2013. augusztus 30., péntek

12. " Igen, akarok, mégpedig téged..."

Hello :) először is szólok, most sokat fogok rizsázni, sok fontos dolgot szeretnék elmondani... kezdjük is a legfontosabbal: Sec.W. szeretnék veled megismerkedni :) nagyon jól esnek a kommentjeid és mivel még nem nagyon voltak ilyen emberkék akiknek állítólag tetszik is, amit írok, így fel szeretném veled venni face-en a kapcsolatot :) ha neked nem gond, akkor Riba Beatrix vagyok :) persze a többiek is- ha vannak- bejelölhetnek :) nah jó sietek... megkaptam a 3. Díjam, ami hihetetlen, de még nem volt időm kirakni :/ sietek :) jah és a következő... valószínű, hogy a következő rész vagy jövő szombaton, vagy pénteken fog érkezni :/ nagyon sajnálom, de rengeteget kell majd tanulnom.. és végül: picit kárpótlásul és nyárzárónak egy számomra kicsit hosszabb részt hoztam, remélem nem baj :) pusszancs 
Beby xx


~ Harry szemszöge ~

   Természetesen az eltelt hetek alatt sokszor, sőt mindig eszembe jutott Stacy... Nem bírtam, még a mai napig sem elfeledni... Minden álmomban, sőt a látomásaimban, gondolataimban is benne volt. Mintha megszállt volna. Leírhatatlanul jó érzés kerített hatalmába, mikor rágondoltam, láttam magam előtt és éreztem illatát. Ugyanakkor megbolondított ez az egész.
   El kellett volna fogadnom, hogy aznap ő úgy döntött nem akar velem találkozni, beszélni. Abban a levélben megígérte Kierá-nak hogy nem fogjuk többé látni és ezt valóban be is tartotta. Régebben reménykedtem benne, hogy egyszer csak megjelenik, de ez a remény már kezdett szétfoszlani...
   A levélről konkrétan nem is tudott, meg akartam magamnak tartani a kézírását, a gondolatait. Tudom, ez betegesen hallatszik, igazából engem is megrémiszt néha... Aznap este emlékszem a könnyimet letöröltem, minden folytatódott, ugyanúgy, Sissy nélkül...
   Azonban ez az élet mégsem tetszett annyira, mint mikor még ő is itt volt. Nem azért, mert akkora rend volt, most pedig minden poros és piszkos, hanem mert ő teljesem önmagát adta, nem játszott. Nem színészkedett, mint Kiera.
   Hát igen, Kiera... Pontosan tegnap vetettem véget a kapcsolatomnak vele. Nem csak Stacy miatt, hanem egyébként sem volt már az, ami régen. Régen lángoltak, tomboltak, most pedig alig pislákoltak valamicskét a kettőnk közti érzések. Bezzeg Sissy-re ha most gondolok, akkor is leírhatatlan... Teljesen az ujja köré csavart, pedig aztán tényleg semmit sem tett... Maga a kisugárzása és az egyszerűsége fogott meg! Nah meg azok a szemek...
   Felpattantam az asztal mellől, mire a fiúk csak néztek. Most is, ahogy újabban a közös házunkban tanyáztam. Niall nagy kék szemeivel ijedten meredt rám. Talán megrémisztette őket a hirtelen reakcióm...
- Hova indulsz?- kiabált utánam, amikor az ajtó fele vettem az irányt.
- Ahova már régen húz a szívem- kiáltottam vissza mosolyogva, majd a kocsikulcsot ujjaim közé kaptam.

~ Stacy szemszöge ~

   Az immár csodálatos és boldog életem újra felborult... A barátom, helyesebben a munkaadóm öccse eltűnt. Timet állítólag még vacsora előtt látták, amint egyedül eredt sétálni a tengerpartra. Azóta többször is hívták, de a mobilja kikapcsolt állapotban van. Mrs. Wood nagyon aggódik a fiáért, ami természetesen érthető. Már a rendőröket is értesítették, de még mindig, pontosan 3 órája nem találják.
   - Úristen!- kaptam szám elé a kezem, mikor a történet végére ért. Abban a pillanatban pattant fel, amint kiejtettem a szavakat. Ujjaimat a kezére fontam, ezzel megállítva, nehogy kirohanjon a lakásból.
- Engedj el, mennem kell!
- Nem, nem engedlek! Repülőjegyet úgysem kaphatsz most, annak meg nincs értelme, hogy reptéren várakozz! Kérlek maradj itt és nyugodj meg, alszunk egy jót és holnap majd meglátjuk mi lesz!- álltam fel én is, majd megöleltem.
   Forró fürdőt készítettem neki, mindenféle nyugtató- illatosított habokkal és kencékkel, majd a szobámba siettem. Én is levetettem magamról a ruháimat és a zuhany alá álltam. Testemet a vízesésként fejemre zúduló H2O cseppek megnyugtatták, nekik köszönhetően egy pillanatra elfelejtettem a szörnyűséget. Igaz, hogy azzal a gyerekkel nem beszéltem túl sokat,- akkor is leginkább lekezelő stílusban szólt hozzám,- de nem kívántam neki rosszat. Ha pedig végleg eltűnt volna, azzal Patrick-ből is leválasztott volna egy darabot, ami ugyancsak senkinek nem lett volna jó.
   A tusfürdőt már a tenyeremben felhabosítottam és úgy kentem szét magamon. Ennek köszönhetően az egész testem málna illatú lett. A mosakodás végeztével elzártam a vizet és kiléptem a függöny mögül, egyenlőre még csukott szemmel. A törölközőmet tapogatózva kaptam kezeim közé, majd az arcomhoz emeltem és kitöröltem belőle a nedvességet, végül mindenemet szárazzá varázsolva tekertem magamra a textilt. Kisasszéztam a szobámba, majd magamra kaptam a halóingem.
   Óh, igen... Amióta itt lakom, teljesen felszereltek engem a cipőtől kezdve a ruhán keresztül a telefonig. Mondanom sem kell, mindent a fizetésemen kívül. Bármelyik holmit is nézem, az mindegyik a legjobb márkából való. Rengeteg áldozatot hoztak értem,-nem csak pénzügyileg- amit sohasem fogok tudni visszaadni. Már maga az kedves volt, hogy befogadtak és nem kérdeztek rólam semmit...
   - Stacy!- hallottam a nevem, fentről, Pat szobájából. Hangja tisztán csengett, ami igazolta az elméletemet, miszerint a hír kijózanította.
Elfelejtkezve arról, hogy mi van rajtam, szaladtam fel a hívásra, egyenesen be, a hálószobába. A szava is elakadt pár pillanatra, de végül visszatalált a szónok énje.
- Csak.. Gondoltam, még beszélgethetnénk... És ha gondolod esetleg itt is aludhatnál.- vállam megrántottam, majd bólintottam. Elvégre mi bajom lesz, ha éppen ebben az ágyban fogom álomra hajtani a fejem.- Amúgy pedig gyönyörű vagy.- hívogatott kezével.
   Leültem a matrac szélére, ő pedig átfogta a derekam. Először rám pillantott, végül fejét az ölembe helyezte. Egy darabig így maradtunk, élveztük egymás hangtalanságát, egymás érintését.
- Nem akarom elrontani a pillanatot, inkább ezekkel a szavakkal szeretném még jobban megkoronázni: Stacy, nagyon szeretlek!- hirtelen nem tudtam levegőt venni, annyira meglepődtem. Csak bámultam rá, gondolom elég értelmes fejjel...
- Természetesen én is, mint barátot, mint főnököt!- próbáltam a témát elterelni, a hülyét játszani, pedig nagyon is tudtam, hogy a szerelemről beszél. Arról a szerelemről, amit én nem éreztem iránta.
   Megcsóválta a fejét, majd megint pár milliméterre voltunk egymástól. Most nem csörgött a telefon, így menthetetlen volt a helyzet. Nem volt tolakodó, csupán egy pici csóknak alig nevezhető, puszit lehelt a számra. Mikor elhajolt pilláimat lesütöttem, arcomat a pír színezte vörösre. Felálltam és már éppen indultam volna kifele, amikor megragadta a karom, természetesen nem erősen. Ugyanolyan lágy volt, ahogy eddig mindenben.
   - Akkor nem alszol itt?- válaszom nélkül csúszott beljebb és megveregette az üresen maradt helyet. Szó nélkül feküdtem be mellé, mire átkarolt és magunkra húzta a takarót. Már lehunytam a szemeimet, az alvásra készülvén, de az ő nyelve még mindig pörgött.
- Kérlek mesélj nekem! Mesélj a gyerekkorodról, vagy az előző életedről, arról ami azelőtt volt, hogy ideköltöztél! Mesélj a testvéreidről, a szüleidről, a családodról! Mesélj az iskoládról, a barátaidról!- fejemmel egy aprót jeleztem, hogy nem kívánok beszélni a múltról. Ennyit arról, hogy szó nélkül hagyják ...
