11. Szabad este

Hellóka aranybogaraim :) nagyon szépen köszönök mindent, amit eddig tettetek: a díjakat, a komikat, az oldalmegjelenítéseket. Viszont szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebb a megtekintés egy-egy rész esetében. Ha mostanában nem tetszik valami, írjátok meg nyugodtan.

Végül pedig egy remélem jó hírrel búcsúzom- még mindenképpen lesz egy rész suli előtt!! Azután pedig már csak szombatonként valószínű, na de ez már a jövő zenéje... Imádlak titeket

Beby xx

   Pontosan kettő csodálatos, ugyanakkor szörnyű hét telt el. Csodálatos, mert végre neki álltam az igazi munkámnak, ugyanis belefogtam a keresésbe. Rengeteg helyen jártam, rengeteg embert láttam. Egyiknél sem éreztem semmit, így még eléggé az út elején tartottam. Szörnyűek azért voltak, mert hiányzott Harry. Mindennél jobban. Elgyengüléskor volt, hogy a buszmegállónál köröztem, de végül mindig sikerült beparancsolnom magam a házba.

   Ezeken az apró hibákon kívül jól éreztem magam. Patrick nagyon kedves volt és bármit kértem, mindenben segített. A testvérei is jól fogadták a takarító-dada-házvezetőnőt, kivéve persze Timet. Az a gyerek ontotta magából a negatív gondolatokat. Nem csak én nem jöttem be neki, a többiekkel is lekezelően beszélt, bánt. Az édesanyját sokszor késztette sírásra. Ilyenkor Pat próbálta fegyelmezni, beküldte a szobájába, egyik alkalommal egy piros folttal is gazdagodott jobb arcán az ő keze által.

   - Stacy, ne haragudj, nem akarlak zavarni, csak már nagyon éhes vagyok... Mikor lesz kész a vacsi?- jött mellém Pat, majd a konyhaszekrényhez támaszkodott. A család többi tagja nyaralni ment, kihasználva a kora tavaszi frissességet. Csak ő és én maradtunk a házban.

- Hamarosan- mosolyogtam rá, mire magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre.

   Na igen, történt egy s más az itt töltött napjaim alatt. Bevallotta, hogy eléggé tetszem neki. Én sem vagyok közömbös iránta, bár az érzéseim korántsem olyan erősek és olyan vadak, mint Harry-nél. Nem kéne hozzá hasonlítgatnom, de elvégre a Földön az első férfi ő volt, akit megpillantottam és aki teljesen elvarázsolt. Említésére könny szökött a szemembe és ki is cseppent az egyik.

- Mi a baj?- nézett rám aggodalmasan. Megráztam a fejem, majd kezeit levettem a derekamról és tovább kevergettem a szószt.

    Miután felszolgáltam az összes étket, Pat-tel szemben foglaltam helyet. Szedtem egy kis tésztát, majd borítottam rá a sajtos szószból is. Megvártam, amíg a vacsora-társam is elkészül, aztán jó étvágyat kívánva kezdtem a falatozásba.

- Ez igazán finom lett!- dicsérgetett mosolyogva, majd egy jó adagot a szájába tömött. Az én szám nevetésre fakadt, mikor próbálta legyőzni a nagy falatot.

- Kinevetsz, igen?!- hajolt egyre közelebb, mikor lenyelte, de én elhúzódtam tőle és felálltam.

   Ezek alapján észrevehető, hogy az első csók még mindig nem történt meg. Egyenlőre nem nevezem a barátomnak sem, csupán kicsit több van köztünk holmi főnök-beosztott kapcsolatnál. Nekem ez most pont elég, amúgy sem lenne időm vele foglalkozni.

   A nap legnagyobb részében mosok, vasalok, pakolok, törölgetek, főzök, mosogatok, bevásárolni járok. Van olyan, hogy a kisebb gyerekekre is én vigyázom és olyan is, mikor én segítek nekik a házijuk elkészítésében. A fenti kollégáim valószínű igen jó munkát végezhettek, ugyanis a testem több, mint okos volt, tudott minden számomra vagy a srácok számára fontos és kelhető információt.

   A konyhába mentem és a hűtőből elővettem, a direkt erre az alkalomra és ehhez a vacsorához választott üveg bort. Felágaskodtam, majd levettem két poharat és kivittem az üveggel együtt. Az asztalra helyeztem mindent, majd a bontóval ki is nyitottam és a pohárba csorgattam a sötét színű nedűt.

- Nahát, ez a kedvenc borocskám- vigyorgott rám.

- Éppen azért vettem ilyet- viszonoztam a jó kedvét, majd visszaültem a helyemre és koccintottunk. Először csak egy kortyot ittam, majd még egyet és még egyet.

