9. " Szeretlek, érted?! "

Sziasztok, igaz nemrég, pontosabban tegnap hoztam részt, de nem tudtam a képzeletemnek parancsolni! :D és igen, megint most, egykor jött el az idő, amikor írni tudok :D amúgy már hihetetlen, hogy ez a 9. rész :) és természetesen az is, hogy van még egy rendszeres olvasó :) köszöntelek itt, remélem tetszeni fognak a részek :) puszilok mindenkit és jó éjt olvasóim 
Beby xx 

   Felébredésem pillanatában elmondhatatlanul éreztem magam... Igaz az ágyban, mégis szörnyen festve feküdhettem. Testem még mindig a törölközőbe voltam csavarva, hajam még mindig vizesen tapadt a fejbőrömhöz. Rosszul éreztem magam, amit az arcomra száradt könnycseppek is igazoltak. Amint eszembe jutottak a tegnap este történései, gyomrom összeszorult... Amint a göndör, zölden szikrázó tekintetű fiúra gondoltam, tekintetem újra homályossá vált. El sem bírtam képzelni, hogy szerethettem bele, amikor jóformán még nem is ismerem. Főleg, hogy barátnője van és én ezelőtt még csak ezt az érzést sem ismertem... Most meg tessék, teljesen megbolondított és a gondolataimat is megfertőzte egy hímnemű.

   Kiszálltam az átmelegített és puha takaró alól, majd a zuhany alá álltam és újrakezdtem a tegnap esti eléggé elszúrt tevékenységet. Erősen dörzsöltem testem, majd masszíroztam a fejemet, annak érdekében, hátha sikerül kikergetni Harryt a fejemből. Nem szabadott szeretnem, legfőképpen a küldetés miatt, de Kiera miatt sem.

   Miután testem egésze átvette a kókuszos illatot, elzártam a melegen csordogáló vizet és kiléptem az immár nedvessé vált padlóra. Másik törölközőt vettem ki a kis szekrényből és azzal töröltem szárazra a testem, a hajammal egyetemben. Kerestem fehérneműt, majd egy egyszerű pólót és nadrágot mára, végül magamra kaptam őket. Megfésültem a loboncom, végül megmostam a fogam. Az ezekhez szükséges eszközöket is tegnap vette nekem Harold. Na tessék már megint hozzá fűzöm, bármelyik gondolatomról is essék szó.

   Lerobogtam a lépcsőn, de az egész ház üresen állt. A konyhában találtam müzlit az asztalon kikészítve és tejet is. Kiöntöttem egy jó adagot mindegyikből, majd falatozásba kezdtem. Az étkezés végeztével, a tányérommal a mosogatóhoz léptem, kiöblítettem, eltöröltem, végül visszahelyeztem a többi közé. Abban a pillanatban vettem észre a cetlit, amire sietősen firkantott rá valaki pár mondatot, később mint kiderült, Hazza. " Mikor elmentünk, még édesdeden aludtál és nem volt szívem felkelteni. Pat 3-ra vár, a sarokról induló busz éppen előttük áll meg. A tv mellett találsz buszjegyet, használd nyugodtan, de mielőtt elmész zárd be az ajtót. A kulcsokat vidd magaddal, majd hazafele bemegyek érted. Harry " 

  Örömmel szorítottam magamhoz az immár összegyűrt papírfecnit. Boldogságot éreztem, amiért nekem írt egy üzenetet. Na meg nemsokkal később szánalmat is, amiért ilyennek örülök... Na de abban a percben eszembe jutott a tegnapi, amikor csak pár milliméter választott el a csóktól... Ajkaimhoz érintettem az ujjaim, az emlék hatására, majd végül megráztam a fejem, annak érdekében, hogy kiűzzem belőle a bongyorkát.

  Sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint rajta agyalni- szólt a belső hangocska, aki egyre többet zaklatott. Sajnos igaza volt, így inkább az órára pillantottam, ami az előttem álló falon függeszkedett. Az óramutató egyre sebesebben közeledett a déli tizenkét óra fele, ami annyit jelentett, 3 órám van a találka előtt.

