2013. október 19., szombat

19. "Én nem vagyok képes rá!"

Sziasztok! Sok mondanivalóm van, de ígérem próbálok rövid lenni. Először is sajnálom, amiért csak most hoztam részt, de ez a hetem szó szerint szörnyű volt... Mindennap dolgozatot írtunk, így minden délutánom a tanulással ment el. Mivel szerdán nem kell menni suliba, a most következő héten legalább kettő, talán három részre is számíthattok. A következő dolog, hogy nem igazán kapok kommenteket. Nem zavar annyira, nem is szabok határt, de kimondottan jól esne. Mindegy. És az utolsó dolog, hogy a héten kaptam kritikát. Egyáltalán nem mondhatnám pozitívnak... Van amiben egyetértettem, de valamiben nem. Pont a kritikában jelent meg a kinézet megváltoztatása, épp ezért is alakítottam egy kicsit és csináltam chat-et. Viszont, a történetet NEM fogom átírni, bármennyire is nem tetszik valakinek. Így született meg a fejemben, így is marad. Remélem azért nektek Olvasóim, tetszik.... Nem akartam sokat hablatyolni, de sikerült... :D Úgyhogy most abbahagyom, de végül jó olvasást :)
Beby xx 

   Soha többet nem iszom alkoholt! Ez az első dolog, amit megállapítottam abban a percben, mikor felébredtem. A fejem majd' szétrobbant, hányingerem volt. Szememet erősen szorítottam le, kissé enyhítve a fájdalmat. Hasamra tettem a kezem, mert éreztem, hogy a benne levő tartalom nem sokáig fog ott maradni. Pillanatok alatt ültem fel és pattintottam fel a szemeimet. Meglepődve állapítottam meg, hogy újra a hotel szobában vagyok. Leszálltam az ágyról és a mosdóba futottam.
   Miután kissé elrendeztem magam, fájó gyomorral és egy szál törölközőben sétáltam vissza. A padlót bámultam és azon gondolkoztam, mi is történt a tegnap este folyamán. Lábujjaimmal a puha szőnyeget birizgáltam, amikor is szuszogásra lettem figyelmes. A hang irányába, az ágyra néztem, ahol a takaró egyenletesen mozgott. Hirtelen megállt bennem az ütő, mert halványlila gőzöm sem volt, kit hoztam fel a szobába, de legfőképpen hogy mit is csináltam vele. Két lépésben szeltem át a szobát és leültem az illető mellé. Finomkodás nélkül rántottam le a takarót a vendégemről. Valójában éreztem ki lesz az ágyamban, de a kis hangocska megállás nélkül hajtogatta, "Ez nem lehet igaz, Ő nem lehet!"
    De mégis Ő volt, Harry Styles teljes életnagyságban feküdt előttem. Iszonyatosan édes volt, ahogyan szuszogott. Mellkasa fel, s alá járkált, arca még alva is mosolygott. Kis fürtjei szétterültek a párnán, teljesen betelítve azt. Fejemet megrázva próbáltam eltüntetni a helytelen gondolatokat. Egyáltalán nem szabadna róla fantáziálnom, Pat miatt. Az hagyján, hogy fantaziálni, de az is elképzelhető, hogy az éjszaka nem csak aludtunk...
- Alva vagy ébren tetszem jobban?- hangja rekedtes volt és még gyengén szólt, de még így is képes volt rám hozni a frászt és egyben elindítani bennem valami különleges folyamatot.
- Harry Styles ilyet még egyszer ne csinálj!- tértem ki a kérdés elől. Hangomra kinyitotta a szemeit, majd vizslatni kezdett. Tekintete megakadt a testemet alig takaró szövetdarabon.
    Zavaromban éppen felállni készültem, de ő megfogta a karom és nem engedett. A szabad jobbommal húzogatni kezdtem a textilt a combjaimon, de kis mérete miatt nem jött lejjebb. A bongyorka mosolyogva figyelte bénázásomat, miközben nagyokat kuncogott.
- Kérlek, ne csináld! Ehelyett inkább mond el, mi történt az éjszaka!- szégyenemben lehajtottam a fejem és a matracot vizslattam. Hazza abbahagyta a nevetést és csendben maradt.- Nem emlékszem, kérlek! Mond el! Csak aludtunk vagy más is történt?
- Nem emlékszel? Pedig csodálatos volt... Igazi kis vadmacskaként doromboltál alattam!- könyökölt fel, majd száját az enyém felé közelítette.
    Légzésem kihagyott párat, mikor agyamhoz eljutottak szavai. Nem hagytam, hogy megcsókoljon, ahelyett felpattantam és az ablakhoz siettem. Háttal állva vettem nagy levegőt. Nem, az nem lehet... Ezt nem hiszem el.. Nem történhetett köztünk semmi.. Nem adhattam magam oda neki... Ez egyszerűen lehetetlen!
