választ, húzott ki a szobából. Köpni- nyelni nem tudtam, lefagyva követtem. Ebben a pillanatban nagyon sajnáltam Sissyt, mert cserben hagytam....
~ Stacy szemszöge ~
Csak feküdtem az ágyon és a könnyeim megállás nélkül száguldoztak lefelé az arcomon. Nagyon jól éreztem magam a délután folyamán, egészen az előbbi pillanatig. Nem a kis vipera rontotta el a hangulatot, hanem Harry. Nagyon nagyot csalódtam benne, hogy abban a pillanatban, mikor lett volna lehetősége az igazat bevallani Kierának, nem tette, inkább elment vele, mintha nem történt volna semmi köztünk. Most mi csinál? Behódol és bemászik az ágyába, megint. Kicsit többet néztem ki belőle...
Lehunytam a szemeimet, hogy eltereljem a gondolataimat a bongyorkáról... Legszívesebben haza utaztam volna Patrick-hez. Ó igen, Patrick! Megcsaltam, pedig ő sosem tett, tenne ilyet velem. Sokkal jobb ember, mint én. Hát igen, ez az, hogy ő ember, én pedig egy idegen vagyok. Egy más bolygóról származó űrlény. Egy rakás szerencsétlenség.
Kopogtak... Hangom halkan és félénken szólt, mikor kikiabáltam, helyesebben suttogtam. A barna bociszemű drágaság lépett beljebb, még mindig fürdőgatyában. Akaratom ellenére siklott végig rajta a szemem, a teste minden négyzetcentiméterét felfedezve. Igen, valóban helyes fiú volt, a legtöbb lánynak megakadt rajta a szeme, de Harry mégiscsak jobbnak tűnt, legalábbis az én szememben. Már megint hozzá hasonlítom a többieket. Még mindig nem bírom kitörölni a fejemből, azok után sem, hogy porig alázott.
- Hé, mi a baj?- kámpicsorodott el rögtön ő is, meglátva az én szomorú ábrázatom.- Ne sirasd már az egereket!- leült Harry helyére, majd erős karjával magához vont.
Sokáig nem szólt semmit, csak egymásra borulva hallgattunk. Meleg és napbarnított bőre szinte vizes lett, ahogy eláztatták a könnyeim. Lassan elfogytak és elhúzódtam tőle. Csoki barna szemeibe néztem, melynek látványa kissé megnyugtatott. Nem volt kínos csend, viszont szívesen meséltem volna el mindent. Azonban mégsem tehettem. Eleve a fiúk azt sem tudták, hogy elcsattant köztünk az első csók, azt mégúgy sem értették volna meg, hogy mit művelt velem a barátjuk.
- Na, kérlek! Mond el nekem... Olyan rossz így látni!
- Nem mondhatom!- hajtottam le a fejem. Egy újabb könny cseppent le a szememből a takaróra.
- Ma este megérkezik Eleanor és Perrie! Nagyon aranyos és kedves lányok, szerintem Zayn és Louis szívesen mutat be nekik! Velük majd jól elbeszélgetsz, hidd el! Addig pedig aludd ki magad, gondolom eléggé megviselt a tengerben történt dolog... Nem is zavarlak tovább!- megsimította az arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
Olyan édes volt. Nem csak azért tette, mert kötelességének érezte, hanem mert valóban érdekelte az állapotom. Az arcán minden érzelem tükröződött, kivétel nélkül. Csak azért váltott végül témát, mert tudta, hogy érzékenyen érint... Miután becsukta az ajtót, újra lecsuktam a szemem, de megint megzavartak. Ezúttal nem az egyik bandatag, hanem egy koppanás az ablak felől. Nem voltam jó állapotban, de tudtam kitől érkezett üzenetem, úgyhogy seperc alatt pattantam fel és léptem a zaj forrása fele.
