10. Gondolat zavarok

Sziasztok drágaságaim :) megint most... :D nah de ilyenkor legalább valamennyire jól tudok írni... már amennyire.. jó inkább abbahagyom a dumát, olvassatok és élvezzétek a maradék nyári szünetet... már amennyire szünetnek lehet nevezni azt az egy hetet...
amúgy a suli előtt még megpróbálok egyet, talán kettőt hozni, de most már tényleg puszi
Beby xx

   Szám elé kaptam a kezem, egyrészt a boldogságtól és meglepettségtől, hogy mégiscsak tudok beszélni, másrészt a szégyentől. A szégyentől, mégpedig a mondatom miatt.

- Én, nem úgy értettem.. Csakis mint barát!- próbáltam kimagyarázni magam. Talán elég átlátszóra sikerült, mert még nem igazán tudtam hazudni. Mert igen, ez hazugság volt, ugyanis azt hiszem valóban többet érzek holmi kis barátságnál. Mindez elkerülhető lett volna, ha nem talál meg vagy nem fogad be.

   A hangom egyenlőre még mélyen, rekedtesen működött, de már ez is épp elég csoda volt. Harry is kikerekedett szemekkel bámult rám, ő sem hitte el, hogy az előbbi megszólalásaim valódiak voltak.

- Te, te, te beszélsz...- nyökögött és legalább öt percébe tellett kimondani, amit akart. - És valóban csak barát vagyok neked?- nézett rám nagy szemekkel és talán szomorúságot is felfedezni véltem a szemeiben. De nem, nem lehetett szomorú miattam vagy akár a szavaim miatt.

- Igen, valóban vagyis inkább, mint egy testvér, egy báty, aki megvéd és támogat- Nah jó, talán mégis megtanultam hazudni pillanatok alatt. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. A hangok egymás után, összekapcsolódva értelmes szöveggé, hagyták el számat. Lassan bólintott egyet, majd felemelkedett az ágyról. Nem voltam benne biztos, hogy jól láttam, de talán egy könny is megcsillant a szemében.

   - Tudod mit,- fordult vissza még az ajtóból és semmi nyoma sem volt a nedvességnek a szemében. Egy kemény tekintetű, erős Harry nézett vissza rám.- Legjobb lesz, ha valóban odaköltözöl... És megszüntetünk bármiféle kapcsolatot... Azt sem tudom ki vagy...- a szavakat úgy köpte oda elém, mint aki elfelejtette, hogy az előbb vallott nekem szerelmet. Bólintottam, majd a fürdőbe léptem, hogy ott is összepakolhassak. A könnyek folyamként zúdultak alá szememből, teljesen eláztatva ezzel az arcomon kívül, a ruhámat is.

   Kézfejemmel próbáltam eltüntetni őket, de gyengének bizonyultam. A hideg padlóra rogytam, felhúztam a térdeim, majd ráhajtva fejem zokogtam. Így ért végül az álom, a fürdőszoba közepén aludtam el.

   Reggel a belső órám keltett, már fél hat fele. Már megint száradt csíkok borították az arcomat, így megint csak zuhannyal kezdtem. Ezután magamra tekertem a törölközőt és magamra kaptam egy lenge ruhát. A hajamat copfba kötöttem, cuccaimat még egyszer átnéztem és lepakoltam a földszintre. Reggelit készítettem, aminek körülbelül negyedét elfogyasztottam. A többit a hűtő felső polcára helyeztem, végül az asztalhoz ültem, hogy megírjam a " búcsúlevelemet ".

" Kedves Kiera és Harry!

Nagyon sokat jelentett nekem, amikor befogadtatok, szinte ismeretlenül. Azt sem tudtátok ki vagyok és honnan jöttem... Igaz Kiera, a kapcsolatunk nem volt felhőtlen, de biztosan nem esett jól egy másik nőt a házadba fogadni. Mindegy is, lényegtelen. Harry nagyon szépen köszönöm, hogy munkát szereztél nekem. Nem akarok sokat írni, legfőképpen azért, mert a busz mindjárt itt hagy és mert biztosan erősködnél, hagy vihessél el, de nem így jobb lesz... 

Végül köszönöm a ruhákat, köszönöm a munkát, köszönöm a szobát és köszönök mindent... Ígérem Kiera, többet nem hallotok rólam!

