2013. december 31., kedd

28. Bonyodalom bonyodalom hátán

Sziasztok Drágáim!
Először is nagyon kellemes ünnepeket, boldog új évet szeretnék nektek kívánni! Remélem a 2014-es évben is velem, a The World Mission-nal, és az After Dark-kal fogtok tartani! Megígérem, hogy a jövő évben próbálom legalább heti rendszerességgel hozni az új részeket! 
És most visszatérve a jelenbe, ebben is lesz romantika, de megoldódik egy rejtély is, amit már egyik kedves Olvasóm ( remélem tudod, hogy Rólad van szó ;) ) kitalált. Így hát kicsit neki ajánlanám a részt, de természetesen nem feledkezem meg a névtelen olvasókról sem :)
Ha van kedvetek beszélgetni velem, jelöljetek nyugodtan facebook-on, ITT :)
Ismételten köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, most járunk 8 híján 6200-nál! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem ebben az évben, január 10.-én lesz a blog fél éves! 
És még utoljára köszönök MINDENT!
Jó olvasást,
Bebyxx


    Miután Perrie elmondta mit is látott, szédülés fogott el. A víz verni kezdett, olyannyira megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Harry aggódva kapta el a csuklómat és magához húzott. Talán máskor lenyugodtam volna, de most hevesen zakatolt a szívem. Lehunytam a szemem, majd megkértem a barátomat,- milyen furcsa megnevezés- hogy kísérjen fel a szobába. Ott lefektetett az ágyra, majd leült mellém és megfogta a kezem. Simogatni kezdte, hogy nyugtasson. Láttam rajta az aggodalmat, de volt benne annyi érzés, hogy nem kérdezősködött. Tudta, ha akarom elmondom, ha nem, sosem fogja megtudni.
      Körülbelül fél óra múlva fel akartam, kelni, hogy elmosogathassak, de nem engedett. Fekve tartott, mert féltett az összecsuklástól. Időközben felfeküdt mellém az ágyra, én pedig hozzá bújtam. Csendben hallgattam a szívverését és Perrie szavain gondolkodtam. Valóban igaz? Tényleg izzottunk az érintés hatására? De hát ez nem történhet meg két ember közt... Na jó, esetünkben egy ember és egy űrlény közt... Csakis akkor, ha... Nem, ez nem lehet, hogy Ő legyen Az... Hogy Harry a Kiválasztott?! Vajon tényleg itt volt a szemem előtt, én pedig észre sem vettem?! Kémlény, te olyan hülye vagy!- szidtam magam.
     Tudtam, hogy nem húzhatom sokáig, muszáj, hogy beavassam Haroldot, ki is Ő valójában... És persze el kell neki mondanom, hogy mi vár rá... A jövőjét... Az utazást az űrbe, a Kiképzést, a Vizsgálatokat, a Beindítást, az Ünneplést....
- Harry!- szóltam hozzá halkan, mert titkon vágytam arra, hogy elaludt... De nem, ő éppolyan nyugodtan és csendesen válaszolt. Lassan felültem törökülésbe, és a szemeibe néztem. Kicsit elbizonytalanodtam, de folytatnom kellett.- Perrie az előbb beszélt az izzásról, ami körülöttünk létrejött...- aprót bólintott, s ekkor folytattam.- Nos azt hiszem tudom miért van... Több, mint valószínű, hogy Te vagy a Kiválasztott...
      Hasonlóan Perriehez, neki is kikerekedtek a szemei. Nagyokat pislogott, miközben valószínű próbálta kitalálni, melyikünk hülyült meg. Lehunyta a szemeit, felült, majd pislogott párat, felállt és sétálgatni kezdett a szobában. Értettem, hogy ideges és nem érti a dolgot. Persze, megértem, nem lehet könnyű feldolgozni, egyik pillanatról a másikra, hogy Te vagy az a valaki, akinek meg kell menteni egy faj jövőjét. Biztosan borzalmas gondolatok és félelem kevereg ilyenkor az ember fejében, de ez Ő, ezt kell elfogadnia.
     Nem bírtam tovább nézni az esetlenségét, felpattantam és mögé léptem. Apró kezemmel simogatni kezdtem a karját, hogy oldjam a feszültségét. Fejemet a hátára döntöttem, mélyet szívtam az illatából. Talán ez a mozdulat jobban lenyugtatott engem, mint Őt. Lassan mozgásra bírtam a lábaimat, és megkerültem azt a nagy, mégis olykor esetlen gyereket. Tenyeremmel megkerestem az övét, összefűztem ujjainkat, majd kerestem a szemkontaktust. Mikor végül a zöldjeivel az enyéimbe nézett, meghaltam.
