Beby xx
~ Harry szemszöge ~
Próbáltam gondolataimat a tökéletes és falfehér bőréről valami más felé terelni, na de én is csak fiúból vagyok. Természetesen nekem is tetszett a meztelen és fiatal ugyanakkor meglehetősen formás lány. Kinyújtottam felé a karom, majd felhúztam. Ahol a keze az enyémhez ért, bőröm felizzott és csak ámultam, hogy milyen hatást vált ki belőlem, ez az alig 2 perce meglátott nőszemély. Gyorsan elűztem minden gondolatot, aminek vagy hozzá vagy a testéhez volt köze,- elvégre engem otthon mégiscsak vár a barátnőm- majd felnevettem és megráztam a fejem, mire kócos és ugyanakkor göndör hajam a szélrózsa minden irányába repült. Gyorsan lekaptam a fekete zakómat, majd a lány vállára helyeztem. Előbb mosolyra húzta, vékony mégis telt ajkait, majd szólásra nyitotta, de nem jött hang a torkából. Látszott rajta, hogy szeretné megköszönni a tettemet, de a hangszálai nem tették lehetővé ezt a cselekedetet. Szavak helyett morgás és a repedt fazékra emlékeztető hang tört elő belőle.
- Áh, szóval néma vagy...- törtem meg a csendet, mire kétségbeesetten meghúzta a vállát.- Az én nevem Harry...- folytattam tovább,- igaz nem nagyon szoktam meg, hogy be kell mutatkoznom,mezt inkább már csak a formaság miatt tettem- majd kezem újra felé nyújtottam, de ő csak nézett rám, mintha nem tudta volna mit kell tennie. Inkább visszahúztam a kitárt karom, majd tovább dumáltam.- És a te neved? Hol laksz és hogy a csodába kerültél te ide az éjszaka közepén az erdőbe?!- a kérdéseket inkább már csak magamnak tettem fel, mert most már szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem tud beszélni- Mindegy, velem kell jönnöd!
~ Stacy szemszöge ~
Próbáltam ugyanúgy hatni a torkomra, akár a kezemre, lábamra vagy más egyéb testrészemre, de nem sikerült. A nagy erőlködés hatására néha hallani véltem egy-két nyöszörgést, de egy értelmes szó vagy mondat sem hagyta el a számat. Az a fiú igazán kedves volt velem, azt hiszem Harry- nek hívják. Felajánlotta, hogy elvisz magával. Nem volt semmi kiinduló pontom, hogy hol kell kezdenem a Megmentőnk keresését, így csak bólintottam egyet, mire ő segített rendesen belebújni a meleg ruhadarabba. Kicsit nagy volt rám, konkrétan kétszer belefért volna vékony kis karom a ujjába, de a mostani célnak tökéletesen megfelelt ezzel a mérettel is. A zakó egyértelműen az ő testét melegítette eddig, mert teljesen átvette azt az igazi férfias illatot. Vagyis ezt képzeltem annak, mert a világűrben nem használtunk semmiféle illatosítót. Viszont arra legalább Mester és Napfény, na meg a többi profi kollega gondolt, hogy talán az embereknek feltűnik majd a szagtalanságom, így direkt erre a célra hozattak nekem egy fiolát, benne az ezen a nyelven parfümnek nevezett löttyel.
Begomboltam magamon a fekete szövetet, ami majdnem combközépig ért. Miután beszálltam a testembe, magasnak, sőt óriásinak gondoltam, de itt a Földön ezek szerint túl magasra nőttek, mivel a fiú válláig sem értem. Megindult előttem, majd én is utána rohantam a kitaposott ösvényen, figyelve arra, nehogy orra bukjak egy indában vagy kőben.
- Harry, mi a jó fenét csiná...- kiáltott egy barna hajú srác, akinek a haja össze-vissza állt, de kimondottan jól állt neki és a csíkos felső- fehér gatya stílusához nagyon jól passzolt. Hozzá illő színben megfelelő huzentrógert választott fehér cipővel, ami - később szerzett márka - ismeretem alapján - converse volt. Szegény gyerek éppen odaért elénk, mikor meglátott engem, egy szál semmiben. Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd pillantása a bongyorra ugrott, magyarázatot követelve. Rettenetesen zavart, hogy a többiek csak így küldtek el és nem választottak nekem megfelelő ruhát.