   Ő talán úgy gondolhatta, hogy valami rossz emlék kísért, de az igazság az volt, hogy ennek a bábúnak, amiben lakozom, nem volt múltja... Ezt még sem mondhattam neki, így kerültem a témát.
- Fáradt vagyok, aludjunk inkább, majd máskor!- suttogtam, de amint a mondat végére értem, el is ragadott az álom.
   A reggelem kellemesen kezdődött, ugyanis az éjszaka csodálatos dolgokat fantáziáltam. Harry-vel összejöttünk, nem volt sem Kiera, sem Pat. Egyszerű és meseszép volt minden... Kár, hogy igazából semmi ilyesmi nem történt... 
   Álmosan nyitottam ki a szemem, majd vigyázva Patrickre, szálltam le az ágyról. Meztelen talpaim csak úgy csattogtak a kövön, amint átszeltem a szobát. A sajátomba tartottam, hogy felfrissíthessem magam. Lezuhanyoztam, megfésültem a hajam helyetti szénaboglyát, lófarokba kötöttem, majd magamra húztam egy pink gatyát egy krémszínű felsővel. 
   Végül a konyhába vettem az irányt, mert kedveskedni akartam az ágyba reggelivel Pat-nek. Minden szükséges dolgot összedobtam a tökéletes meglepetéshez, majd a tálcával felegyensúlyoztam a lépcsőn. Még mindig aludt, így az ételt a földre tettem egy pillanatra, én pedig keltegetni próbáltam. Az egyetlen hatásos módszer, a szájra puszi volt, amit mosolyogva fogadott.
    - A legszebb reggelem eddig a földkerekségen...- suttogott két falat között. Én is bemásztam mellé újra, onnan fogadtam a finom falatokat.- Amúgy nagyon csinos vagy szívem...
- Kérlek ne dicsérgess, a bókjaidtól zavarba jövök- magyaráztam meg a pirosodásom okát. Lassan egy almához vagy egy paradicsomhoz is hasonlíthattam volna magam.
- Ez csak az igazság!- érvelt, majd miután befejezte, ő is elvonult. Addig hasznossá téve magam, kezdtem bele a mosogatásba, az ágy megágyazásába.
   Patrick első dolga aztán a repülőjegy beszerzése volt, amivel a szülei után fog repülni, megkeresni Timet. Felajánlotta, hogy menjek vele nyugodtan, de én inkább maradtam itthon. Indulása előtt még összepakoltam a ruháit a világoskék-szürke bőröndbe, majd búcsúzóul újra egy puszit kapott ajkaira és egy ölelést. Tudom, hogy ez is még elég messze volt a csóktól, de számunkra óriási előrelépés.
   Mivel a ház már ragyogott, nem volt mit csinálnom. Sokáig gondolkoztam, de inkább beraktam a tegnap esti filmet, úgyis lemaradtam a lényegről. Éppen a legjobb résznél tartott, mikor valaki csengetett. Megállítottam, majd még az éppen szóló dalt dúdolva mentem ajtót nyitni. Legnagyobb meglepetésemre Tim állt az ajtóban. Az ellenszenv ellenére azonnal magamhoz húztam.
   - Úristen.. Te mit keresel itt? Már mindenki halálra aggódta magát miattad, te pedig egyszerűen csak megjelensz itt! Hogy kerültél egyáltalán ide?!- pirítottam le rögtön, miközben beengedtem és becsuktam utána az ajtót.
- Miért szerinted, hogy lehet hazajutni? Repülővel- emelte égnek a szemeit. Megint hozta a megszokott formáját.
- De hogy-hogy felengedtek a gépre vagy egyáltalán hogy jutott eszedbe szó nélkül ide jönni...
   - Nem volt kedvem ott maradni, velük! Jah és amúgy nagyon vigyázz Pat-tel! Egyáltalán nem az az ember, akinek gondolod! Ő egy....- és ebben a pillanatban a mondata további részét elnyomta a csengő visítása.
- Hát ezt nem hiszem el... Kinyitom, elküldöm, utána ezt még befejezed, de most hívd fel a többieket!- szegeztem neki a mutatóujjam, majd újra az előbbi utamra indultam.
   Unottan nyitottam ki újra, lehajtott fejjel álltam és úgy mormoltam a szövegemet, amit az elmúlt hétben már megtanultam- Jó napot, a Wood család jelenleg nem tartózkodik itthon, ha akar valamit, én átad....- amikor felnéztem, nem tudtam befejezni a szövegem, mert Ő állt ott.
    Fehér póló volt rajta, ami láttatni engedte némely tetoválását. Őrjítően sexy volt, az egész gyerek. Főleg az a mosoly és a göndör tincsek... Teljesen lefagytam, a gondolataim összekeveredtek, a szívem erősen dobogott, a lábam és a kezem remegett, egy szóval két másodperc alatt tudta befolyásolni a józanságom.
- Igen, akarok, mégpedig téged... Nem bírom tovább!- mire a szavak eljutottak a tudatomig és mire ellenkezhettem volna, a karjaiba ragadott és magához vont, majd megcsókolt...

2 megjegyzés:

  1. Juj meg most bejelollek.:) Egyebkent nem csak allitolag tetszik nekem tenyleg tetszik :) Oszinten: aaa varni kell jovo hetig Aa :(
    Egyebkent ez nagyon tetszett foleg a vege... hogy mereszelted IGY abbahagyni?xdxd Varom mar nagyon a kovetkezot!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki <3 sietek vele, talán.. Kiemelném talán, már pénteken lesz, de előbb nem valószínű, hacsak nem kapunk még házit, akkor hétfőn kaptok egyet :)
      Puszi: Beby xx

      Törlés