2013. augusztus 1., csütörtök

5. "... A Földön teljesen más minden..."

Kedves éjszakai bagolykáim, itt a következő rész, amit azért remélem egy iciri-picirire is vártatok :) nah de még nem hagytam ám abba a rizsát, több mondandóm is van ;) először is a másik blogomban, név szerint a My Style Is Your Style-ban versenyt rendeztünk ;) buzdítani szeretnélek benneteket a jelentkezésre    amit ITT ejthettek meg :) másodszor pedig szeretném megköszönni a sok segítséget Julcsinak <3 a blogját, ami új helyre költözött, ITT olvashatjátok! Jó olvasást és szép álmokat piciny pacsirtáim ;)
 Beby xx
    Eszembe jutottak a csíkoska szavai, miszerint Harry barátnője nem túl kedves. Annak alapján, amilyen hisztit levágott se perc alatt, valóban egy hárpiának tűnt. Szegény fiú meg sem bírt szólalni. Eszerint náluk Kiera hordja a nadrágot, ő parancsolgat bármiről is legyen szó. Ezt nem tartottam túl helyénvalónak, na de semmi jogom ahhoz, hogy beleszóljak bárki életébe is.
- Drágám, nyugodj le egy picit... Egyáltalán nem tudod miről van szó! - bársonyos, nyugodt és kedves hangon beszélt, miközben a lány felé lépdelt, annak karját megsimítva. Kiera vádló és számon kérő tekintettel vizslatta Harryt, majd nyugtató ujjait leseperte ruhájának anyagáról. - Üljünk le a nappaliban és elmesélek mindent!
   A hárpia bólintott, majd belépett egy helyiségbe, ami a bal oldalon helyezkedett el. Mielőtt elindult volna bongyorka,-  vagy ahogy a négy fiú szólította a buszban-, Hazza felém intett, ami annak jele volt, hogy kövessem. Lassan és félénken indultam útnak, majd az egyik sötétbarna és kényelmes fotelban foglaltam helyet. A nappalijuk a barna- világossárgás-vanília színekben pompázott. Ez a szoba is a csodálatos, kifinomult és modern ízlésről tanúskodott. Szótlanul mélyültem bele a kemény, mégis puha hatást keltő ülőalkalmatosságba és szorosan fogtam össze a fél testemet takaró fekete anyagot. A nőszemély még mindig félelmetesen nézett rám, amitől a hátamon is állt a szőr.
- Hallgatlak titeket!- fonta össze a kezét a mellkasa előtt, miközben gunyoros mosolyra húzta a száját.
- Kiera, nem tud beszélni! Néma!- pillantott rám Harry, mire halványan bólintottam.
- Egy fogyatékost hoztál a házamba?!- háborodott fel, majd felpattant, hozzám lépett és karomnál fogva felrángatott. Nagyon megijedtem és szememet csípni kezdte valami folyadék. Harry sem nézte tétlenül barátnője reakcióját, idesietett, majd lefejtette rólam Kiera szorító ujjait, amik eddig bilincsként szorultak végtagomra.
- Először is a kettőnk háza, másodszor nem fogyatékos, harmadszorra pedig itt fog maradni és kész!- zárta le a vitát, majd felkísért a vendégszobába.
   A kis boszi nem jött utánunk, talán Harry visszaszólása lepte meg. Göndörke az ágyra huppant, majd megveregette maga mellett a matracot. Vettem az adást és én is mellé ültem, miközben az arcomon végigfolyó könnyet törölgettem.
- Ne törődj vele, kicsit nehéz természete van! - mosolyodott el halványan, majd folytatta- De alapvetően kedves.
Bólintottam, bár nem nagyon hittem el a szavait. Talán túl szerelmes, ezért nem látja a rózsaszín ködtől azt, ami nekem és a barátainak egyértelmű. Én már az első percben megláttam az igazi énjét.