Üdv: Stacy "

   Miközben írtam a levelet a könnyeim potyogtak. Egy ráhullott a papírra is, de nem volt időm újat írni, ezért úgy hagytam. Felkaptam a két táskából álló holmimat, majd a buszmegállóhoz igyekeztem. Kint esett az eső, de esernyőm természetesen nem volt. A tető alatt sem volt hely, végül bónuszban még egy autó is belement a pocsolyába, éppen előttem. Ezeknek, na meg a szerencsémnek köszönhetően csupa vizesen várakoztam tovább, éppen addig, amíg egy fekete és meglehetősen elegáns kocsi gördült elém. Pár pillanat múlva a sötétített ablak megmozdult, majd végül teljesen eltűnt, belátást engedve a homokszínű bőrülésekre, műszerfalra és az ismerős sofőrre.

   - Hello Stacy, hát te? Pont hozzátok igyekeztem, hogy elhozhassalak... - mosolygott, majd a fejéhez kapott.- Tényleg nem is tudsz beszélni, de feledékeny vagyok... Gyere szállj be, elviszlek- vágott aggodalmas fejet, majd újra kedvessé vált. Szinte időm sem volt a tudtára adni, hogy tegnap mégiscsak megeredt a nyelvem, mert másfél pillanat alatt mellettem termett és a táskákat a csomagtartóba pakolta.

   Bepattantam mellé az ülésre, és a biztonsági övet a helyére pattintottam. Nagyon szégyeltem magam, amiért az eddig tiszta berendezés most miattam válik vizessé és mocskossá. Pat talán észrevehette szorongásom, mert mielőtt a gázra lépett volna, még felém fordulva villantott egy százvattos mosolyt, majd beszédbe kezdett, újra.

- Jajj ne aggód, nem baj...- szinte olvasott a gondolataimban, de még mielőtt folytatta volna a semmi-baj-ne-aggódj rizsát, szólásra nyitottam szám, készen voltam arra, hogy ne csak Harry hallja a hangom.

   - Patrick, - már a megszólításnál kigúvadt szemekkel meredt rám, aminek köszönhetően majdnem elcsaptunk az úton éppen áthaladó macskát.- Tegnap este valahogy mégiscsak sikerült beszélnem- vigyorogtam rá, majd folytattam tovább- És tényleg restellem, hogy ebben a gyönyörű járműben engem kell szállítgatnod, koszosan. - hajtottam le a fejem.

- Ugyan, kérlek- nézett rám mosolyogva, mikor megálltunk a házuk előtt. Eszméletlen, milyen gyorsan értünk ide. Ha a buszra vártam volna, még mindig ácsoroghatnék a szakadó esőben. - Amúgy nagyon örülök, hogy mégiscsak tudsz beszélni... Így minden sokkal egyszerűbb lesz!- ugrott ki, majd pakolászni kezdett hátul. Én sem voltam rest, kikászálódtam az ajtón, végül egy pocsolyába érkezve.

    Legszívesebben káromkodtam volna, de inkább türtőztettem magam és csak egy dühös berregés hagyta el a szám. Kihúztam az immár teljesen elázott vászoncipőt a vízzel teli gödörből és Patrick-hez mentem. Nevetve csóválta a fejét, mikor a lábamra pillantott, majd végül elindult előttem, kinyitotta a kaput és betessékelt maga előtt. 

- Gyere, megmutatom a szobádat!- vette át újra a vezető szerepét. Miután beértünk, az ajtóban lehúztam a cipőm és a szintén elázott zoknimat is.- Ne aggódj, nincs itthon senki... Anya a cégnél, a tesóim iskolában- ismertette velem a családtagok hollétét. Az édesapját nem említette, így nem is akartam tapintatatlanul rákérdezni. Fejemet előre hajtottam, így jelezve, megértettem amit mondott. 

   A továbbiakban megmutatta a helyiséget, amiben a közeljövőben lakni fogok. A szoba egyszerűen volt berendezve, de így is ízléses volt. A fehér falakat a sötétbarna bútorok dobták fel, így igazi otthonos kis kuckó kerekedett ki belőle. A cuccaimat letette az ágy mellé, majd magamra hagyott. Nem sokkal később egy listával a kezében kéretőzött be újra. Nekem nyújtotta, majd bejelentette, hogy neki be kell mennie segíteni az édesanyjának.
- Rendben, én addig ezeket megcsinálom!- lobogtattam meg a szeme előtt az előbb tőle kapott papírt és a szekrényekbe kezdtem el pakolni a ruhákat. Nem sokkal később hallottam, ahogy becsukódik a bejárati ajtó, amint a kutya ugat és a kocsi berregését is. Az egyik ajtót kinyitva rátaláltam a saját fürdőmre, így használatba is vettem. Elképesztő, hogy itt még az alkalmazottnak is saját fürdőszobája van...
  Miközben a konyha felé vettem az irányt- mivel a főzés is rajta volt a kicsiny listán és az éhség is mardosott már megint- azon elmélkedtem, hogy hová is kerültem tulajdonképp... Annyit tudtam, hogy négy testvér van, de az apjukról semmit... Na meg azt is, hogy dúskálnak a pénzben... Elképzelhető, hogy az apja börtönben van, a pénz lopott?? Komolyan valami baj ütött a fejedbe Stacy- figyelmeztetett újra a hangocska. Valóban, igaza volt. A gondolataim teljesen kuszák voltak, ha nem éppen Harry Styles körül forogtak, akkor valami hülyeségen elmélkedtek.
  Tényleg, Harry! Vajon elolvasta a legfőképpen neki hagyott levelet? Vajon az érzelmek átmentek és talán meg is könnyezte? Te egyre hülyébb leszel- szólt újra.
- Te pedig lassan önálló életre kezdesz- ordítottam neki vissza. Elég félő, hogy hangosan, mivel a hátam mögül valaki sóhajtását hallottam. Megpördültem a tengelyem körül és újra azt a fiatal fiút láttam karba font kezekkel magam előtt.
- Most már tudsz beszélni vagy csak magadban gyakorlod?- röhögött szemtelenül.
- Te pedig tudsz kedves is lenni vagy csak ilyen bunkó?- vágtam vissza, majd újra a lábosban fortyogó szószhoz fordultam.