  A maradék időben sem unatkoztam: felsepertem, felmostam, letörölgettem a porlepte bútorokat, kimostam a szennyessé titulált ruhákat- gondosan szétválasztva a színeket, félve a kígyó haragjától - és végül főztem is, a szakácskönyvből ötletet nyerve. 2 után egy picivel fáradtan rogytam le a fotelbe majd kissé lehunytam a szemhéjam. Ebből végül csak egy kis elszundikálás és Harry- ről fantáziálás lett. Belső órám épp időben riasztott fel, hogy elérjem a tömegközlekedési eszközt.

  A kulcsot kétszer fordítottam el a zárban, majd az éppen a megállóban tartózkodó járműhöz futottam és ugrottam fel rá. A jegykezelő gépbe dugtam a jegyem, ami egy szabályos környi papírt szaggatott ki belőle, majd leültem az egyik ülésre. Az ablakon kibámulva és a lábammal a padlózaton dobolva ütöttem el az időt, amíg a busz általam ismerős környékre nem tévedt.

   Harrynek igaza volt, valójában a Wood- rezidencia előtt álltunk meg. Ott hipp-hopp leugrottam róla, majd megvártam amíg odébbáll. Mikor körbenéztem, átsiettem az üresnek és biztonságosnak tűnő úton, végül a csengőre helyeztem a tenyerem. Nem sokkal később a múltkorihoz hasonló csippanást hallottam, ezután nemsoká a kapu magától elhúzódott.

  Kissé félve, lehajtott fejjel sétáltam, egyre közelebb érve az ajtóhoz, ami ugyancsak szempillantás alatt nyílt ki. Egy még ismeretlen tizenéves fiú állt előttem, akinek nagy és természetellenesen kék szemei világítottak a szemgödreiben. Bólintással üdvözöltem, mire száját szólásra nyitotta.

- Pat megjött a néma takarító csajod!- féloldalasan a fordult hátra, majd abból az irányból lépések zaja hallatszódott.

- Nem a csajom és bánj vele kedvesen! Oh szia Stacy, ő itt az öcsém Daniel! - először leszidóan és megnevelően ejtette ki a szavait, majd mikor felém fordult, egyszeriben átváltozott és kedvesen beszélt.

   Kezemmel intettem, majd mosolyogva figyeltem, ahogy kiosztja a feladatokat. Mindent szívesen csináltam. Megint csak mostam, törölgettem, mosogattam és egyéb feladatokat végeztem el, amíg csak nem csengettek. A falon függő képernyőre pillantottam, amire a kinti kamera képe vetült. Ahogy megláttam a kis tv- n a kapu előtt topogó személyt, a szívem erősen dübörgött a torkomban. Nagyot nyeltem, majd magamat kényszerítve, elfordultam, nehogy eláruljam a bennem kavargó érzelmeket.

   Inkább visszatértem a még mindig nagy halomban rám váró vasalatlan ruhákra. Megragadtam a vasalót és tovább folytattam a munkámat. Egészen addig, amíg Hazza hangját meg nem hallottam, ugyanis akkor majdnem elégettem a forró eszközhöz vészesen közel álló hasamat.

- Hello, nah hogy dolgozott? Eddig megvagytok vele elégedve?- mély hangja még a köztünk levő 2 falon is áthatolt és a fülembe kúszott, mosolygásra késztetve.

- Nagyon ügyes és szorgos... Ugye nem akarod most elvinni?- hallottam meg Patrick kétségbeesett szavait, miközben vendégét a nappaliba vezette. Én is letettem a kezem ügyéből mindent, elpakoltam magam után, majd hozzájuk mentem.

  A foteljében terpeszkedő Pat mellé álltam, magam előtt összefont ujjakkal, mosolyogva. Pillantásomat a szőnyegről lassan Harry-re emeltem, akinek ugyancsak mosolyra szaladt a szája. Talán ő is örült nekem egy picurit, bár lehet hogy a képzeletem játszadozott velem.

- De igen Pat, kellene a lakáskulcs...- vigyorgott még mindig. Igaz, hogy a leendő munkaadómhoz beszélt, de tekintetével még mindig engem ajándékozott meg. Szemeit az enyémbe fúrta, nem tudtam másfele nézni, bárhogyan is akartam.