- Kerítek neked egy törölközőt, hogy le tudj fürdeni- mosolygott, majd a nyitott ajtón belépett egy csempézett helyiségbe. Az is épp ugyanolyan stílusról árulkodott, akár a többi lakrész. Végül egy nagy fehér textillel tért vissza, amit az ágyra tett.- Külön fürdő, használd nyugodtan! Mire végzel, szerzek neked egy hálóruhát!- erre is csak igennel jeleztem a fejemmel, mire megfordult és kisétált a szobából.
   Lehúztam magamról a kölcsönkapott ruhadarabot, majd beültem a fehér fürdőkádba, melynek nevét a belsőm súgta. A csapot a piros jel felé fordítottam, mire meleg víz kezdett folyni. A kád szélén találtam illatosított habokat, amiket az itteniek tusfürdőnek neveztek. Felnyitva a tetejét, éreztem az émelyítően édes, ugyanakkor megnyugtató illatot. Először csak keveset csepegtettem bele, majd egyre jobban belejöttem és a vízbe borítottam a flakon felét. Erősen sikáltam a bőröm és jólesett a fürdés. Nálunk zuhanyozni is csak 2 hetente mehettünk, akkor is csak a nem túl ízléses vas csövek alá, csoportosan. A Földön teljesen más minden, szinte el sem hiszem mért nem becsülik meg az emberek az ittlétet. Már jó ideje áztathattam magam és a végtagjaimat már teljesen kiszívta a víz, így inkább kiszálltam a kádból és megtörölköztem, majd már száraz testemre tekertem az anyagot. Miután teljesen rendbe tettem már eléggé elfáradt testem, visszacsoszogtam abba a szobába, amit nekem "adott" Harry. A kis fürtös ott ült az ágyamon egy fehér ing és egy bokszer kíséretében.
- Ha nem zavar, csak ilyet találtam! - nézett fel rám ragyogó zöld szemeivel. Nemet intettem a fejemmel, majd lebontottam magamról a testemet takaró anyagot és elnyúltam azért, amit hozott nekem. Gyorsan átbújtattam fejem a textil darabon utána pedig a másikat is magamra kaptam.
    Tágra nyílt szemekkel vizslatott és fogalmam sem volt mi lehet a baja. Végignéztem magamon, hogy talán nem tetszik-e neki a látványom, amit a ruháiban nyújtok, de szerintem semmi baj sem volt velem. Kérdőn néztem rá, majd nagy sokára nekikezdett a beszédnek.
- Figyelj csak, nem tudom te milyen államból jöttél vagy egyáltalán milyen földrészről, de errefelé nem szoktunk csak úgy hipp-hopp levetkőzni vagy egyenesen meztelenül járkálni mások előtt!- amíg magyarázott próbált komoly maradni, de végül elmosolyodott. Én gyorsan arcomhoz kaptam, ami szinte lángolt és azt hiszem most nem a bóktól, hanem a szégyentől. Ajkaimon kijött egy apró nyögés féle. Az első hangszerű valami volt amit kiadtam. Kezdtem érezni hogy csápom lassan megnövekszik akkorára hogy elérje azt a részét a robotnak ami a beszédet produkálja. Próbáltam kibökni valamit de nem, annak ellenére sem akart működni a dolog.- Ne aggódj, majd menni fog- törte meg a csöndet Harry, majd elhallgatott.
    Nemsokára Hazza is kezdte feszélyezve érezni magát, így felállt és egy " jó éjszakát" kíséretében távozott a szobából. Lassan, még mindig pirosan az ágyhoz tipegtem és bebújtam a rendkívül puha takaró alá. Egészen addig húztam, míg már csak az orrom hegye látszódott ki. Fáztam, aminek talán oka az lehetett, hogy testem kezdett beállni a földi hőmérsékletre. Fáradtan hunytam le szemeimet és már őszintén vártam az első éjszakámat ezen a csodálatos bolygón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése