2013. július 17., szerda

2. Az első pillanat...

Sziasztok :) megérkezett a második rész, olvassátok sok-sok figyelemmel :) szeretnék ezúton is köszönetet mondani, illetve írni Julcsinak aki segített a rész megírásában :* imádok és pusszantok mindenkit
Beby xx


   Érdeklődve néztem ki a fa mögül, amikor megpillantottam egy sötét alakot, aki felém sétált. Ilyenek lennének az emberek?- tettem fel magamban a kérdést. Igaz a kezeimet és a testemet már láttam, de arcom formájával, s színével még nem találkoztam. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne menjenek oda hozzá és ne bombázzam kérdésekkel. Ebből is látszott, hogy az emberek milyen kíváncsi természetűek... Szinte már teljesen idomultam a testemhez és átvettem e lények szokásait. Észbe kaptam, mikor találkozott a pillantásunk, így inkább hátrébb léptem a védelmező növények menedékébe. Az ágak és indák végigsúrolták a meztelen testem. A karcolások mentén kibuggyant valami pirosas sűrű és fémes szagú folyadék, de ezzel most nem volt időm foglalkozni. Miután biztonságban éreztem magam, leültem a talajra, amitől tiszta kosz lett fehér bőröm.
   A fiú olyannyira közel keveredett felém, hogy akár kinyújtva karom, elérhettem volna. Gyorsan a jobb kezemmel a balra csaptam,- ami meglehetősen hangosan szólt az erdőben- mert még nem tudtam teljesen kontrollálni a testem. Azért működött ennyire emberien, mert a tudósaink és ezermestereink direkt több hónapon keresztül tanulmányozták ezt a fajt. Egy kissé elmosolyodott, mikor végig nézett csupasz testemen, de nem szólt semmit, csak felém nyúlt. Nagy kezébe helyeztem a törékeny kis tenyerem, majd felhúzott. Teljesen beleillet az enyém az övébe és mérete ellenére elég puhának is bizonyult. Pár lépéssel előtte értem földet, majd felfele fordítottam a fejem, mivel jóval magasabb volt az én szerény kis 165 cm-től. Ahogyan zöld szemeibe bámultam, elfogott a jóleső érzés, miszerint rendes és kedves emberrel találkoztam, akit remélhetőleg a jövőben majd barátomnak is tekinthetek.
    Én már régebben is ajánlottam a Mesternek, hogy küldje el velem Napfényt vagy esetleg egy védelmező társat, de ő hallani sem akart róla. Mivel ő volt a fajunk vezetője, muszáj volt elfogadnom, hogy az van, amit ő akar, ő irányít és kormányoz ezenkívül, hogy természetesen az ő engedélye nélkül semmit sem lehet tenni. Ezt affajta törvény mondja ki nálunk, azon a helyen, amit mi csak   "Metal Country" nevezünk vagy egyszerűen Met-nek. A nagy küldetés teljesítésére állítólag csak egy ember áll készen és csak ő hajthatja végre a szaporítási folyamatot... Ugyanis abból áll, hogy mivel az űrlények nem termékenyek, mesterségesen kell utódokat létrehozniuk. A hozzám hasonló lényecskék körülbelül 300 évig élnek, majd kipusztulnak, ezért minden páros századfordulón meg kell ismételni a folyamatot. Ez az időpont nemsokára itt van, pontosan 3 hónap múlva... Itt jövök én a képbe, nekem kell megtalálnom azt az emberfiát, akiben születése óta megvan a képesség, hogy beindíthassa azt a szerkezetet, amihez nem kis energia, koncentráció, akarat és varázslat kell. Persze azért ennek a dolognak is van hátulütője, de ezt egyelőre kivertem a fejemből.
   Visszatértem a valóságba, köszönhetően a lágyan és langyosan fújdogáló szellőcskének, majd kivettem a fiú kezéből az enyémet és kihalásztam a szememből a hajszálakat. A srác nevetve nézett végig rajtam, majd megcsóválta a fejét, a rajta levő zakót az én csupasz és libabőrös vállamra helyezte. Elmosolyodtam, majd meg akartam köszönni a kedves gesztust, de a hangszálaim és ajkaim nem engedelmeskedvén, nem hagytak beszélni. Ehelyett csupán morgás és nyöszörgés hagyta el torkom, mire meglepődve húztam fel szemöldököm...

2 megjegyzés:

  1. Furcsa volt elolvasni újra immár a blogban. És újraértékelni is furcsa, mert erdélyben már elolvastam. Nekem tetszik bár még most is kicsit meredek nekem a meztelenkedés. Egyébként jól fogalmazol és a fogalmazásoddal csak arra tudsz rávenni, hogy ne tudjam levenni a szemem és tovább olvassam a mondatokat ;)
    Puszi: Adri xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jót nevettem, hogy az fogalom... :D a fogalmazásom mellett hangot is adok annak, hogy MUSZÁJ olvasnod :D jól van, imádlak ám ;)
      Ölel,
      Bebyxx

      Törlés