2013. július 24., szerda

3. " Azok a zöld szemek..."

Helloka :) meghoztam az újabb fejezetet, amit a nyaralás előtt sikerült elkészítenem :) ezúton és utólag is boldog szülinapot szeretnék kívánni az 1D-nek :) ha van kedvetek, csatlakozzatok az fb csoporthoz, ami Bebbers néven üzemel, csupán egy üzit küldjetek nekem, vagy valamelyik tagnak :) puszi minden olvasómnak ;)
Beby xx

~ Harry szemszöge~

   Reggel korán kellett felébrednem, mert a skacokkal egész napos próbára lettünk ítélve Paul által. Szomorúan fogadtuk el, mert mindegyikőnk utált korán kelni. Pillanatok alatt magamra kaptam, a már szinte védjegyemmé vált fehér pólómat, fekete farmeremet és gyorsan eligazgattam a kócos hajam, hogy még inkább olyanná varázsoljam. Adtam Kiera homlokára egy puszit, mert csupán ez az egy testrésze látszott ki a takaró alól.
- Szép napot szerelmem!- suttogtam mosolyogva, majd mégy egy darabig tanulmányoztam, hogyan is reagált szám érintésére. Végül nagy sokára megfordultam és kiballagtam a szobából. A konyha felé vettem az irányt és csináltam magamnak egy bögre forró kávét. Megfogtam a lap topomat, majd bekapcsoltam és a legfrissebb híreket kezdtem böngészni, miközben a gőzölgő fekete italomat szürcsölgettem. Mivel már régen felkeltem, legszívesebben elindultam volna a stadionba, ahol egy hét múlva nagyszabású koncertünk lesz, de a megbeszéltek alapján együtt megyünk a fiúkkal. Általában Liam szokott vezetni, aki hajlamos volt az elalvásra. Már éppen készen voltam a felkeltésére telefonon keresztül, de abban a pillanatban csengetett valaki. Mosolyogva nyomtam le gépem tetejét a billentyűzetre, majd felkaptam a cipőm és elindultam az ajtó fele.
   Jól működött a belsőm, mert Louis állt előttem vigyorgó arccal. Gyorsan magához húzott, megölelt, majd elindult előttem a kövekkel kirakott bejárón. Nem sokáig tanakodtam, utána mentem, majd bepattantam a buszunk első ülésére. Gyorsan üdvözöltem a többieket is, majd Liam kikanyarodott a még igencsak néptelennek tűnő utcára. London nem 7-kor - mikor Paul kényszerített minket- ébredt, hanem leginkább tízkor, vagy még annál is később. A mai nap igencsak szokatlanul napos volt, ezzel megalapozva az ittélő emberek hangulatát és jókedvét. Mi sem szontyolodtunk el, fülsüketítően dübörögtettük a rádiót, amiben a mi hangunk is felcsendült. Felszabadultan énekeltünk együtt a hangszórókból üvöltő fiúkkal, egészen addig a pillanatig, amíg nem értünk oda a helyszínre.
   Drága jó menedzserünk már idegesen hívott minket a színpadra és látszott rajta, hogy bal lábbal kelt fel. Egész nap olyan volt, mintha citromba harapott volna... Bárhogy álltunk, rossz volt... Bárhogy énekeltünk, rossz volt... Bármit csináltunk, rossz volt... Szó szerint megőrjített minket, teljesen az őrületbe kergetett... Próbáltuk kávéval felvidítani, de nem ért semmit, ahogy a csoki sem, pedig az a legtöbb esetben be szokott jönni. Nemcsak neki, hanem a koreográfustól a zenekarig, mindenkinek pattanásig feszültek az idegei. Valami volt a levegőben, amit még ekkor nem sejtettem...
   Késő este végeztünk, mikoris ugyancsak együtt indultunk útnak. Most nem megfontolt barátunk, hanem én vezettem a kis furgonunkat. Jót nevetgéltünk, beszélgettünk, aztán egyszercsak váratlan dolog történt. Megremegett az egész autó... Jobbra nézve láttam egy nagy villanást. Az egész eget valami fényes árasztotta el. Szorosan hunytam le a szemem, mert nagyon megijedtem. A többiek hangjából ítélve ők is osztották a véleményem.
- Jézusom, ez mi volt?- kiáltott Louis. Értetlenül pillantottam rá, az út szélére kamyarodtam és leállítottam a motort, majd kipattantam az autóból. Hallottam magam mögött az ajtócsapódást, de a léptek zajait nem, így megállapítottam, hogy nem követ senki utam során. Ahogy közelebb mentem, láttam, hogy valami mozog a fák sűrűjében...     Először csak jópár méterrel a kis sövény előtt sertepeltéltem,- amit valószínű az errefele lakó állatok tapostak ki,- de végül győzött a kíváncsiságom és minden lépéssel közelebb araszoltam a lény felé, amit egyenlőre abból a távolságból nem ismertem meg. Reméltem, hogy nem egy vérszomjas vadállattal vagy egy őrülttel találom szembe magam. Egyre kíváncsibban és gyorsabban haladtam, mikor megbotlottam valamiben. Ahogy lepillantottam, egy fémdarabot láttam, amit nem tudtam mire vélni. Lassan újra felemeltem kócos hajjal keretezett és igen kipirult arcom, aztán megláttam Őt.... Egy gyönyörű szőke lányt, smaragdokkal szemgödreiben... Testét semmilyen ruhadarab nem védte, ami kissé engem is zavarba hozott, de azok a zöld szemek mindent elfeledtettek velem....

2 megjegyzés:

  1. nagyon érdekles :)) van benne néhány helyesírási hiba ..de szerintem nagyon joo *--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, az észrevételt is, próbálom kijavítani :)

      Törlés