  - Ne aggódj, ilyen problémád hamarosan nem lesz, mert nagyon tetszik a munkád, szeretnénk ha a próbaidőt inkább kihagynánk és holnap máris ideköltöznél - pillantott fel mosolyogva rám Patrick. Szavainak egyrészről nagyon örültem, másrészről pedig rettenetesen bántam. Bántam, mert az azt jelenti, hogy nem látom minden nap a göndörkét. Talán soha azután. Igaz, hogy nem lehet az enyém, de legalább egy- egy pillanatra megcsodálhatnám zöld szemeit, barna göndör haját, csodás mosolyát és eszméletlenül szexi alakját, pólója alól néha kikandikáló tetoválásait.

   Illemtudóan bólintottam, majd nem sokkal később haza indultunk. Egy papír segítségével Patrick- kel tudattam, hogy ma összepakolok és holnap reggel máris munkába állok. Miután bepattantam a kocsiba, Harold- al egyetemben, nem szóltunk egy árva szót sem, egészen az egyik piros lámpáig.

- Sajnos Kierától nem tudsz elbúcsúzni, mert ma délelőtt külföldre szólította a munkája- próbáltam örömömet palástolni egy szomorú bólintással, de alakításom Hazza szavai szerint nem sikerült- Áh, szóval úgy látom nem bánod..- nevetett fel harsányan- Tudod sokan vannak ezzel így mások is! Régebben kiálltam érte és nem értettem az emberek ezen véleményét, na de mostmár kezdem meglátni az igazi énjét!- magyarázott nekem még akkor is, amikor már csak pár ház választott el minket a célunktól.

   Egyrészről megértettem, sőt örültem az érzéseinek, másrészről viszont nem értettem a gyors hangulatváltozást. Megint csak bólintottam, majd az autó megáltával kiszálltam és amíg beállt a kocsival a helyére, én kinyitottam a bejárati ajtót. Első utam a szobámba vezetett, el akartam pakolni mindent, készen akartam lenni a holnapi " költözésemre ". A szortírozást egy kopogás szakította félbe, hazatértünk után körülbelül negyed órával. Mikor kinyitottam az ajtót, Harry állt ott, kissé szorongva. Kezemmel beljebb hívtam, majd megragadtam a füzetet és a tollat. " Mesélj, mi a baj? Nem voltál túl boldog ma... Csak néhány elvétett mosolyt láttam, abban sem vagyok biztos, hogy igazi volt... Csak nem Kiera bánt?! " Miután elolvasta, ő is leült mellém, az ágyra és beszédbe kezdett.

   - Egyrészről igen, Kiera is bánt, de van még nagyobb gond is, mégpedig te! Azért vagyok szomorú, mert ugyan még csak pár napja ismerlek, máris itt hagysz engem, minket. Nem csak azért, mert gyönyörűen tartod a háztartást.. Nem, nem a munkád, hanem Te fogsz nekem hiányozni. Kiera is csak azért bánik így veled, mert féltékeny Rád... A csodás zöld szemeidre, a lobogó szőke hajadra, a hibátlan alakodra! És lehet, hogy nem szabadna, mert barátnőm van, de azt hiszem beléd szerettem... Igen, jól hallottad, szerelmes vagyok Stacy, még pedig beléd! Szeretlek, érted?! És nem akarom, hogy itt hagyj engem! - a kis monológra, amit leadott nekem, kigurultak a könnyeim. Hogy miért?! Mert a híres Harry Styles most vallott nekem szerelmet... Pont NEKEM! El sem tudtam hinni, hogy ő is éppúgy érez, mint én. Lehet, hogy nyálasan hangzott, de nekem eltalált a szívemig.
- Én is szeretlek!- suttogtam lehajtott fejjel, mire ő csak nézett. Igen, tényleg beszéltem, mert ez a nagy érzelemáradat segített elindítani a szavaimat. És most valószínű, annak kéne következnie, hogy mindenki boldog, de a mi életünkben a pici bibi Kiera, aki még mindig "Harold barátnője" szerepet foglalja el, velem ellentétben...