   Végül az este elég jól sikerült, kissé becsiccsentett és persze jóllakott állapotban ültünk le a tv elé. Én választottam a két falnyit elfoglaló dvd-s polcról, majd behelyeztem a lejátszóba. Egy romantikus vígjátékot választottam, amin persze szét fogjuk röhögni magunkat. Ez kellett nekem, a jó kedv. Ha nem a Styles házban, akkor majd a Wood házban.

   Kipattogtattam a kukoricát, majd behúzva a függönyöket mozi hangulatot varázsoltam. Elfoglaltam a helyem az egyik fotelben, szemeimet pedig a képernyőre szegeztem. Pat a kezébe adott popcorn-al a kanapén dőlt el, de miután eljutott a tudatáig, hogy nem fogok mellé ülni, felállt és nem éppen biztos járással közeledett felém, végül az enyém melletti babzsákba huppant bele.

  Kezei nem mindig a sós nasit fogdosták, hanem néha az én combomra is átvándoroltak. Ilyenkor aprót suhintottam felé, majd újra a filmre koncentráltam, ami vele ellentétben engem érdekelt. A nagy filmnézésből egy csörömpölés szerű hang zökkentett ki, amikor is Pat letette a kifogyott tálat, majd visszahuppant eddigi helyére. Fejemet újra a fél falat kitöltő képernyő fele fordítottam, de erős és biztos ritmust diktáló ujjakat éreztem a lábamon, amik egyre haladtak felfele. Hirtelen kezemet köréjük fontam és visszatettem gazdájuk ölébe.

   Ezt a mozdulatsort még eljátszottuk egy párszor és Patrick még mindig nem értette meg, hogy nem igazán szeretnék ilyet játszani.

- Engem érdekel!- mondtam neki komolyan, mire felállt és elém lépett, eltakarva az éppen izgalmas percnél járó filmet.

- Ezt holnap is megnézheted- vigyorgott, majd kezeimet megfogva magához rántott. Pár pillanat múlva már a karjaiban tartott. Ölelésében éreztem fűszeres illatát, ami bekúszott a szaglójáratomba. Harry-é sokkal jobban esett, de nem hasonlíthattam már megint hozzá. A legnagyobb ellentét mégis talán az, hogy Patrick elérhető, Harold pedig közel nincs ehhez a kategóriához.

   Fejemen aprót ráztam, majd újra visszahoztam magam a valóságba. Pat hátrébb húzódott, így látni véltem az arca minden rezdülését. Szemein látni lehetett, hogy nincs annyira magánál, de akkor is szeretet és jóság tükröződött belőle. Újra leült a fotelbe és derekamnál fogva az ölébe ültetett.

- Nah ugye, így kényelmesebb nézni?- duruzsolt a fülembe, mikor én a fejem a mellkasára hajtottam. Hallani véltem szíve dobogását, ami egyenletesen és nyugodtan hangzott. Ujjaimat felfuttattam a hasán keresztül az arcom mellé és köröket írtam le vele, majd le-fel húzogattam.

   A filmből végül a feléről lemaradtam, mert Pat mégiscsak jobban lefoglalt, mint a hisztiző lányok. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy már a készítők nevei pörögnek a fekete alapon fehérrel, mialatt a főcímzene szólt.

- Már vége is?- ültem fel hirtelen, hangomból sütött a feleszmélés, miközben azt-sem-tudom-mi-történt fejet vágtam mellé.

- Öhm...- bólogatott mellé, majd kezével felkapcsolta a mellette halvány pislogással égő kislámpát és lenyomta a távirányító piros gombját.

   Ujjait az állam alá illesztett és felemelte, hogy szemem az övé egyenesébe került. Miután tekintetem eléggé kielemezte, lejjebb csúsztatta és a szám vonalát követte végig. A távolság egyre csökkent köztünk, már csak milliméterek választották el ajkainkat, amikor megcsörrent a telefon.

- Mindig a legrosszabbkor....- morgott, mikor felállt, engem pedig újra derekamnál fogva állított fel. Kihalászta a zsebében rezgő mobilt, majd benyomta a zöld gombot és a füléhez helyezte a készüléket.- Szia anya, jól érzitek magatokat?- Nagy hallgatás után arca komorrá és feszültté vált.- Úristen... Azonnal megyünk!

   Miután kinyomta, felém fordult és csak megölelt. A vállamat lassan eláztatták a szeméből szivárgó könnyek. Nem értettem mi a baja, ezért elhúzódtam tőle és ködös tekintetét vizslattam. Bármit is mondhattak neki, teljesen kijózanította.

- Daniel eltűnt...- válaszolt a még fel nem tett kérdésemre hüppögve, majd újra a vállamra borult.