- Ne aggódj, együtt mindent megoldunk, segítek Neked, melletted leszek! Ez nem olyan dolog, amit bárkinek odaadhatsz. Ez veled született képesség... Ha lehetne elvenném Tőled! De mivel nem tehetem meg, segítek mindenben, oké?!
- És mi van ha én ezt nem akarom?- nézett reménykedve a szemembe.
- Akkor kihal a fajunk... Máshogy nem tudunk szaporodni... Nem vagyunk termékenyek, ez az egyetlen módja van az utódok nemzésének... Így is mindenképpen fel kell használnunk egy "Anyát", aki feláldozza magát a jövő érdekében.
- Az... Az mit jelent?!- kérdezte meg bizonytalanul.
      Nem voltam benne biztos, hogy ebben a pillanatban, mikor nyugtatni szeretném, ilyenekről kell, hogy meséljek neki. Ez ugyanis nem tartozott a pozitív részéhez a dolognak.
- Nos... Az Anya beül a gépbe, ami...- nyeltem egyet és inkább máshogy folytattam- És meghal, hogy utódok jöhessenek létre... Olyan, mint amikor turmixot készítesz... Jelen esetben a gép a turmixgép, az Anya helyettesíti a gyümölcsöket... Miután a Kiválasztott megnyomja az indítógombot, összekeverednek... És a végén megkapod a turmixot vagyis a sok kicsi utódot... Érted?!
- Ez egy kicsit morbid hasonlat volt, ugye tudod?!- nevetett fel. Valóban igaza volt, de legalább sikerült elkergetnem a rossz kedvét...
     Ujjait kivette az enyémek közül, megsimította az arcom, és puszit nyomott rá. Akaratlanul is lehunytam a szemem, amint megéreztem forró leheletét a bőrömön. Kezét végigsimította a hátamon keresztül egészen csípőmig, ahol megállt.
- Tudod mivel tudnál jobb kedvre deríteni?!- suttogott a fülembe. Na ettől féltem én... Nem szóltam semmit, csak lesütöttem a szemem.- Fürödj velem!- Az arcom pírba borult és teljesen kész lettem két szavától is.
       Az igaz, hogy már látott meztelenül az érkezésemkor, de akkor még nem tudtam, hogy ez náluk nem elfogadott két teljesen idegen ember előtt. Hogy ők bebugyolálják magunkat mindenféle textilekkel, a hideg és mások kíváncsiskodó szemei ellen. Most már tudtam, hogy egymás előtt csak a szerelmespárok, meg némely esetben a családtagok vetkőznek le. Így már sokkal nagyobb dolgot jelentett az együtt fürdés, mint azelőtt.
      Ő azonban nem várta meg a válaszom, megsimította tűzben égő arcom, majd a felsőm szélét kezdte birizgálni. Nem sokáig teketóriázott, egy mozdulattal szabadított meg a ruhától. Már csak fehérneműben álltam előtte, amikor eljutott a tudatomig, hogy ő sem ruhában akar zuhanyozni. Remegő kezekkel, bizonytalanul nyúltam a pólója szegélyéhez, majd az övéhez. Nem sokkal később már rajta is csak egy boxer volt. Na igen, ekkor tudatosult bennem, hogy én még vele ellentétben nem láttam ruha nélkül. Erre a gondolatra megint olyan vörössé váltam, mint a paprika.
- Nyugi, ez csak egy kis pancsolás lesz!- kacsintott, majd felkapott és bevitt a zuhanyrózsa alá. Mielőtt még megengedte volna a vizet, megszabadított mindkettőnket a zavaró ruhadaraboktól.
Csupa vizesen és röhögve jöttem ki a fürdőből, Harry elöl menekülve, ugyanis megtámadott egy törölközővel.
- Meg kell, hogy töröljelek! Mindent összevizezel!- mondta komolyan, majd felszökkent az ágyra, hogy el tudjon kapni. Mondanom sem kell, ő sem volt sokkal szárazabb nálam.
Végül elkapott és jól megölelgetett, miközben szárazra súrolt. Mint egy kisbabát, bebugyolált és a karjaiba kapott, ismét. Magára húzott egy boxert, és befeküdt az ágyba, velem.