- De ha gondolod, meg is ismételhetjük, hátha akkor visszajönnek az emlékek....- mögém lépett, majd csupasz vállaimra adott csókokat. Kirázott tőle a hideg, undorodtam magamról, amiért ezt tettem Patrick-kel. Mintha belelátott volna a gondolataimba, folytatta:- Nem kell aggódnod, ha nem akarod nem kell megtudnia a kis barátodnak.
   Hirtelen cselekedtem, egyáltalán nem gondolva át a tetteimet. Megfordultam és akkora pofont kevertem le Harry-nek, hogy szabályosan nekem fájt. Szememből kibuggyantak a könnyek, mikor megláttam a tenyerem nyomát a fiú arcán. Tekintete meglepődést tükrözött, icipici fájdalommal vegyítve. Hirtelenjében testemen végigfutott a lelkiismeret furdalás és sírva rohantam a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, majd lerogytam a padlóra.
- Öltözz fel és menj el innen! Nem akarlak látni!- ordítottam kifele, mikor meghallottam előbb a meztelen lába csattogását, majd a kopogást az ajtón.
    Nem tudom meddig lehettem odabent, de az álom a hideg kövön nyomott el. A szemeimet jóval azután nyitottam ki, hogy meghallottam először a nevem. Mivel nem férfi szájából hangzott, lassan felkeltem a mosdókagylóba kapaszkodva és kinyitottam az ajtót. Előttem Perrie alakját véltem kivenni a homályosságból. Egyik kezében újságot szorongatott, másikban egy tányért, tele finomsággal. Mielőtt bármit szólhattam volna, a kis komódra tette a cuccokat és magához vont.
- Jobban vagy?- suttogta, majd elengedett és az ágyra húzott.
    Ölembe tette a kaját és noszogatott az evésre. Teletömtem a számat sütivel, majd bólogattam, hogy megvagyok. Egy ideig szótlanul ültünk egymással szemben, végül szó nélkül az újságot is elém tette. Nem értettem mit akar vele, mivel egy mukkot sem értek a görög betűkből, de a szemem megakadt egy képen, amin nem más, mint Harry és én hevertünk a homokban, egymásba feledkezve. A számban lévő ételtől majdnem megfulladtam, szemeim kigúvadva figyelték meg minden négyzetmilliméterét a fényképnek. Próbáltam szuggerálni, hogy mást ábrázoljon, de nem ment és még mindig a bongyor feküdt rajtam.
    Kétségbeesett pillantást küldtem barátnőm felé, aki számon kérően meredt rám. Tudtam, hogy magyarázatot kell neki adnom, pedig nem szívesen tettem, hiszen magam sem tudtam az érzéseimet, magam sem értettem a tetteimet.
- Ugye ez nem te vagy?
-  Én, én... De.- válaszoltam megint csak lefele nézve. Nagyon szégyelltem magam, főleg azért, mert el sem tudtam képzelni, ki is láthatta azt a cikket. Sajnos tudtam, hogy ezt az újságot körülbelül a lakosságnak több, mint fele olvassa. Ehhez hozzájárulnak még a turisták, na meg a külföldiek is. Természetesen egy napilapban megjelent hír nem sokáig marad kis körben, pillanatok alatt szivárog ki. Magyarul már fél világot bejárta a hír, miszerint "Harry Styles megcsalta a barátnőjét egy idegen, eddig még nem látott lánnyal". Szinte magam előtt látom a szalagcímet, ami minden országban címlapon virít.
   Perrie nem szólt egy rossz szót sem, csupán átölelt és az arcomon csordogáló könnyeket törölgette, miközben kedves szavakkal vigasztalt.
- Kiera látta már?- félve tettem fel a kérdést, de tudnom kellett. Tudnom kellett, ha netán megérkezik, be merjem-e engedni.
- Nem tudom, amint megláttam az újságot és szereztem kaját, rohantam hozzád... De ne aggódj, ki lehet ezt magyarázni!- nyugtatott még mindig. Iszonyat édes volt, főleg úgy, hogy a dolgok hátteréről halványlila gőze sem volt.
   Tudtam, hogy nem bujkálhatok egész nap az emberek,- legfőképpen a vipera elől-, úgyhogy összeszedtem magam. Felkaptam egy lenge szoknyát, majd Perrie mellett léptem ki az ajtón. Elterveztük, hogy beszólunk Zayn-nek, majd elindulunk felfedezni ezt a csodálatos országot. Amint behúztam az ajtót és elindultam barátnőm után a folyosón, kiabálást hallottam a mellettem levő szobában. A szipirtyó sipítozó és eszméletlenül magas hangja vetekedett egy mély és rendkívül ismerős hanggal. Nagyon megijedtem, mert sejtettem a vita tárgyát, ami nem más, mint a cikk, vagyis én voltam. Az ajtó nagy robajjal nyílt ki előttem, majd megláttam a göndör hajkoronát.