Talán azért is nem gondoltak ilyen dologra, mert náluk az összesen meztelenül mászkáltak. Talán csak azt képzelték, hogy az emberek is szeretik megmutatni magukat a másiknak, de ezek után kételkedtem ebben az elméletben. Igaz, az űrlények- ha így tetszik- átlátszóak, de inkább fehérek voltak, 2-4-6, esetleg ritka esetben 8 szemmel és a fejükből kiálló csápokkal, a Földön csatangoló lények, pedig egytől- egyig különböztek. Talán felvetődik a kérdés mindenkiben, hogy hogyan nem keverjük össze egymást. Ha valakivel találkozom például a folyosón, olyan mintha egy névtáblára lenne tűzve a neve. Látom a nevének a betűit, amik lassan bontakoznak ki a homlokán, majd egy kis idő múlva eltűnnek. Ezekkel a szia-mi-is-a-neved beszélgetéseket lehet elkerülni.
- Csak találtam valakit, aki valószínű nagyon megszeppent a robbanásszerű hangtól, ugye?! - nézett rám. Az igazság nem volt annyira messze, de nem is így történt a dolog, mindenesetre ráhagytam a dolgot. Mikor a fiú kicsit arrébb fordította fejét egy "kösz"-t formáltam a számmal, mire bólintott. Így jóleső érzés kerített hatalmába, bár nem tudom miért. Talán a szövetkezéstől?! Lehet, de mindenesetre jól éreztem magam tőle.
- Oké. A nevem Louis.- bólintott a csíkos emberke, majd mosolyogva ő is kezet nyújtott és most az előbbivel ellentétben el is fogadtam. Mivel a nap folyamán ma már nem egyszer láttam ilyet, kezdtem sejteni, hogy ezek a lények talán így üdvözlik egymást és eddig még nem ismert társaikat. Szívesen válaszoltam volna neki, de mivel nem tudtam beszélni, gyorsan Harry szólalt meg:
- Lou, néma.... Talán a robbanás miatt, a sokk hatása okozta vagy esetleg születés óta, nem tudom. Mindenesetre haza viszem és majd talán papír segítségével menni fog vele a kommunikálás.
- Haza? - ámult el teljesen a Louis-nak nevezett figura.- Kiera meg fog ölni, ha meglátja veled ezt a pucér csajt, aki mellesleg gyönyörű... Azok a zöld szemek...- folytatta az áradozást, mire az arcomba szökött a vér és teljesen elpirultam. Nem tudtam, hogy ez miért van, de gyanítottam, hogy talán a bókoktól. Reméltem, hogy a hold azért annyira nem világít, hogy látni lehessen a totál vörös arcomat.
- Ugyan, dehogyis... Kiera nem szörnyeteg! Igenis kedves és aranyos lány! Amúgy meg ne feledkezz meg magadról, emlékeztetnélek, van barátnőd! - duzzogott Harry.
- Jah... kedves és aranyos...- ismételte el barátja szavait, majd megfogta a karom és besegített a járműbe. Ő is hátra ült, majd mindenkinek bemutatott. Elsőre az összes srác, Niall, Liam, Zayn is szimpatikusnak tűnt. A göndörke elég lassan vezetett, bár lehet hogy csak nekem tűnt annak, hiszen mi szempillantás alatt értünk bárhová. A fiúkat kitettük feltételezem a lakhelyükön, majd mikor már csak ketten maradtunk, előre ültem mellé. Lassacskán mi is " haza", vagyis inkább hozzá értünk. Kisegített, majd előre ment a bejárati ajtóhoz.
Elővette a kulcsait, amik eddig a nadrágja zsebében zörögtek, majd a legnagyobbat a zárba helyezte és elfordította. Kattant egyet, majd kinyitotta a faajtót és betessékelt.
- Itt vagyok drágám... - kiabálta, majd leesett, hogy a Kiera - vagy hogy is nevezték a csajt-, a barátnője. Én naiv azt hittem, hogy talán még szingli. Mielőtt bármit tettem volna, gyorsan körbe néztem. Az előtérből egy lépcső vezetett felfele, ami pontosan előttünk kanyargott. A látottak alapján jó ízlésük lehetett. Minden modern volt és passzolt a többi bútorhoz. A helyiségben leginkább a fehér-fekete-szürke színek uralkodtak. Aztán meghallottam a lépteket a lépcső tetején, amik törékeny testről árulkodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése