7. Égi üzenet

Sziasztok :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam meg a következő részt, de az elmúlt napokban elfoglalt voltam :/ Most szeretném bepótolni, egy tőlem megint csak hosszú résszel :) Puszilok mindenkit, legyetek jók, napozzatok és fürcsizzetek, használjátok ki a visszamaradt időt...
Beby xx

   A pillanat tört része alatt pattantam fel, eddigi helyemről. Harry is hasonlóan cselekedett. Mielőtt mindketten a hang irányába indultunk volna, rám nézett, mire vállhúzással jeleztem, nem nem tudom mi történhetett. Aztán a kiabálás sírássá, pontosabban hisztivé alakult át. Mikor beléptünk a helyiségbe, egy még vizes ruhadarabot szorongatott, ami inkább volt rózsaszín, mintsem fehér. Ahogy beléptem, felém fordult, szemei kidülledtek, mutatóujját felém nyújtotta, majd elkezdett ordítani:

- Te idióta... A színes ruhákhoz tetted a vadonatúj fehér toppomat.. Tudod milyen drága egy ilyen?! A gyönyörű fehér ruhámból csináltál egy ilyen színű vacakot... Te idióta...- hajtogatta, akárcsak egy megszállott ideg vagy agybeteg, aki a klinikáról szökött meg ebben a minutumban.

  Bármennyire is elszomorodtam és bármennyire is rosszul estek szavai, tudtam hogy nagyon is igaza van. Nem tudtam, hogy a két színt nem lehet egybe tenni. De mentségemre szóljék, nálunk nemhogy mosógép, ruha sem volt. Szemeimből a heves vita ellenére, amit a belsőmmel vívtam, kifolytak a könnyek. Gyorsan letöröltem, majd felrobogtam a szobába, pedig Harry utánam szólt, nem is egyszer. Ölembe vettem a füzetet, majd gyorsan ráfirkáltam mondanivalómat. " Kérlek ne haragudj, hogy elszíneztem a ruháidat, nem direkt csináltam. Sajnálom." Viszamentem a még mindig zokogó Kierához, aki Harry ölében ült. Hazza körkörösen simogatta a hátát, amitől látszólag lenyugodott. Bár egyáltalán nem értettem, miért kell ekkora patáriát csapni pár ruhadarabért. Ahogy a göndörke karjaiban csücsült elfogott egy rosszul eső érzés, amit fejlett agyam féltékenységnek hívott. Igaz nem értettem ezt miért érzem, de nem volt jó, annyit tudtam. A kitépett lapot a göndörke felé nyújtottam, majd megfordultam és visszavonultam a szobába.

   Éppen az ágyon ültem, mikor egy halk koppanásra lettem figyelmes, ami az ablak felől hallatszott. Odasiettem, majd kinyitottam a műanyaggal szegélyezett üveget. Egy piciny csomag kuporgott a virágos láda mellett a párkányon. Magamhoz vettem, s az ágyhoz siettem vele. Először végig mértem a fém szerkezetet, végül győzött a kíváncsiságom és kinyitottam. Egy levél szerű égő valamit láttam magam előtt, amelyen a betűk szinte izzottak és amint elolvastam egy szót, az elporladt. Rögtön tudtam, hogy ezt a fenti barátaim küldték nekem.

" Kémlény, avagy Stacy

A chiped szerint épségben megérkeztél! Már ennek is nagyon örülünk, de ne feledd, nincs sok időnk! Neki kell látnod a keresésnek, méghozzá azonnal! Ha megtalálod a megmentőnket, érezni fogod! Ő más, mint a többiek! Viszont ő valószínű, nem tudja a képességeit, neked kell rávilágítanod arra, ki is ő valójában! Ha van valami híred, használd az " erőd " Addig is sok sikert

Mester "

  Bólintottam egyet, annak igazolásául, hogy tudomásul vettem a levélben leírtakat. Fogalmam sem volt, hogyan fogom megtalálni a mi emberünket. Úgy biztos nem, ha itt ülsz- figyelmeztetett egy hangocska a fejemben. Igaza volt, valamit tennem kell. Azt sem tudhattam, hogy ezen a földrészen van- e a kiszemeltünk... Mindenesetre itt kell nekiállnom a kutatásnak. Legjobb és legegyszerűbb módja tán, ha munkát találok. Egy forgalmas munkahelyen sok emberrel találkozhatok.

    Újabb papírt szakítottam ki a füzetből, majd megint csak írni kezdtem. Gondolataimat próbáltam úgy megfogalmazni, ahogy egy földi tenné. " Nagyon köszönöm az eddigieket is, de mégsem élősködhetek rajtatok... Harry, te mégis csak jobban kiismered magad erre fele, kérlek segíts nekem munkát találni! Mielőtt le akarnál beszélni, döntöttem! Ha nem segítesz, egyedül teszem meg!" Újra leszáguldottam a lépcsőről, a nappaliba siettem, de már senki nem volt ott. Végül a kertben leltem rá Harryre, a medence mellett. A perszóna nem volt sehol. Hozzá sétáltam, majd a kezébe nyomtam a lapot.

- De tényleg nem szükséges, sőt...- nézett fel a fehér felületről, a szemembe. Az ő szivárvány hártyája is zöld színben pompázott, az enyém jelentéktelennek tűnt mellette. Halványan intettem fejemmel ezzel jelezve, dehogynem.- És mégis mire gondoltál?- meghúztam a vállam, miszerint fogalmam sincs. - Akkor máshogy kérdem, mihez értesz?

   Az eddig magam mögött összefont kezemet előre tettem, a füzettel együtt, majd Harry mellé ültem a napozóágyra.

A papír felé emeltem a tollat, végül rajzolni kezdtem a betűket. "Azt hiszem a takarításhoz, de ezek szerint még ahhoz sem. "

- Majd mosást nem vállalsz - kacsintott, és erős gondolkodóba esett. Végül megígérte, hogy segít nekem.

   Vacsorára Harry főzött, ami a megnyugvásra adott okot. Nem volt semmiféle ragacsos állag vagy szörnyű íz. Húst és salátát készített. Mesés íze volt mindegyiknek. Sokkal jobban értett a kotyvasztáshoz, mint a barátnője. Bár egyre jobban hiszem, hogy a vipera nem ért különösebben semmihez, a parancsolgatáson és magamutogatáson kívül. Az étkezés csendben zajlott, amíg el nem fogyott a salátámról az öntet. Ekkor ugyanis valami a szörnyűséggel egyenlő történt. Megfogtam az öntetet, majd csepegtetni akartam a zöldséghalomra, azonban nem jött belőle. Kissé megráztam mire kifröccsent belőle a várt trutymó, egyenesen a terítőre.

   - Te igen idióta, nem látod, már megint mit csináltál?! Az új terítőm... Mondanám, hogy takarítsd most el, de inkább nem bízom rád a mosást..- hangja merő gúny és megvetés volt, ismételten. A sors pedig neki kedvezett, mindig befolyásolta a tetteim, a rossz irányba. A mellettem levő széken nyugvó íráskészlethez kaptam, majd ráfirkáltam " Rettenetesen sajnálom, ezt is, próbálok eltűnni, minél előbb"

- Nah látod, azt értékelném.. Számolom a napokat! Köszönöm a vacsorát Harry szívem, nagyon finom volt, de elment az étvágyam ettől a disznótól- ezzel felállt, majd felemelt fejjel elsétált az asztaltól, ott hagyva az elképedt Hazzát és engem.

- Én, nagyon, nagyon sajnálom.. Mostanában Kierának rossz napjai vannak, de amúgy sokkal kedvesebb.

   " Ugyan, én vagyok itt a vendég és amúgy is igaza van... Mindent elrontottam és elszúrtam, így mindenképpen szeretnélek itt hagyni titeket, hogy folytathassátok a megszokott életeteket" - kezeim eszeveszett tempóval száguldtak a papíron, ujjaim görcsösen szorították a tollat, ami lassan majd' szét porladt a kezemben. A bongyorka megint próbált tiltakozni, de nem hagytam magam, eltökéltem, hogy elmegyek innét.

  Mivel a bevásárlólista a hűtőn túl hosszúnak bizonyult, beszerzési körútra szántam magam, miután sikerült nagy nehezen rávennem Harryt, hogy elengedjen egyedül. Kicsit ezzel is szerettem volna meghálálni nekik, az eddigi - ugyan nem sok, de nekem sokat érő - segítséget.

   A göndörke viszont meggondolta magát. Csak annyira, hogy ő akart elfuvarozni engem a plázához. Mivel éjnek- évadján nem mehettünk, az időpontot másnapra tettük át. Miután elmosogattam, figyelve a törékeny tányérokra, a szobámul használó szolgáló helyiségbe mentem. Egy kicsit lepihentem, az ágyamra ültem és kezemben szorongattam a nyugtató hatással bíró teát. Lassan kortyoltam a forró löttyöt, majd tevékenységemmel végezve, gyors zuhanyzásra szántam magam. Levetettem magamról a perszóna ruháit, majd beálltam a zuhanyrózsa alá és folyatni kezdtem a kissé meleg vizet. Patakokban folyt végig testemen, lemosva a piszokkal együtt, a sértő tetteket és megjegyzéseket is. Se perc alatt mostam át testem minden szegletét, végül leöblítettem magam, s kiléptem a csúszós kőre.

  Vizes lábamnak és szerencsétlenségemnek köszönhetően kis híján elestem. Azonban egyetlen gátló tényezőként a mosdókagyló és annak pereme szolgált. Fújtatva sétáltam ki az ágyhoz, magam után vizes lábnyomatokat hagyva. A mai nap ruházatomként szolgáló, de leginkább portörlő rongyra emlékeztető göncöt az egyik székre hajtogattam, majd visszahúztam a bokszert és egyszerű pólót. Befeküdtem az ágyba, majd talán még abban a percben el is nyomott az álom.

  Mindenféle álomkép nélkül aludtam végig az éjszakát. Energikusan és kipihenten ébredtem nyolc óra körül, magamtól. Nem kaptam semmiféle ébresztőt, sem Kierától, sem mástól. Talán még túl korán van ahhoz, hogy a kis hercegnő felkeljen. Leosontam a földszintre, vigyázva, nehogy valakit felverjek. Nem találtam senkit, egészen addig, amíg a nappalihoz nem értem. Hallottam a tv tompa zajait, majd meg is láttam Harry-t a kanapén terpeszkedni. Szemei csukva voltak, sejtésem szerint itt érte tegnap az álom, ugyanis ugyanabban a ruhában is volt. Inkább bementem a mosókonyhába, hogy kivigyem a szemetet. Egy " szemét " címkével ellátott zsákban ruhadarabok voltak. Nem volt szívem kidobni, főleg hogy nekem pont egyezett a méretem Kierával. Felvittem " magamhoz", majd az igazi szemetet pedig a járda mellé.

   Kiválasztottam egy barna felsőt és egy farmer sortot. Hozzáillő barna tutyit is találtam a ruhák közt. Nem is értem, miért nem feleltek meg a kisasszonynak ezek a ruhadarabok.. Talán már tavalyi kollekció volt... Dolgom végeztével a fekete zsákot a szekrénybe helyeztem, végül újra lefele vettem az irányt, ezúttal a konyha felé.

   Talán nem lehet olyan nehéz főzni...- gondoltam, miközben a " Reggeli receptek a világ minden tájáról " címmel ellátott könyvecskét lapozgattam. Végül maradtam a palacsintánál. Összekevertem a leírtak alapján a tésztát, majd ki is sütöttem az egész adagot. Megterítettem három személyre, aztán megkerestem a tároló szerű helyiségben a juharszirupot.

- Micsoda finom illatok... Erre jó kelni! - mosolygott az ajtóban Harry. Ijedten kaptam fejem az immár félmeztelen alakjára. Végig néztem kidolgozott, kockás és tetoválásokkal tarkított felsőtestére és a szívem nagyot dobbant, a testem elfogta egy különös borzongásos, ugyanakkor jóleső érzés. Belepirultam, így gyorsan elkaptam róla tekintetem, inkább leültem az egyik tányérhoz.

    Ketten kezdünk neki a palacsinták elfogyasztásához, ugyanis Kiera még aludt. Harry szerint nagyon finomra sikerült és bár nem magamat akarom dicsérni, sokkal jobb lett, mint a boszi ragacsos sárga trutymója. Miután befejeztük, a maradékot a hűtőbe raktam a viperának és elmosogattam. A bongyorka a falnak támaszkodva állt, miközben ténykedésem nézte végig.

- Nagyon jól főzöl és ügyesen is takarítasz... Egy főnyeremény lennél, bárkinek is... Áh...- csapott a fejéhez- Van egy jó barátom, aki házvezetőnőt keres... Beajánlhatnálak neki! Tudod mit, fel is hívom- mosolygott, majd sarkon fordult és a telefonjával a kezében kiviharzott.

   Nem sokkal később, mikor már visszamentem a szobámba és épp a füzetbe írtam- " Harry, a szemétként feltüntetett ruhákat megkaphatnám?"- halk kopogás zökkentett ki a gondosan megformált betűk világából. Mivel még mindig nem tudtam mások tudtára adni a gondolataim, muszáj volt ajtót nyitnom. A bongyorka izgatottan lépte át a küszöböt.

- Beszéltem Patrick- kel, bemutatlak neki és holnap kezdhetsz is! Egy hét próbaidő után, akár már rendesen dolgozhatnál is nála! - újságolta a hírt, amitől én is boldog és vidám lettem. Felmutattam neki a nemrég a papírra firkantott szöveget, mire bólintott és folytatta mondókáját.- Persze, nyugodtan, Kiera- nak úgysem felel meg akármilyen ruha... Amúgy pedig készülj, most indulunk... Hazafele pedig bemehetünk vásárolni is.- húzta meg a vállát, majd kiment, engem egyedül hagyva, hagy készüljek a találkozóra.