     Az álom először nehezen jött a szememre, de valahogy mégiscsak elaludtam Harry karjaiban. Olyan védelmezően tartott, hogy még megmozdulni is féltem, nehogy felébresszem. Mégis hihtetlenül aranyosan aludt, akár valami angyalka. Én is mosolyogtam, egészen addig, amíg újra nem köszöntött a rég nem hallott hang.
Már megint nagyon ideges, egészen azóta, mióta itt járt Stacy. Tiszta idegbeteg, csapdos-vagdos, aztán megjön a cafkája, elvonul vele, de miután elmegy, újra rombol. Még ha az elég lenne neki... De általában hozzám is bejön és bántalmaz. Ma még nem láttam, mert nem volt itthon... Gyorsan bezártam az ajtót, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyikordulását. Az ágyamhoz rohantam, magamra húztam a takarót és a fal fele fordultam. 
Sajnos a zár megint nem bizonyult elég erős ellenfélnek, pillanatok alatt mellettem termett. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, de megszorította a karomat, s annál fogva húzott ki az ágyból. A padlóra vágott, majd hozzám jött és hasba rúgott. Önkéntelenül is egy kiáltás szakadt fel belőlem, pedig nem akartam gyenge lenni... Mégis az voltam, mert nem menekültem. Itt maradtam, mert kellett a testvérem, akit csak akkor kaphatok vissza, ha segítek neki...
- Megtudta! Megtudta, ki is ő valójában! Segíteni fog nekik! Érted?! Nem fognak kipusztulni!- fülsüketítően ordított, miközben nagyokat fújtatott. Még belém rúgott párszor, visszadobott az ágyamhoz, majd elment. 
Az autó újra elhajtott, hallottam a nyitott ablakon keresztül. Most az egyszer ki akartam használni az alkalmat... Nem akartam, hogy Nekik bajuk essen... Muszáj volt Őket figyelmeztetnem... Kissé nehézkesen sikerült a felállás, de Miattuk muszáj volt megcsinálnom. Levánszorogtam a földszintre, de hiába, ugyanis a mocsok bezárta az ajtót. Eszembe jutott a nyitott ablak, és visszamentem. Kimásztam az ablakon, az egyik növényre, s azon lecsúsztam az udvarba. Onnan már könnyebben kijutottam az utcára, ahol futni kezdtem. 
     Gyanítottam, hogy a közös házban vannak, így afelé vettem az utam. Siettem, de mégsem ment olyan gyorsan, mint reméltem. Hangosan ziháltam és időnkét megtöröltem a homlokomat. Nem volt sok időm, ez az idióta bármelyik pillanatban rám találhatott.
     Izzadva ültem fel az ágyban. Már megint az a gyerekhang beszélt álmomban, aki már kétszer is zaklatott. Le kellett mennem egy pohár vízért, mert úgy éreztem magam, mint aki kifáradt. Szép lassan kicsusszantam Hazza karjaiból, magamra kaptam a szekrényajtón lógó köntösöm, majd levánszorogtam. Épp, hogy töltöttem magamnak egy pohárba innivalót, halk koppanást hallottam az ajtó felől. Odamentem, majd félve kinyitottam. Danielt találtam a lábaim előtt heverve.
- Úristen, mit csinálsz te itt?!- azonnal felkaptam és a kanapéhoz vittem.
Szinte alig élt, tele volt sérüléssel, tiszta hideg volt, a haja homlokára ragadt az izzadságtól és úgy pihegett, mint aki lefutotta a maratont.
- Figyelmeztetnelek kell!- suttogta. Furcsán néztem rá, mire folytattam.- A Kereső meg akar ölni, Téged és a Kiválasztottat.
- Honnan tudsz te erről? És mégis ki az a Kereső?!
- Az most mellékes, hogy honnan, de vigyázzatok! A Kereső, nem más, mint Patrick...

4 megjegyzés:

  1. én most találtam meg a blogod de iszonyatosan tetszik!!:D hozdd a kovit gyosaan :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, és örülök, hogy máris bepótoltad :) Már csak ezért is sietek :)
      Ölel, s puszil,
      Bebyxx

      Törlés
  2. Uuu... uuuristen... bah... nagyon tetszik jezus... siess :))) :-D kivancsi vagyok mi lesz... ugye nem ... turmixolodik majd ossze Harry a vegen? Ugye nem?


    Kata xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, Harry nem fog, azt garantálhatom :) Köszi, hogy írtál :)
      Bebyxx

      Törlés