~ Harry szemszöge ~

   Az éjszakámat egyedül töltöttem, mert a barátnőm, akit hangsúlyoznám, nagyon-nagyon imádok, még mindig távol volt. Sokáig forgolódtam éberen az ágyban, egyre csak a szomszéd szobában tartózkodó Stacyre gondolva. A fejemben a gondolatokkal együtt, az érzelmek is kavarogtak. Szerettem Kierát, kötődtem hozzá, talán a közös ház miatt is, de a nemrég megismert lány is eléggé közel került a szívemhez. Sőt, mi több azt hiszem meg is tetszett. Végre összeszedve magam tegnap be is vallottam neki az iránta érzett vonzalmamat, amit naivan úgy éreztem viszonoz is, de nem, ő csak barátként, bátyaként gondol rám. Ez elkeserítő és szomorú, ezért inkább én is visszavontam volna a szavaim, de ezt mivel nem tehettem meg, csak elküldtem.

   Azért is viseltem ilyen nehezen és rosszul a visszautasítást, mert ez korábban még nem történt meg velem. Egy csettintésre lányok százai sorakoztak előttem, csak azért hogy boldoggá tegyenek, akár egy éjszakára is. Most a legtöbben azt mondanák, - maguknak is hazudva -, hogy sosem használták ki a magukat felajánló csajokat, de nekem az igazat megvallva, nem is egy ilyen barátnőm volt. Főleg mióta híresek lettünk, a " járások " közül a legtöbb marketing fogás volt... Ez más volt viszont Kieránál... Először... 

   Amikor megláttam, máris tudtam, hogy nekem ő kell, első látásra beleszerettem. Aztán az idővel a szerelem átváltott szeretetté és tiszteletté, már nem lángolt annyira, mint addig. Ő még szeretett, most is, így nem szakíthattam vele. Ezzel nem is volt probléma, jó volt nekem így, de aztán jött Sissy,- akinek a becenevét én adtam magamban, mert így még édesebb- aki felborította az általam létrehozott egyensúlyt. Nála is éreztem, ugyanazt mint Kieránál, de valahogy ez nála erősebb és jobb....

   Kiszálltam az ágyból és első utam révén a fürdőbe mentem, felfrissíteni magam. Felvettem egy fekete bokszert, a térdig érő fehér gatyámat, de a pólóval már nem vesződtem. Jó volt nekem így is, Stacy előtt meg nincs kedvem takargatni magam....

Amint lassan haladtam lefele a lépcsőn egy hangos ajtócsapódást hallottam. Gyorsabban szedtem lábaim, és az ablakhoz siettem. A lehető legrosszabb látvány fogadott: Sissy vitte a táskáit. A szívem utána küldött volna, de a lelkem marasztalt, a hasam pedig az illatok felé, a konyhába küldött. Végül a szívem sanyargatva a pocakom küldetését hajtottam végre.

   Miközben a reggelit eszegettem,- amit a hűtőben találtam- észrevettem egy borítékot, benne egy levéllel. Az asztalt díszítő vázának volt hozzá döntve. Egy nagy adag omlettet tömve számba nyitottam ki, majd futtattam végig szemeim a sorokon. Nagyot nyelve leküldtem az ételt, végül eltoltam a tányért, mert görcsbe szoruló gyomrom miatt elment az étvágyam. Elolvastam még megszámlálhatatlanul sokszor, de már a másodiknál nem bírtam.... Zokogva ültem a konyhában, egészen addig, amíg nem nyílt a bejárati ajtó, és nem lépett be rajta Kiera...