- Szeretem Stacy-t, sokkal jobban, mint téged! Érted?!- ordított, teljesen kikelt magából. Még soha nem láttam így, őszintén bevallva kicsit félni kezdtem tőle.
- Micsoda Harry? Ezt ugye nem gondolod komolyan? Ugye ez csak egy vicc? Nem szakíthatsz velem! Ezt nem teheted!
- Akkor csak figyelj!- kiáltotta, majd elrobogott. Észre sem vett, nekem pedig nem volt erőm utána kiáltani.
   Egyfelől örültem, mert végre  bevallotta neki, másfelől pedig féltem. Féltem, mert bármikor elmondhatja Patrick-nek. Hát ez az, már rég nem kéne vele lennem. Nem szeretem igazán, első perctől kezdve nem érzem azt, mint Harry-nél. Mikor őt látom meg, szinte másik világba csöppenek. Egy csodálatos és problémamentes világba. Pat-nél ez az érzés nincs meg... Sokáig nem akartam bevallani magamnak sem, nemhogy a bongyorkának, de tovább nem tudom titkolni... Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire imádom. Szeretem, akarom, mindennél és mindenkinél jobban!
   Nem sokkal később, talán két másodperccel később megjelent a folyosón Kiera is. Ő bezzeg rögtön kiszúrt és kitágult pupillákkal meredt rám. Ujját nekem szegezte, majd egyre közeledett felém.
- Te, te kis szajha! Elvetted tőlem Harry-t! Életem szerelmét! Ezt akartad, hát megkaptad! Nesze most megkaphatod! Légy vele boldog, de szégyelld magad, amiért elszakítottad a családjától!- sokáig nem tudtam megszólalni, majd lassan eljutott a tudatomig a "családom" szó.
- Csaa-család?!- csak nyökögni tudtam, értelmes beszédre képtelen voltam, ugyanis torkomban egy újszerű gombóc keletkezett.
- Igen! Kisbabát várok Harry-től!- mosolyogva figyelte, amint szó szerint hullok szét. A falnak kellett támaszkodnom, hogy ne a földön kössek ki. Szemembe megjelentek a már jól ismert könnyek, amiket Kiera diadalmasan figyelt. Olyan volt, mint egy filmben a fő gonosz. Csak szívta magába a látványt és egyre több erőt gyűjtött belőle.
     Lassan megfordultam és inkább visszavonultam a szobámba. Nem akartam több időt ezen a borzalmas helyen tölteni. Kapkodva dobáltam vissza a ruhákat a bőröndbe, majd a sírástól remegve nyúltam a telefonomért. Már éppen a zöld gombot nyomtam volna le, amikor Perrie megfogta a kezem és leállított.
- Mégis mit csinálsz? Hova indulsz?
- Haza! Az első géppel repülök vissza Londonba! Elegem van ebből... Ez a földi élet ezerszer nehezebb mint gondoltam volna... Feladom, nem vagyok elég jó embernek... Ezek a rohadt érzések felváltva kavarognak bennem, bonyolítva a tetteimet... Érted? Erre én nem vagyok képes! Haza megyek.... A Küldetés sem érdekel már... Én nem vagyok képes rá!- egy szuszra mondtam el mindent újra és újra ugyanazt hajtogatva, majd felhívtam a repülőteret, hogy lefoglalhassam az első Angliába tartó gépre a jegyet..

4 megjegyzés:

  1. Wowowow! Ez igy nem joooo ><
    Marmint nem ugy nem nem jo hogy nem jo hanem ugy hogy ez igy nincs jol! Ertelmes megfogalmazas ala me xd
    Egyebkent igen jo volt. Te szegeny mindig csak tanulni nem lehet piskota.. mondjuk mar nagyon vartam rwszt es orulok hogy itt van!
    Igyekezz majd:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen *-*
      Hát nekem is elegem van a tanulásból, már most :D jól van, már csak 8 hónap... :D
      Megpróbálok szerdán hozniii :)
      Bebyxx

      Törlés
  2. Huuh hát ezt most nem tudom nagyon szavakba önteni... hiszen láttad az arcom mikor elmondtad a csavarokat...de ne felejtsd el! Egy bot egy kalap egy esernyő. És előre hátra, ki és vissza. ;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, ezt a mai délutánt nem fogom tudni elfelejteni ;) imádlak és olvasgass csak ;)
      Ja és én is aktív voltam ám a tiéden ;)
      Puszi,
      Bebyxx

      Törlés