Stacy,
Amióta lementél a Földre, figyellek. Figyellek, mert féltelek! A Mester nem tudja, hogy üzentem neked, ezért sietnem kell, nehogy rajta kapjon. Nem hiszi, hogy el tudod végezni a Küldetést! Túl emberinek tart! Úgy gondolja, hogy a test átvette feletted az irányítást. És drága Kémlény, sajnos lassan igazat adok neki.... 1 hónapod van, hogy megtaláld a Megmentőt! Ne feledd, a fajunk fent maradásáról van szó! Nem elrettentésül írom, de a Kipusztulás már megkezdődött. Minden nappal egyre közeledünk a Kihaláshoz. Immár 30 lényt vesztettünk el és egyáltalán nem biztos, hogy a következő nem én leszek. Kérlek, siess
Napfény
Ugyanúgy, ahogy az ezelőtti üzenetnél is, elolvasás után, elporladtak és láthatatlanná váltak a szemnek. A barátom szavaira könnyeim újból kifolytak, immáron nem Harryt, hanem a fajomat siratva. A legnagyobb probléma, hogy én is úgy gondolom, képtelen vagyok elvégezni a Küldetést. Azt hiszem becsődöltem és nem sokára én is bedobom a törölközőt... Én ezt nem bírom tovább.
Tanácstalansággal és szomorúsággal telt érzelmekkel feküdtem be újból a paplan alá, aminek köszönhetően újra elnyomott az álom. Próbáltam mindent és mindenkit kiűzni a fejemből, de még alva is kísértettek. Először a bongyorkát láttam Kierával, majd megjelentek az űrben hagyott barátaim is, akik sorban dőltek ki. Az álom végére mindenkit elvesztettem a lények közül, Harryt pedig láttam, amint fehér ruhában vezeti oltárhoz a viperát. Sírva ültem fel, majd oldalra fordulva egy angyali kék szempárt és hozzá tartozó szőke kócos hajat láttam a ködfátyolon keresztül.
A fiú magához húzott és ölelésében tartott, amíg meg nem nyugodtam. Eszméletlen milyen közvetlenek és kedvesek voltak. Kivétel nélkül, egytől-egyig. Már ebben az egy napban nagyon jól összebarátkoztam velük. Egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint egy beképzelt sztárocska, annál is inkább mint öt teljesen normális, hétköznapi fiú.
- Megérkeztek a csajok... A hallban várnak ránk, együtt mennénk vacsizni... Nem jössz?
- De, de mindjárt összekapom magam... Ők hogy-hogy csak most értek ide?- nagyon megértően viselkedett, ugyanis nem hozta szóba szomorúságom okát.
Próbáltam a témát más mederbe sodorni, hogy még véletlenül se kerüljenek szóba a könnyeim.
- Perrienek még el kellett valamit intéznie!- mosolygott rám az ír manó, miközben felhúzott az ágyról.- Nem zavarlak, készülődj csak!- megfordult, majd elindult az ajtó felé, azonban elkaptam a karját, megállítva ezzel.
- Nem zavarsz, kérlek maradj mellettem...- bólintott és leült a kanapéra. A bőröndömhöz sietettem és elővettem egy elegáns ruhát. Piros bélését fekete csipkék szegélyezték. Kiválasztottam egy magassarkú fekete cipőt hozzá, majd a fürdőbe igyekeztem.
Lezuhanyoztam, megtörölköztem, megfésülködtem és a hajam első két tincsét befonva, a többit egyenesen helyeztem kontyba. Magamra húztam a szoknyát és lábamra kaptam a cipőt. Lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem a kis barátom elé. Tátott szájjal bámult, álla teljesen leesett, mikor még körbe is forogtam egyet.
- Ez igen... Gyönyörű vagy! Harry- nek le fog esni az álla!- az utolsó mondatnál kérdőn meredtem rá, de mivel értetlenül nézett, gyanítom, hogy csak én hallottam oda.
- Köszönöm- válaszoltam mosolyogva, majd elindultam az ajtó irányába.
Beszálltunk az üvegliftbe, ami egészen a többiekig vitt minket. Pont háttal az ajtónak álltam, így először észre sem vettem a vendégeket. Azonban miután kiléptem az előttem szétnyíló ajtón és Zayn elém lépve bemutatta jegyesét, csodálkozva meredtem rá.
- Mi a baj Stacy? Talán már ismeritek egymást?
- Biztosan egy koncerten már találkoztunk!- segített ki mosolyogva Perrie, azonban mindketten tudtuk, ennek köze sincs a valósághoz...
Sajnalom tenyleg hogy nem szoltam hozza csak mostanaban nem komalok hozzaszolni blogokhoz... egyebkent mint mindig most is nagyon jo volt:) ugye igyekszel?? :)))))
VálaszTörlésSemmi baj :) igen, igyekszem ;)
Törlés